Nem élvezem az anyaságot! (beszélgetős fórum)

Én nem itélkezem, csak rá szeretném venni, hogy mozduljon meg. 2013 óta írogat ki hasonló hangvételű fórumokat.

Jobb is, ha távozom innen, majd 5 év múlva benézek a sokadik fórumára. Vannak emberek, akuk egész életüket levegetálják. :(

És akkor még egy nagy levegő: te azt a férfit gyalázod, aki a saját bevallásod szerint egy lusta asszonyt eltart!

Őszintén te tudnád becsülni a férjedet, ha ő lenne olyan mint te? S még elvárod, hogy otthon helyetted is dolgozzon? Csoda, hogy nem kerget el és visz egy másik nőt helyetted haza.

Neked kell összeszedned magad, mert ennek előbb-utóbb csúnya vége lesz!

1., Mi a probléma a gyerekeimmel? A kicsivel semmi (még). A nagy.... Gáz. Őrjöng, földre veti magát, üt, ilyesmi. Ő a főnök. A férjem úgy ugrált mindig is, ahogy a fiam fütyült. Jó most ez lehet, gonosz megjegyzés volt, mert az igazság az, h én sem bírok vele.

2., Biztos találnék irodai állást. De nem akarok. Lusta vagyok. És most nagy levegő!! Szóval az az igazság, h amióta a férjemmel vagyok, nem igazán állom meg a helyem a munka világában. Gyerekek előtt is volt, h majdnem kirúgtak. Szóval a gyerekek előtti munkahelyemen is pont így viselkedtem, mint az "itthoni munkahelyelemen", vagyis annyira zárkózott lettem, h menekültem az emberek elől. Nem tudtam jól koncentrálni! De akkor azt hittem, talán azért, mert már annyira gyerekre vágyom.

Szóval ha én a magánéletben boldogtalan vagyok, minden borul.

Szóval nekem nem lenne sikerélmény egy munkahel, csak teher.

3., Nem válhat el az ember azért, mert a férje nem beszélget vele eleget. Hogy a férje bosszúból nem köszöntötte fel a szülinapján. Hogy a férje elárulta a háta mögött. Hogy a férje a szemébe soha semmi rosszat nem mond, de a háta mögött rosszakat gondol a feleségéről.

Tudom, h áldozat szerepet játszom.

Csak nem tudom, h mit tegyek.

3 kérdés merült fel bennem.

1. Mi a pontos probléma a gyerekeiddel? (Ezalatt azt értem,miért érzed azt,hogy rosszak,mi az,amit nem tudsz kezelni velük kapcsolatban?)

2. Mit dolgozol vagy mit tudnál dolgozni,ha munkába állnál?

3. Mi a francért nem válsz el és állsz talpra?

Hogy milyen megoldást látok.

Hát... azt szeretném elérni, h a férjem viselkedésétől függetlenül magabiztos tudjak lenni legalább a gyereknevelésben, és tudjam tenni a dolgom.

Ne arra gondolj, hogy mi lesz x év múlva!

A most, a ma fontos!

Mellesleg átvetted édesanyád mártír-áldozat szerepét, mert ez a magatartásminta égett beléd.

És miért nem válsz el?

Építsd fel az életed még egyszer!

Szerinted mi kellene a boldogságodhoz?

A gyermekek már megvannak, velük számolnod kell. Te hoztad a világra őket, felelősséggel tartozol értük.

Én is ilyen anya vagyok. Az életemet adnám a gyerekeimért! Bármit elviselek értük!

Tudom, ez furán hangzik.

A férjem játszik velük itthon, enni ad nekik, stb. Szóval jó dolgokat csinál. De például a fiam műtétjén nem volt ott!!!

Vagy például egy csoporttársukat sem ismer évek óta.

Hát ez az!

A szakember mben is tud segíteni? Hogy ne érezzek így többé? Vagyhogy az érzéseim ellenére is képes legyek rá, hogy tegyem a dolgom?

Egyiket sem hiszem.

Hogy rávezet arra, miért érzem így magam? Ezt magam is tudom, sok összeteveőjü a dolog, mert önző vagyok, és főképp lusta, mindezt kevés önbizalommal, hogy a férjem mellett olyan magányt élek át, ami odáig vezetett, h jelenlegi életemben már semmi élveznivalót nem találok. Hogy már kiszámoltam, hány éves koromig kell élnem ahhoz, h az unokáimnak még tudjak segíteni, és a gyerekeim már nagyok legyenek ahhoz, h fel tudják az anyjuk elvesztését dolgozni. És teljesen kiakadtam, hogy még vagy 40 év! Semmit nem élvezek benne.

Hogy nekem is egymártír anyám volt, aki mindig a fejünkhöz vágta, h feláldozta magát értünk.

Hogy sikertelenséggel szembesültem a gyereknevelésben.

Válj el, csinálj mindent egyedül, s akkor nem lesz időd folyton mással elégedlenkedni!

Már jó ideje panaszkodsz mindenkire...

A hiba (sajnos) a te készülékedben van, ha nem szeded össze magad mindenkinek a környezetedben megkederíted az életét, nem csak a tiedet teszed tönkre.

Te tudod, hogy hol csúszott félre az életed. Ha meg nem tudod a szakemberrel közösen kiderítheted! De rendbe hozni neked kell, más helyetted nem tudja megtenni!

Rossz olvasni amit írtál. Más az életét adná a gyerekéért, gyerekeiért.

Nyilván fáradt is vagy, de más is az. Ez több annál.

Ez nem normális. Beteg vagy. Neked segítség kell. Azonnal keress egy pszichológust, pszichiátert.

(direkt fogalmaztam keményen, ne vedd fél vállról, már holnap kérj beutalót...komolyan!!)

Onnan indult a dolog, h azt akatam , h a férjem érezze, neki sem megy jobban. Mert a férjem ilyen, h ő simán evidensnek gondolta, h lakás, gyeekek nonstop rendben vannak, és nekem ezt a kisujjamból ki kell rázni. Aztán persze látta, h ő sem tud semmit csinálni mellettük, h teljesen lefárasztják stb.

Lényeg, h lelkileg akkor is egyedül kell lennem. A minap is gebaszt csinált a fiam az oviban, én hosszas idegeskedés bődörgés és másik anyukával való beszélgetés után kiderítettem, h nem a fiam volt a ludas. Hát bementem az oviba elrendezni az ügyeket, a férjem annyit nem kérdezett meg, h na mi volt?

Beleolvastam a kiírt fórumjaidba, itt nem tudunk segíteni. Szakemberre van szükséged és mentalitásváltásra.

Nem ártana ha pár órára munkahelyre járnál, addig is más járna a fejedben... Kell az embernek valami, ami feltölti!

Nem lenne a pszichológussal semmi bajom, desemmit nem segítenek. A gyerek kapcsán jártunk egyhez, sok sok pénz stb., erre egyrészt a gyerekre nem is volt kíváncsi, másrészt, nekem tök más dolgokat mondott, mint amikor a férjem volt bent nála.

Egy másik szakemberhez már a gyerekekt is vihettem, erre a végén egyetlen kérdésemre se tudott válaszolni, annyit mondott, a gyerek a korának megfelel. De hog akkor mit csináljunk? Annyit mondott még, h szerelmes belém a fiam, ennyi.

Azon kívül, amíg én a házassagomról panaszkodnék vadidegen szakembernek hónapokig, addig is kell valami SOS megoldás, a gyerekek szempontjából.

Nagyon gyorsan menj el szakemberhez. A gyermekek feszultek,ha a korulottuk levo felnottek nem kiegyensulyozottak. Olyan nincs h rossz gyerek,csak rossz neveles vagy rossz kornyezet/legkor.

A csaladod es a sajat eleted is konnyitened,ha szakemberhez fordulnal minel hamarabb.

Klasszikus depresszió, valszeg szorongással keverve.

Keress fel egy olyan pszichológust, aki kifejezetten családpszichológiára szakosodott. Nem kell ezt szégyellni, pláne a mai világban nem. Az, hogy ide írtál, már az első lépés. Látszik, hogy te is érzed, hogy segítségre van szükséges.

Nem hinném, hogy rossz anya vagy, egyszerűen csak kimerült, és ettől befordultál.

Miért nem mész pszichológushoz,ha ilyen komoly problémáid vannak?!

A gyerekeid meg azért rosszak,mert érzik,hogy gáz vagy!