Negativitás, magányosság, üresség (beszélgetős fórum)
Idióta?
Figyelj Rebeka, alighanem a neveltetésed körül is problemák lehetnek. Jómodor....stb.
Azért elképesztő, hogy mit meg nem engedsz meg magadnak. Több mint tíz éve beszélgetek itt emberekkel, még sosem találkoztam olyannal, aki ilyen stílusban kommunikált volna.
Ok, mostmár tudom, hogy miért nem kedvelnek az emberek, de itt a hoxán ez a stílus nem hiszem, hogy elfogadható lenne. Pillants már bele a szabályzatba.
Nem fogom kérni a letiltásodat, pedig megérdemelnéd.
Így van! Nagyon helyesen teszed!
Épp ideje elgondolkodnod, hogy mi a célod az életben, mire vagy képes, hogy megtedd a megvalósításáért, és mi az, amin változtatnod kell, hogy Célba érj.
Pedig igaza van. Nagyon sokat elárul a partnerválasztás egy ember mentális állapotáról. Ez nem azt jelenti, hogy az ember nem foghat ki élete során pszichopatát vagy trógerr, de ha ez visszatérő motívummá válik, ott érdemes elgondolkodni, miért is vonzzuk be. Ezt korábban te is elismered.
Ha sebzett a lelked, és alacsony az önbecsülésed, nagyobb eséllyel válhatsz hitvány alakok prédájává,ezért kellene magadon dolgozni.
A bpd-hez egyetlen mondat még: te Thegyen nagyon súlyos eseteket fogtál ki, megértem hogy nyomasztott, de a vagdosás csak egy jellemző, sok bordi sosem falcol. Az önpusztítás a lényeges motívum, tehát attól hogy valaki nem kínozza magát testileg, még lehet bordi nagyon is. Csinál belyette mást.
Ja, a pszichopata II. A húsz csajos. :-) Na ezt már talán fel kellett volna ismerni, az első csak hagyott annyi tapasztalatot, hogy az ilyen "típust" megismerd.
Tudom hogy megtévesztőek tudnak lenni, nekem is volt egy manipulátorom. :-)
Téged az ilyen kapcsolatok méginkább visszahúznak, mivel elég szerencsétlenül választasz, mostanában inkább ne is bonyolódj bele szerintem semmilyenbe se. Magaddal törődj. Ne engedd hogy elborítsanak a negatív gondolatok.
És keress a közelben megfelelő pszichológust.
A gyerekkor miatt, igen. Nem úgy állsz eleve ezekhez a dolgokhoz, mint a "normál" felfogás.
Nem az a hiba, hogyha megcsalsz valakit, hanem ha elviseled hogy kihasználjanak, gyötörjenek, és ennek ellenére mégcsak meg sem csalod, téged ellenben megcsalnak.
Ezért is szükség van arra, hogy magadat "felemeld", ezt nem teheti meg veled senki és kész. Ha ilyesmit tapasztalsz, szakítani kell, nem beleragadni.
Nem hinnem hogy hibáztam volna...sose csaltam meg senkit
Megtettem a masikert mindent. Sajnos vannak olyan nők akik a rossz pasikat vonzzák be sajnos ez a gyerekkor miatt is lehet és az elso kapcsolatom miatt is..
Oh. Hát ez is épp elég. Nem tudom hol laksz, de talán nemcsak Pesten van elérhető orvos, kezelés.
Kellene kezdeni valamit az állandóan borús, rossz, szenvedgetős hangulatoddal. Az önmagad leértékelésével. Nem azon múlik egy ember értéke, hogy van-e családja, vagy nincs.
Sokan szándékosan vannak egyedül, és ettől egyáltalán nem szenvednek, sőt.
Idáig nem sikerült még egyetlen normális párkapcsolat sem, de ebben lehet hogy nemcsak a "pszichopaták" meg a kihasználók voltak hibásak, vagy vonzod az ilyeneket mint a mágnes, vagy valamiért te is hibáztál, mindannyiszor. Ezek kétemberes játszmák.
A saját személyiségedet lenne jó először gatyába rázni, legyél erős, nyugodt, derűs ember, kutasd fel hogy mi az ami ezt elősegítheti. Érdekesebb munka? Több időtöltés a hobbyddal? Valamit tanulni? Csatlakozni valami helyes közösséghez? Akár egyházihoz?
Az ahogyan eddig éltél, nem javított a lelkivilágodon. Tudom, meghalt a papa. Majd enyhül a fájdalom, és akkor nézz sürgősen a saját dogaid után.
Honnan is tudnám. :-) Mostmár tudom.
Távol álljon tőlem hogy azt mondjam, azért kellett a borderlinesek közt lenned, mert téged is annak tartottak.
Te nem tartod magad annak, jó. Pedig minden amit eddig elmondtál, specifikusan arra vall, bár te nem szoktad vadgalni magad.
De ott a gyerekkori trauma, ott van az ön-alulértékelés, hogy sokszor fáj az élet, szenvedsz, az is nagyon jellegzetes hogy irtózatosan félsz elveszíteni a hozzátartozóidat. A dühösség is az, ami érezhetően jócskán ott van benned. Plusz a halálvágy. Az is jellegzetes.
Többféle terápia van, ez a bentlakásos kórházi, a sok durvább állapotban lévő sorstárssal - ez nem jött be.
Tényleg az kellene, hogy ambulánsan eljárj egy saját orvoshoz.
Talán őhozzá is vissza lehet menni, merthogy most nem vagy benn.
Ez nem betegség, igazad van hogy nincs betegségtudatod. De személyiségzavar, méghozzá azok közül amik igencsak pokollá tudják tenni az életet.
Ne szenvedj, elég volt már ebből. Szerintem nem fog menni egyedül kijönni ebből, próbáld meg, de ha érzed hogy semmi változás, akkor olyan szabadabb formában járj el pszichológushoz. Fog ez menni. Egyébként még 15-20 év, és szinte el is múlik magától is, na ez most csak vicc volt. Tényleg nagyon sokat javul, de hosszú idő ám annyit végigszenvedni.
Ez szöget ütött a fejembe. A bántalmazó pszichopata partnerek. Ilyen fórum volt már.
Te is írtál bele? Én igen.
De szerintem ez már csak okozat volt, és nem az oka a mostani felfogásodnak.
Az üresség-érzet, az hogy semminek, senkinek érzed magad, időnként meg akarsz halni, és az itt csak verbálisan megjelenő agresszió (ami az életben sejtésem szerint akár durvább is lehet) - az egy tünetegyüttes, nem kell felcímkézni okvetlenül. Viszont segíteni kellene rajta, elrontod az életedet, ha nem tudsz kiszabadulni ebből.
Ha egyedül nem megy, akkor tedd meg segítséggel.
Pszichológus sem vagyok. De tudok annyit a gyerekkori megrontásról, hogy az később pont a párkapcsolatok terén hoz elő negatívumokat, az be is jött.
Már két pszichopata is volt? Elég rosszul sikerült párkapcsolatok voltak, de az hogy olyan sokáig nem tudtál kilépni már az elsőből sem, az mutatja a lelki sérülést.
A papád halála nagyon sajnálatos, de abba nem szoktak lelkileg belerokkanni.
Az incestus miatt viszont tényleg kezelés kellene, ha otthagyod egy hét után, nem lesz eredmény.
Ez tényleg szörnyű, szerencsére ilyet nem kellett megélnem.
És persze megértem, ha mindez még benned van, de muszáj megpróbálnod tovább lépni, hogy kijöjj ebből.
Az első lépés lenne, hogy a tapasztaltakra visszatekintve először is tiszdázod magaddal, hogy kijöttél belőle. Tehát ERŐS vagy.
Ez már egy nagyon is pozitív tulajdonság. Nincs meg mindenkiben.
Innen már tovább lehet lépni, mert abban talán igazam van, hogy most nem vagy fenyegetett helyzetben.
Valamikor lentebb írtad azt is, hogy van munkád.
Ez egy további pozitívum.
A szorongást nagyon is jól ismerem. A félelmet is.
Szembe kell vele menni. Meg tudod tenni, mert erős vagy.
Én is épp ezt akartam kérdezni. Volt valami diagnózis?
És te, Rebeka, mit gondolsz erről? Nyilván nem tartod magad lelkileg teljes értékűnek, ha már elmentél a Tündérhegyre. Szerinted mi lehet ez, és miért?