Nem érdekelnek a kisgyerekek és az anyaság. Ez baj? (beszélgetős fórum)

Az valook lehet. Es normalis pasit talalni, aki nem akar gyereket, nem egyszeru.

pedig finom az unokapuszi

Úgy érzed nem lesz unokapuszi a májfoltokon?

Érdekes téma.Szerintem alapból minden élőlénybe kódolva van a fajfenntartás ösztöne.Attól hogy civilizálódtunk,ösztönös viselkedési formák,érzések megmaradtak.Van akinél jobban,van akinél kevésbé.Akinél kevésbé,az nyilván jobb is ha nem örökíti a génállományát.Gondolom régen is lehettek olyanok akik kizárólag azért szültek mert a környezetük és a társadalom elvárta tőlük.Ahogy kiléptünk a korlátolt gondolkodásból a rendszerváltással,megnyíltak a kapuk az önmegvalósítás felé.Itt jobban megmutatkozik hogy a fent említett ösztönök kiknél működnek intenzívebben.Sajnos egyre kevesebb embernél.A szüleink huszonévesen szülők voltak,ma az emberek 3-35 körül kezdenek vakarózni hogy ketyeg a vekker.Ezzel személy szerint semmi kifogásom.Demográfiai értelemben viszont mindannyiunk életére hatással lesznek a következményei.Nyugaton ezért is fogadják be a migránsokat.Sokra nem mennek velük.Egy fél generáció fog hamarosan hiányozni a társadalom gépezetéből.Ennek a hatásai visszarúgnak ránk hiszen a gyermekek hiányával öregszik az ország,még kevesebb embernek kell több nyugdíjast eltartania.Ez a demográfia része.Ha magamból indulok ki,akkor azt mondom hogy 21 évesen sem felelősségtudatom,sem eszem nem volt arra hogy apa legyek.Az lettem.Sokkal később,7 év múlva értem meg rá,de akkor az egzisztencia fontosabb volt.37 és 39 évesen lettem újra.Én tipikusan az az ember vagyok aki imádja a gyerekeket.De csak a sajátját.Ez nem azt jelenti hogy a többit utálom,sőt...Csak érzelem hiányában semlegesen kezelem őket.Viszont az aza érzés semmihez sem fogható mikor egy gyermek tiszta szívből szeret.Mostani ésszel csak sajnálom hogy erre nem voltam érett fiatalabb koromban

Hasonlóan éreztem én is a 20-as éveimben.Sok minden érdekelt, de gyerek az nem :)

De azért az is para hogy mi lesz akkor ha ő neki egyértelmű hogy szeretne....

6 éves kapcsolatom van. Gyerek téma még nem nagyon jött fel. Egyszer mondta tán hogy ő csak fiút szeretne :D de jelenleg mind a ketten a karierünket csiszolgatjuk. Illetve szeretjük a szabadságot.

Ha neked nem baj, masnak miert lenne. A te eleted.

Jó olvasni hogy nem vagyok egyedül :) eddig nem nagyon tudtam senkivel erről beszélni. :D

Sose voltam oda a kölykökért. Ma se tudok üntyiprüntyizni a csecsemőkkel. Nem is érdekelnek. Pedig van egy fiam. De konkrétan sosem éreztem hogy nekem kell gyerek. Terveztük Terveztük a férjemmel, 1 hónapon belül összejött es minden hepi. :) A nagyobb gyerekeket jobban csipem, a babák nem hoznak lázba.

Nincs ezzel semmi baj az én testvérem is így érzet 39évesen mégis szült egy kisfiút most egy éves ha majd nekedis eljön az idö híd el tese így fogol gondolkozni

Nincs semmi baj. Nem vagyunk egyformák, ettől lehetsz a világ legjobb embere.

Igazatok van abban hogy nem kell más véleményével törődni. Sajnos van ez a társadalom által elfogadott sztereotípia hogy egy nőnek szülni kell. De én nem érzem ezt. Nem érzem hogy ettől lenne teljes az életem. A kedvencem az mikor azzal jönnek hogy majd öreg korodban egyedül leszel. Most komolyan van olyan nő aki csak azért szülne hogy valaki eltartsa öreg korára??

Ezzel én is így vagyok, de engem nem érdekel, hogy ki mit gondol, mert már lerendeztem magamban. (Ha becsúszna, megtartanám.)

Inkább az a baj, hogy ezt mások nem képesek megérteni. Minek kell mindenkinek gyerek?

nem kell mindenkinek gyerek,az én lányom 27-éves eszeágában sincs a gyerek,pedig a 3-bátyjának összesen 7-van

Nem baj, nem való mindenkinek gyerek

En jol tudok banni a kisgyerekekekkel, de nem akarok gyereket. 30 multam mar, biztos vagyok, h nem lesz gyerekem. Szoktak onkentes okoskodok meg pasik is gyozkodni, akik osszejonnenek velem, es csalad alapitason lennenek mar, h majd meggondolom magam. Huszonevesen meg en is azt mondtam, meggondolhatom magam, de 30 folott, ennyi mindennel a hatammogott, mar biztosvagyok

A korombeli barátnőim mind tervezgetik és oda vannak meg vissza. Mikor mondom hogy én nem szeretnék úgy néznek mint egy ufóra :D de a legrosszabb ha belekerülök egy élethelyzetbe ahol kisgyerek vagy csecsemő van totál le blokkolok. Csak azt érzem hogy el innen minél messzebb.

Semmi baj nincs veled.

Az egyik kolléganőm is ilyen. Majd megértek rá érzelmileg. ;)

A nővérem sincs oda a gyerekekért, nem is lett neki. Persze, ha besikerült volna, biztosan megtartja, de így alakult. Mostanában érzi csak hiányát, mert már idős, kezd beteges lenni, és egyedül van. Másokra kell támaszkodnia, ha bevásárolni szeretne, vagy orvoshoz kell mennie. Otthonba nem akar menni.

Miért lennél rossz ember? Neked így teljes az életed. De az is lehet, hogy változni fog erről a véleményed. Fiatal vagy, sok minden történhet még az életedben, amire nem is számítottál.

Sziasztok. A helyzet az hogy 28 éves vagyok és egyszerűen nem érdekel sem az anyaság sem a kisgyerekek. Ha kisbabák közelében vagyok kifejezetten kínosan érzem magam és egy őszinte mosolyt sem tudok elengedni. Nem érzem hogy jajjj de cuki és nem tudok mit reagálni. Az anyaság gondolatátol pedig szorongás fog el. Ezt még tetézi a környezetem akik folyton kérdezgetik hogy te mikor szülsz?? Áhh majd szeretnél egyszer gyereket ne aggódj. Tényleg ennyire nagy baj? Nem érzem magam rossz embernek emiatt.Történetek érdekelnének másoktól...