Nem értem miért, a babával a pocakomban elhagyott! (beszélgetős fórum)

Az 50 évesek hülyébbek, mint a fiatalok.

Mind férfiból van.

Krízis ügyeletet keress, ahova helyileg tartozol.

De a lányodat rá kellene bízni valakire, mert egy krízis intervenciós osztály ilyen esetben megfigyelés alá helyez, de főként kiütnek egy kicsit, hogy ép ésszel éljétek túl a sokkot.

"MUSZÁJ JÓL dönteni."

De mi a jó döntés, és mi a rossz.

Kinek jó, ha így dönt,

kinek jó, ha úgy.

Igazad van!!

A szüleim 42-43 évesek voltak mikor megszülettem... 17 évesen egyedül maradtam, mert az élet így hozta. Senkim nem volt.

Ez egy nagyon nehéz döntés, de MUSZÁJ JÓL dönteni.

Legelső az legyen, hogy orvoshoz fordulsz.

Ilyen hatalmas lelki traumával ne maradj támasz nélkül.

A másik, hogy a 8 éves gyermek is nagy kárát szenvedheti el, ha az Édesanyját az őrület határán látja.

Ilyenkor is rendelnek orvosok, keress ügyeletet.

Most ne maradj magadra.

Dönteni meg ráérsz baba ügyben, amíg tartanak a vizsgálatok.

Én most a saját véleményemet megtartom erről a pasiról.

Alaposan gondold végig, hogy mit tudsz vállalni egyedül.

Istenem:( nagy feladat,erőt is kitartást kívánok a döntéshez.

((((kérd Isten segítségét,akkor is,ha nem vagy hívő.Én is kritikus időkben éreztem meg,hogy valaki segít nekem fentről is,ha kérem.Elnézést,ha ezzel tolakodó voltam.)))

Egyszerre írtunk és lényegében ugyanazt!

Lehet, hogy igazunk van???

Akkor sajnos... ne haragudj, hogy ezt mondom... gondold át... tudod te, hogy mi lenne a jó döntés, tudod, érzed... szeretnél megerősítést...

én elvetetném minden további nélkül

Először is próbálj meg megnyugodni, amennyire csak lehet. Ha van még időd, akkor gondolkozz még rajta... pro és kontra... ülj le és csinálj egy listát arról, h mi szól ellene és mi mellette...

Remélem gyorsan el fogod tudni dönteni!!! Sajnálom:((

Nem hiszem, hogy 41 évesen (mert ugye annyi lennél, mire megszületik) felelősségteljes döntés 2 gyereket bevállalni a mai világban.

Mire 10 éves lesz, te 51 leszel,... egy öreg nő.

Bármi lehet, az élet kiszámíthatatlan, a nagyobbik gyereked kontójára ne szülj ! Hagyd élni őt is !

Ezt a pasit meg igyekezz elfelejteni.

Bár szerintem ő legalább felfogta, hogy aggastyán lesz egy totyogó mellett és ettől ijedt meg.

Talán nagyon durva amit mondok, de reálisan nézve a dolgokat, te 40 évesen, amikor nincs társad és egyedül magadra számíthatsz 2 gyerekkel a mai viszonyok között... Szóval nagyon megfontolandó, hogy megtartsad-e ezt a babát. Gondold végig, hogy 1 gyerekkel sem lesz diadalmenet az élet egyedül. Nem tudom mekkora az első gyereked, de gondolom 10 már van. Ahhoz, hogy ő talpra álljon stabil anyára van szüksége, sokára fog még önálló lenni. Neked rá is gondolnod kell. Neked dolgoznod kell, hogy eltartsd magatokat. De ki fog alkalmazni egy negyven feletti gyesről visszamenőt? Pláne az új MTK szerint?

Tudom, okosnak lenni a legnehezebb. De NE pánikolj! Gondolkodj nagyon józanul és hideg fejjel! Messze kerüld el az olyan gondolatokat, hogy mi lesz, ha...Talán megköveznek engem ezért, de nézd a dolgokat anyagi oldalról. Nézd úgy, mint egy független önálló ember, aki nem függ másoktól. Megtörtént ez a dolog és ha most megtörtént, bármikor megtörténhet, ha újból vele leszel. De meglehet, hogy akkor már 2 gyerekkel. Mikor lesz neked és a már meglévő gyerekednek jobb?

Ha augusztus elején derült ki a terhességed, akkor még nagyon az elején vagy. Nagyon gondold át!:)

Szorítok neked, hogy jól dönts! Ha az abortusz mellett döntesz, netán és valahogy előkerül a pasi megint, mondhatja majd, hogy ha megtartottad volna akkor talán újból visszajött volna.... Ne higgy neki! Ez hazugság lesz! Ha pedig megtartod neked lesz jóval nehezebb, mint most.

De, a döntés a te kezedben van. Szorítok neked!:)

Nem kertelek, néha nagyon nehéz.

És nem a baba miatt.

Ez a kislegény egy vasgyúró. Iszonyú étvágya van, álmában veszik tőle a vért, ha kell, szurinál egyet se nyikkan. Viszont laktózérzékeny, és sérvműtétre várunk.

Piszoknehéz a tudat, hogy én idejönni vártam a párom, s nem azt, hogy elhagyjon. A mai napig nem adott semmiféle magyarázatot. Bár szerintem talált helyettem mást. :( Végülis 300 km...

Ha ránézek a gyermekemre, akárcsak az apját látnám. Talán az orra az enyém... Fáj, mert eszembe juttatja a történteket. Ugyanakkor egy mosoly ettől a csöppségtől hosszú időre feledteti az egészet.

Ha olyan helyzetben hagy el, amilyenbe téged taszított a párod, én akkor is megtartottam volna. Csak akkor másképp készülök lelkileg a babázásra.

Ó..hát..nem is tudom,mit mondjak..Te is úgy látod,érzed,mintha nem lenne önmaga?már hogy..betegségszerűnek tűnik,ahogy viselkedik?

Nem volt korában depressziós,vagy valami betegség,amivel ideggondozóra,ill gyógyszerekre szorult,vagy alkoholfüggőség..:(

Nem kell megírnod ide természetesen,de ha iylesmi problémái voltak,akkor ebből is fakadhat az,hogy most elmenekül.

Bár ez nem vigasz neked.:(

jajj:( borzasztó..

miért...? :( mért kell iylet csinálni egy apának...ilyenkor..:(

Mi nem tudtuk Pesten fizetni a lakást. Hazajöttem anyuhoz még pocakosan. 2 héttel később világra jött a gyönyörű kisfiam 35. héten. (feszültség, kimerültség, stb.) A kórházban ott volt. Azt mondta, ha intézek neki melót mifelénk, akkor jön. Már 2 meló is lenne, de 24-én lapátra tett...

A babát látogatni akarja, csak belőlem nem kér.

Nagyon sajnálom.:(.tényleg döbbenet,amit csinált.

Nem tudok rá semmi észszerű magyarázatot elgondolni,csak azt,hogy bepánikolt,de orvosi értelemben.