Milyen egy nárcisztikussal a kapcsolat? (beszélgetős fórum)

Nem tudom, nem kerestem rá.

Viszont vannak női viselkedésformák, amiket idesorolnék.

Szerintem jó, ha az áldozatok, vagy ismerőseik ismerik a témát, ki tudják beszélni. Nagy mértékben segíti a gyógyulást.

Éppen itt, ismeretlenül a legjobb "kibeszélni", név nélkül kaphat az ember segítséget, főleg, ha már ott tart, hogy a józan eszében is kételkedik, és az elkövetőre amúgy nem vet rossz fényt, hisz senki sem ismeri.

Sajnos az a tapasztalat, hogy a lelki bántalmazásnál az áldozatok hallgatnak, nem is merik elmondani mik történtek velük. A bántalmazó pedig sokszor mint szerető férj, családapa jelenik meg mások szemében, hisz a manipuláció nagymestere.

Nekem is javasolt kezelést... A saját hibáikat vetítik a másikra. :(

Még együtt vagytok?

A nárcisztikus ember legfőbb ismérve:

ÉN, ÉN, ÉN.....aztán még mindig ÉN..... a másik ember sehol, az nem számít, csak ÉN :(

Önimádó, mindenkinél különbnek képzeli magát.

Azt gondolom, hogy a neten elég sok helyen jól leírják ezt a személyiséget.

Konkrét kérdésed nincs a témában?

Jómagam ismertem egy ilyen személyiséget (szerencsére nem túl közeli ismerős volt), de nem szívesen írnám le egy fórumba. Főleg nem írnám ki ide, ha személyes v. párkapcsolatom lett volna ilyen emberrel. Ez magánügy, és a neten tudni kell távolságot tartani, mert nem ismerjük egymást.

Én pár hónapja találkoztam nárcisztikussal.

Eleinte a tenyerén hordozott, éreztette, hogy mennyire fontos vagyok. Rendszeresen áldozott rám energiát, időt. A városomba költözött.

Aztán elvárta volna, hogy e lépése miatt semmi és senki ne legyen nála fontosabb, hogy fogadjam el minden hibájával, míg ő ez enyémet nem tolerálta.

Pl. az első kiborulása amiatt volt, hogy megkértem, a teájához vegyen elő új poharat, ne a mosogatógépből vegye ki koszosan. Magyarázkodnom kellett, hogy miért ez a szokás nálam, miért jobb nekem, ha így tesz, majd amikor elmondtam, dühös lett, az elkészült teát belevágta a mosogatóba, majd elviharzott. Ugyanakkor előtte én tiszteletben tartottam az ő otthoni szokásait.

Egyre inkább alkalmazta a kétféle mércét. Bizonyos dolgokért nekem beszólt, míg ő azoknál súlyosabbat tett, de az neki természetes volt.

Nem tudtam jót tenni, mert egyszerűen elfelejtette.

Pl. nem emlékezett rá, hogy mennyit pakoltam neki, takarítottam a költözésekor, segítettem a papírokat intézni, (telefon, ügyvéd, ingatlanos...) mindez rengeteg időmbe és némi anyagiakkal járt, hogy tartozik nekem, hogy megmasszíroztam, hogy befizettem fesztiválra... szóval amnéziás lett ami a jó tetteimet illeti, viszont a rosszakat megjegyezte, sőt túlgondolta.

Egyre többet veszekedtünk, aztán jöttek az ígéretek, kedveskedés, tiszta lappal újrakezdés, megint a semmibe belekötés.

Majd amikor elegem lett az egészből, mert nem maradt időm semmire, kiidegelt, lelkileg nyomasztott, majd erre végérvényesen szakítottam, nem hagyta, manipulálni kezdett, megfenyegetett, félelmet keltett bennem, sőt, egy alkalommal az autójából kirángatott, szerencsére engem nem bántott, de az autót annyira ütötte, hogy bedagadt az ökle. Volt, hogy nem engedtem be, és fárasztó munka után az ajtómon dörömbölt (sorház, valaki beengedte), és 2 órán keresztül várt rám (azt hitte nem vagyok itthon). Ja, az autónál megcsinálta, hogy kereszteződés előtt padlógázzal ment, és már csak pár száz méter volt a stop tábla, és akkor kezdett fékezni, amikor már kiabáltam, hogy megbocsátok, a párod vagyok.

Amikor figyelmeztettem, hogy a gyerekeimnek még szükségük van rám, nem szeretnék meghalni, ridegen közölte, hogy neki is szüksége van rám.

Ja, kiderült, hogy alkoholproblémája van. Apró konfliktust felfújt, és a megbeszélés helyett elérhetetlenné vált, ivott. Én meg virrasztottam, hogy éppen hol haldoklik. (Mert fellebbentette, hogy öngyilkos lesz.)

Amúgy az ilyen tetteiben sem látott kivetnivalót, hanem megbántódott, hogy ki akartam rá hívni a rendőröket, az autósnál pedig meg kellett értenem, hogy neki idegösszeroppanása volt éppen, az a tette nem számít.

Jelenleg pár naponta keres üzenetekben, mintha minden rendben lenne, kéri a felejtést, hisz szeret. Én akkor leszek nyugodt, ha elköltözik a városból. Addig igyekszem nagy ívben elkerülni.