Nagy étvágyú férfiak (beszélgetős fórum)

Bocsánatot kérek.

Csak mindig dühbe gurulok,ha valaki igaz szerelmet érez és lemond róla ,ilyen -olyan indokokkal.

Szentimentális ,érzékeny emberke vagy,aki még mazohista is ,vagy túl gyáva,hogy tegyen is valamit.

Ülj csak a pocsolyádba,mi szívesen olvassuk a verseid,még pityeregtem is:)))

Betyár!

Gratulálok a verseidhez, igazán nagyon szépek. Én is nagyon szeretem a szép verseket.

Ritka az olyan férfi 42 évesen akiben annyi érzés van mint benned.Az oldalt olvasva te egy nagyon értékes ember vagy aki gyötrődik ,vívódik a folyón a két part között.A csónak igen csak ingatag és mellé még a szél fúj. A választás számodra nehéz , met a múlt és a jövő között hánykodsz.

A történeted szomorú de egyben nagyon vidám is.

Szomorú mert az érzéseidet nem mered vagy nem akarod kitárni.

A verseid azt sugalják, hogy baromira szenvedsz és keresed azt az ösvényt ami számodra a legmegfelelőbb.A döntés meghozatalakor persze nem csak nyerni de veszíteni is fogsz.

Ettől félsz.

A történetedből akár egy jó filmvagy könyv is kerekedhetne.

Lehet, hogy tudok segíteni........

Ha gondolo

Magányosan, egyedül

Járom a téli erdőt, lépteim ólom nehezek,

Hatalmas a hó,csak lassan lépkedek.

Sűvít a szél üde szárnya,

Körülöttem csak hópor apró szilánkja.

Fény és fagy egymást feszíti marja,

Ez a decemberi tél zord birodalma.

Csend van, csak lépteim ropognak a hóban,

Mintha egyedűl lennék-e fehér sivatagban.

Emlékeim kutatom, s szorong a szívem,

Gyerekkori szép álmaim,vágyakozó énem.

Milyen jó volt akkor,óceáni távlatokba látni,

Reményekkel teli alkotó jövőt tervezni,várni.

Szerettem volna hős lenni, ki életeket ment,

Nem lettek rossz ember nem lettem szent.

Elhiszi már végre valaki, hogy mit érzek?

Elhiszi már valaki nekem, hogy létezik halálig tartó igaz szerelem?

Van olyan ember ezen a Földön aki végre belátja, hogy igazak az érzéseim?

Ötödik veresem ezen a fórumon.

A fényképedet nézem

Te voltál a fény és Te voltál az este,

Nem maradtál az enyém, elmentél örökre.

Szerelmet hozott a nyár, talán még emlékszel,

Gyönyörű emléket amit nem feledek el.

Most bizonytalanul állok, mert hiányzol éppen,

Figyelem a csillagokat, de nem ragyog már értem.

Dermedten szótlanul várlak és égek a vágytól,

Elmentél itt hagytál, félek a magánytól.

Gyötrelem és fájdalom maradt már csak nékem,

Elfordultam a újtól a régit keresem.

Lázadok, mert gyötör az emlék újra,

Valaki segítsen,hogy ne lássak a múltba!

A fényképedet nézem és elsírom magamat,

Látni akarlak, hallani a hangodat.

Kérlek gyere vissza, nézz meg engemet!

Most fáj a szívem és gyászol a lelkem.

Őrülten szeretlek és kívánlak Téged,

Becsukom a szemeimet és elgyengülök végleg.

Mi ez az érzés? Igaz vagy bolondság?

Én mindíg várni foglak, hisz Te vagy a boldogság.

Negyedik versem ezen a fórumon

Miért?

Miért volt akkor keserűség bennem ?

Miért mentem el, oly búsan csendben ?

Amíg a szívem sírt Te boldog lettél,

Sengem örökre szívedből töröltél.

Most cipelem a fájdalom nehéz súlyát,

Siratom a bánat fáldalmas búját.

Vinnélek magammal egy hosszú boldog útra,

Bedobnám a szenvedést a legmélyebb kútba.

Szeress engem Napsugaram, szeress nagyon engem,

Szorítss magadhoz és ne engedd el testem.

:o))

Ezeket Neki is elküldöd?

Harmadik versem ezen a fórumon.

Bűn

Győzük le a messzeséget,

Ami földi szép van együtt nézzük.

Rikkatalak,szíved megaláztam,

Most remegek a bűnök lugasában.

Szeretnék hozzád újra megérkezni,

Szeretnék VELED szeretkezni.

Szeretném ha gyengéd volnál,

Kívánom, hogy megcsókoljál.

Nem a történetet nem hiszem el...,sajnos saját tapsztalatom és sok más közeli ismerősöm példája is áll előttem ami mind meseszerű lenne ha nem volna igaz:-)Nincs olyan történet nő és férfi kapcsolatáról amit nem hinnék el..:-) Egy percig sem gondoltam hogy nem lehet bárki bármikor szerlemes...

Voltak ellentmondások(aminek valószínű meg van/volt az oka... amivel nincs is baj,ilyenkor egyszerűen felvállalod és javítod ,ha akarod.Nehéz úgy tanácsot adni,hogy nem vagy teljesen kerek....mert úgy hamissá tesz mindent így a tanács is hamissá válik!

Ha tisztán akarsz ebben az élethelyzetben látni és érezni a legfőbb most az őszínteség,és ahogy erre rájösz és megízleled azt is megtapsztalod hogy egyre jobban megtalálod az utadat!

Bocs,ha bele gázoltam az amúgy is érzékeny lelkedbe! Az igazság benned van te teszel engem magadba arra a polcra ahova akarsz!

Szép napot!

Azért elitélhettek mert nem vallom be a feleségemnek, hogy mit érzek.Hogyan mondjam meg , hiszen nem élné túl.Én sem tudnám azt elnézni,hogy szenvedjen.Tudom éjszkákon át sírna, nem enne és bosszút állna a másik családon is.

Talán én is ezt tenném.

Engem nem kell sajnálni,szerintem minden rendeződni fog körülöttem.Hogy hoygan és mikor azt nem tudom. Amit tudok, hogy nagy sz.rban vagyok.Hármet nem tarhatok meg szerintem azt egy nő sem szeretné.

Tudom, hogy mi a baj egyébként.

Enivel akkor szakítotam,amikor a legjobban imádtam (apám miattt).Nem tudtam soha elfeledni,maradt egy űr amit csak Ő tud betölteni.

Egy befejezetlen szerelem egy örök várakozás és vágyódás.

A feleségemet szerelemből vettem el és szeretem . N

Szia Betyár!

Bevallom, a végére én is elbizonytalanodtam, hogy most mi is van, mert sok olyan info bukkant fel, ami ellentmondott az előzőeknek, de azt gondolom, meg van a miértje, hogy miért csak részletekben jött elő az igazság. Amiket írtam, itt vagy külön, azokat komolyan gondoltam akkor is, és most is. Sajnálom, ha megbántottalak!

Joga van büszkének lenni és joga van úgy dönteni ,ahogy akar.

Betyár vívódik és ez a feleségére is tartozik,ezért élnek EGYÜTT.

Velem a férjem akkor szakítana,ha nem mernék elé állni és elmesélni mindent,tudom.

Talán ezért gondolom,hogy így a helyes.

Úgy gondolom ,hogy azért él két ember egymás mellett,hogy megoszthassa a jó és a másikat esetleg rossszúl érintő dolgokat is.

Volt idő ,hogy nem tettük(gyerekek,házépítés,meló).

Együtt éltünk de nem egymással.

Szerintem meg, ha betyár úgyis eldöntötte magában, hogy vége a volt kedvesével, akkor nem érdemes otthon még jobban elmérgesíteni a helyzetet.

Hisz más miatt hétvégén szintén volt veszekedés köztük, a nejével, és sok nőben, ha igazán szereti a párját, akkor is erősebb a büszkeség, a megbántottság érzése és inkább szakítana végleg.

Beszélgettem szombaton rólad a férjemmel.

Mindketten arra jutottunk,hogy el kellene mondanod a feleségednek.Lehet ,hogy haragudna,lehet ,hogy elcsomagolna neked és kirakna,de tudod ,ha egy nő igazán szeret,akkor pár hét alatt letisztázódhat minden benne és csak az fog számítani ,hogy Őszinte voltál és végülis Őt választottad,ki akarsz tartani mellette.

Innentől fogva pedig elindulhat valami újra,még az is lehet ,hogy érte fogsz szerelmet érezni.

Most mennem kell.

Sziasztok