Nagymamát jobban szereti? (beszélgetős fórum)

Mert persze pont akkor jött, amikor szoptattam és szoptatás közben kérdezgette, hogy jól szopik a Máté???

pfffff

Vannak ilyen nagymamák, akik azt hiszik, nekik szülted a gyereket, anyósom édes drága gyermekemnek hívja a fiamat pld, ami engem kifejezetten idegesít.

Mert ő az én fiam, neki az unokája.

Majomszeretettel veszi körül kiskora óta, rossz volt nézni sokszor, hogy a gyerekem menekült a kezéből, ő pedig egyre csak mondja, hogy gyere a mamához!

Van, hogy rá kell szólnom, adja oda a gyereket, mert én vigasztalom, ha elesik, ha fáj valamije. Természetesen ez akkor áll, ha én is ott vagyok.

Szó sincs sajnálatról.

Csak nem értem ezt az értelmetlen "kötélhúzást"...

Az érzelmek fölösleges elpazarolása.

Míg engem anyósom nem fogadott el mint menye de szerette az unokáit így én is szerettem és elfogadtam ezt a helyzetet,nem volt könnyű,míg megsütötte a lángost és kapott a fia és az unokák nekem meg nem adott,na és túléltem, de akkor is a gyerekeim az unokái és inkább félre álltam mint hogy gyűlölködjem.Ha jót akarsz inkább enged hogy szeressék egymást és gyermekeddel is megbeszélheted hogy édesség csak étkezés után,

/ezt anyósom is eljátszotta hogy édességgel átcsalni a gyereket/

de meglehet beszélni gyerekkel és nagyival is én megtettem és betartottuk a szabályokat.

Szia Viki.

Köszönöm, hogy megvédesz és leírtad a történetedet.

Az én kisfiam 11 hónapos.

Mindenki letámadott, pedig van alapja annak, hogy gyülölöm az anyósomat.Senkinek nem kívánom azt az érzést mikor az első 2 hétben kivette a kezemböl, ha sírt ő állt a kiságynál elsöként.Ha szoptattam oda feküdt mellénk húzkodta a gyerek kezét meg a lábát, hogy rá figyeljen. Rendszeresen éjjel ha sírt a gyerek kopogás nélkül ránk törte az ajtót. Az elsö 2 hétben nála laktunk.Ha szóltunk fél óráig nyugalom utána kezdödött elöről minden.

A 3.-dik héten felköltöztünk / életünk legnagyobb hibája, hogy föléjük építkeztünk, de anyagilag így volt a legjobb/.Semmi nem változott. Jött reggel 7-kor, jött vasárnap este meg napközben amikor ö gondolta. Soha nem jelentkezett be, nem kérdezte zavar-e csak jött.Minden nap.

Volt, hogy ki jelentette, hogy szombaton délután leviszi, És nála lesz. Szóltunk, hogy ez nem így müködik, akkor meg lesett bambán.

Most odáig jutottunk , hogy már nem jön fel mindennap, de ha jön is pont elég. Elkapja a gyerek kezét, az ö arcához teszi, és azt beszéli neki:szereted mamát szeresd mamát.

A sAJÁT FIA MONDTA MÚLTKOR NEKEM, HOGY AZ Ö ANYJÁNAK lesz a stílusa a gyereket, csokival meg sütivel le csalni magához. Elgondolkodtató ha a saját fia ezt mondja róla.

Igen, van jogom félteni a Fiam!!!!! És féltem is.

Nem értem egyesek támadását, miszerint csak sajnálni tudják meg felháborítónak tartják azt h valaki elindít egy iylen fórunot.

Igen a nagymamáknak szeretni kell és felelősség nincs már...de sztem ezt is azért csak normális határok között.

Én anyósomékkal lakom és ugyanezen érzéseket érzem én is...sőt...

Anyósom mindenben felülbírálja a döntésem a gyerekem előtt és mostanra már ott járunk, hogy bármit el szeretne érni, akkor hisztizik és ha még így se éri el akkor ordít hogy MAMAAAAAAAA!!!!

A gyerekem jóformán mintha őt tekintené az anyjának, ha aludni kellene du. vagy pl most mikor leültettem ebédelni, akkor is csak ordít h mamaaaa!!!! Mostanra ott járok, h kezelhetetlenné vált ezen a szinten, ha itthon van a nagyanyja akkor ő akivel van akit nyúz ha elhozom zokogva ordít kimeredésig vagy hányásig.....tehetetlennekk érzem magam már nem tudom mit tehetnék. A nagyanyja meg születésétől fogva az első nyikkanására felbukkan h jajj mi a baj mit csináljak Milánka? És onnantól minden rendben...már megnyugtatni sem tudom...egyszerűen kiveszi a kezemből és megnyugtatja ő....és én nem tudok tenni semmit....volt h próbáltam úgy is hogy keményebben rászóltam h ne vegye már ki a kezemből, de 1-2 nap sértődés h akkor ő már semmit nem segít akkor aztán minden ment ugyanugy tovább......tehetetlennek érzem magam.

Az az érzésem h a gyerekem nem szeret, sőt utáll, ha teheti mintha menekülne tőlem a nagyanyjához, nem nyugszik meg nálam, nem fogad el...még azt is megkockáztatnám h nem is engem tekint az anyjának....

Ki vagyok készülve.....2-3 hónap múlva lehet sikerül elköltöznünk, de én már most nem bírom....folyton sírógörcsöket kapok, kivagyok...élni sincs már kedvem, erőm........én csak a fiamat akarom..........

Hiába adok meg neki mindent, alap határokat le kell fektetnem, hiszen azért az se jó ha minden így van ahogy ő kigondolja, de ő ezt nem is érzékeli, csak azt ha a nagyanyja megengedi neki.

Szval szerintem nem letolni kell azt aki ilyen helyzetban van...vannak sajnos olyan nagymamák ahol nem áll az általános szabály, miszerint nem szabad féltékenynek lenni és mindent elnézni...

A szülők sem tökéletesek, miért kellene a nagyszülőknek is annak lennie?

Mindenkinek vannak hiányossága.

A nagyszülőket úgy szeretjük, ahogy vannak.

A felnőttek táplálják beléjük a ...

Ne idegesítsed magadat, szerintem.

A gyerkőc ahogy nagyobb lesz, majd rájön az anyósod jellembeli hiányosságaira, aztán majd ő dönt, hogy lesz-e vele, szereti-e a társaságát.

Amíg pici, addig meg örülj neki, hogy jól kijönnek.

Amúgy nem szereti Nálad jobban a mamát, ebben legyél biztos!

Bele is lehet fáradni ebbe a fene sok elvárásba...

Egy idő után már nem is akar az ember...

Lassan már én is így gondolkodom...

Alkalmazkodtam eleget, tegye helyettem már más...

És ne legyél elfogult a saját szüleiddel szemben.

A másik nagyszülő is "ember".

Legalább a gyermekedbe ne vetítsd ki az előítéledeit. A szeretettel csak több lesz, nem kevesebb.

Vagy szeretnéd, ha téged is ugyanúgy egrecíroztatnának a nagyszülők, mint te a gyermekedet?

Majdnem mindenki nehéz természet. Csak alkalmazkodni és tekintettel kell lenni rá.

Előjör járd végig az ő életének az útját, utána próbáld megérteni...

Olvasd már vissza magad. Miket írogatsz?

Engem spéci felháborít.

Meg akarod szabni a gyerekednek, hogy kit szeressen?

Szia ne haragudj de régen rossz ha úgy gondolod te többet érdemelsz, mert evvel azt fejezed ki gyermeked felé hogy elvárod a szeretetét de teszel is érte?:...

Ha meg már ott tartasz, hogy felrovod neki a betegsége miatti éjszakákat amikor nem tudtál aludni... hát gondolkozz el azon mihez kezdenél az ősők nélkül.

Sajnálom, hogyha fáj de nézz szembe magaddal te ilyen anyát szerettél volna, mint amilyen a gyermekeddel vagy?

Nem szeretném, ha nekem ugranátok, meg előre leírom, imádtam a nagyszüleimet...

De ismerek olyan nagymamát, aki csakazértis megenged mindent az unokának, mert szó szerint verseng a szülővel, mert mindenben Ő akar lenni a "LEG"!

Szerintem ez egyik gyereknek sem tesz jót, főleg, ha a szülő vmit határozottan nem enged-a mami meg igen. A gyerek meg jól összezavarodik...