Nagy babák szülei! Tanácsra lenne szükségem.. (beszélgetős fórum)
Szia!
Megnéztem a kisfiad képeit, és megállapítottam, hogy gyönyörű, formás, arányos kisfiú, akivel a világon semmi gond nincs!
Az én fiam is jóval erősebb az átlagnál, 16 hónapos, 92-98-as ruhákat hord. Főleg a pólókból kell nagy méret, mert olyan válla van már most, mintha súlyzózna.
Rendszerint kétévesnek nézik, de még soha nem kövérezték le, mert mikor szóba kerül, hogy milyen nagy, rövidre zárom a beszélgetést, és közlöm, hogy az apja génjeit örökölte. Ha meg együtt az egész család, rögtön megállapítják, hogy tiszta apja. :)
Szerintem ne hagyd magad.
Intelligensen meg kell mondani, hogy ez nem szép dolog a részéről, és te sem méltatod az ő fiát semmilyen rosszindulatú megjegyzéssel. Hátha észhez kap...
Sziasztok!
Nekem még nincs babám, de azért bele kell szólnom :) Sajnos én is ilyen hirtelen típus vagyok. Képtelen vagyok az utóbbi években visszaszúrni. Vagy én is inkább nem szólalok meg, vagy elmebeteg módjára, "kő-kövön nem marad" stílusban kitörök :( Azonban az utóbbi időben kezdem úgy gondolni, hogy végülis miért ne?! Egy életünk van, minek tartsam magamban...az meg, hogy esetleg utána majd egy ilyen paraszt mit gondol rólam, na az meg nem érdekel :) Te ne légy ilyen, nem ezért írtam, csak hogy végre nem vagyok egyedül ezzel a mentalitással.
A kicsi meg imádni való :) Igazi férfi legalább :)
Nagyon édes a kisfiad :) Egyáltalán nem duci,de ha az lenne,akkor sincs senkinek semmi köze hozzá.
Az ilyen anyukák mindenkiben csak a szálkát keresik.Nálunk is az egyik gyereket vékonynak látják,a másikat túl elevennek,a harmadikat félősnek,szóval egyik sem jó valamiért.Nekik nem kellene közösségbe járni.
Sosem értettem azokat a szülőket,akik ezért vagy azért beszólnak a másiknak.Nálunk 2 ilyen anyuka van a játszótéren, mindenkiben keresnek valami hibát.Van,aki már miattuk nem jön.Eleinte én is próbáltam elengedni a fülem mellett a rosszindulatú megjegyzést,de utána csak rágódtam rajta.Ráadásul belegondoltam,ha nem reagálom le,ha nagyobb lesz a fiam,majd úgy érzi,hagyom,hogy bántsák.Úgyhogy viccesen,de odamondtam.Azóta anyuka(nekünk csak az egyikkel volt gondunk) kedves,megkérdezi,hogy vagyunk,ha hoz valamit a játszótérre (ropi,kölesgolyó)kínálja a fiamat.
Ne hagyd magad!
Szia!
Fogadd el,hogy ilyen!
Az én lányom 12,5 kg.Ugyanennyi volt 10 hónaposan is.Neki vannak hurkácskák rendesen,meg "gyűrűk" a karján.Nekem is sokan beszóltak,hogy duci,meg pufi.Mondjuk kiakadni csak azon akadtam aki meggyanúsított,hogy biztos csokival tömöm,meg egészségtelenül eszik.Hát nem.Viszont későn kezdett mozogni,11 hónaposan mászott csak,ennek is betudható.Enni nem is eszik sokat!Nem aggódok,apja meg én sem vagyunk kövérek,ő sem lesz az.Le kell szarni a bunkóskodókat!
:)
Mindjárt felrakok valami frisset!
Amúgy az is megfordult már a fejemben, h lehet, h túlzottan elfogult vagyok..
De egy Anya nem lehet túlzottan elfogult a gyerekével szemben.
Aláírom, h nem egy vékonka kisember, de nem kövér!
Gömbölyű!
Gömbölyű Gyönyörű! -így is hívom :)
A férjem végigszenvedte a gyerekkorát.
Szerencsére a fiúnk más habitussal rendelkezik. Bízom benne, h előnyt kovácsol abból, ami szerintem eleve előny, csak a "normálisok" szerint hátrány..
Na, az a kisfiú, akinek az anyja beszólt, elég érzékeny. Fél a gyerekektől.
Én erre idáig nagyon odafigyeltem! Ha a fiam a közelébe került, akkor mindíg megsimogatta, vagy puszit adott neki. Vigyáztam, h véletlenül se vegye el a játékát, vagy ilyesmi..
Azt hiszem , ha ezentúl egymás mellé keverednek néha félre fogok nézni...
..tudjuk ki az erősebb! ;)
De mondjuk ez a gyerekkel kiszúrás, mármint a mimózával. Uh ez sem a legjobb megoldás.
Arra gondoltam, h el fogom mondani a csajnak a problémámat.
Tuti meglepődik...
De valaki írta, h ne mutassam ki, h engem ez bánt.
Most nézem a képeket,aki erre a bűbájos,Bud Spencer képű vasgyúróra beszól,annak nincs szíve!!
(Na ,tessék,most lehet rajtam gyakorolni a Bud Spencer miatt a visszaszólást!! ) :D
Annyira örülök, h írtatok!!!
Megfogadom a tanácsaitokat!
A baj az velem, h kedvesen nem tudok visszaszólni..ahhoz kell kb. 20-30 perc. Elég hírtelen vagyok. Ezért összeszorítom a szám, nem mondok semmit. Vagy pedig előtör belőlem az "állat" -de ez ritka.
Volt egyszer egy munkatársam, aki bárkit el tudott küldeni melegebb éghajlatra, hatalmas mosollyal az arcán, poénkodva! Ráadásul aki el lett küldve meg sem sértődött. Csodáltam és irígyeltem ezt a képességet mindíg.
Szerintem ezt megtanulni nem lehet. Születni kell rá! :)
Nálunk ugyanez, mi is magasak vagyunk, én 180.:-) Ne foglalkozz velük. Nekem is fiam van, pár év múlva szép magas fiú lesz belőle. Akkor majd értékelni fogják. :-) Az emberek sajnos ilyenek kis országunkban. Külföldön nem, ott inkább különlegesnek számít, ha valaki kilóg a sorból.
Szerintem inkább legyünk magasak,mint kis törpék.
Én már túltettem magam ezeken a dolgokon,pedig tudnék mesélni a saját iskolás éveimről.
Mi külföldön élünk, itt magasabbak a gyerekek, elveszik a fiam közöttük. Most hazamegyünk egy időre, az oviban már észrevették,hogy valószínűleg ő lesz a legmagasabb.
Légy büszke a szép nagy fiadra! Ha piszkálnak én mondani szoktam,hogy volt kire ütnie,szerencsére szép nagyra nőttünk mindannyian. :-)
Jaj, ne törődj velük!
Még szerencse, hogy nem vagyunk egyformák.
A lányom 90 centi és kilóra annyi, mint a kisfiad, egyáltalán nem kövér, nyilván a kisfiad sem az. (Igaz a lányom kétéves, én meg 160 centi:))
Mit nem adnék a 178 centiért...:))
Hülye kérdések meg mindig lesznek. Tudod balról be, jobbra ki..
Tényleg nem normálisak az emberek, én is berágtam volna, sajnos vannak ilyen emberek is.
Tudom nem könnyű figyelmen kívül hagyni, de ez ellen semmit nem tehetsz.
Jajj,Drágám,teljesen megértem,hogy kiborulsz rajta. Nálunk más a "probléma" ,de mi is állandóan ki vagyunk nézve a játszón,már gyűlölök oda járni. Igenis "pofázz vissza",ahogy jól esik,ne hagyd magad! Vagy találj ki vmi frappánsat,amitől a másik anyuka ég,mint pl. a "mi nem tehetünk róla,h neked nem ad eleget enni anyukád"...(hülye példa,de hirtelen nem jut eszembe más :D )
Szóval nem vagy túlérzékeny,de ne is hagyd magad!!
Kisfiam 13 hónapos, 87cm és 13,5kg. Tökéletes kissrác (mint mindenkinek a sajátja), okos, örökmozgó, vidám, kiegyensúlyozott!
És ma eldurrant az agyam…
Már hónapok óta ugyanarra a játszótérre járunk, 0-3 éves korosztálynak van kialakítva. Ugyanazok a babák és szüleik nap, mint nap.
Az utóbbi hetekben egyre többször kapja a fiam az „óriásbébizést”, folyton arról érdeklődnek, h hány kiló, stb.
Ma elesett , kicsit pityergett. Az egyik kissrác kérdezte az anyukájától, h miért sír a baba. Erre az anya: „Biztosan elesett, de jól ki van párnázva, nem fájhat neki annyira!”
Ezt természetesen úgy, h jól halljam.
Nem szóltam semmit.
Itthon bőgtem el magam, mert már nagyon elegem van!!!
Miért fáj az embereknek, h mi mások vagyunk?!
Férjem magasabb, mint 2 méter, én is 178 vagyok. Le lehet vágni, h miért ilyen nagy a gyerekünk…
(egy húrka sincs rajta, se a combján, sem a csuklóján! Az nem tűnik fel a kedves érdeklödőknek, h olyan hosszú, mint egy 2 éves.)
Félek, h a következő érdeklődő nagyon rosszul fog járni…
Lehet (biztos), h elég érzékeny vagyok mostanában, ha ez a téma előkerül.
Hogyan rendezzem le ezt a környezetemmel? És magammal?
Tudom, h le kellene sz—nom. De nem tudom, mert napi szinten előjön.