Mostanában az foglalkoztat, hogy tényleg nem monogám a... (beszélgetős fórum)

sZIASZTOK!

sAJNOS MA NEM NAGYON DIVAT SZÜZIKÉNEK LENNI , KISSWBBIJ FIAM 46 ÉVES DOBTA A BARÁTNŐJÁT 25 ÉV UTÁN, MERT ELEGE VOLT A SZÜZIKÉKBŐL.fELCSÍPETTEGY OLYAN NÓT AKI MESTERE A SZERETKEZÉSNEK.Hát nem is tudom mit gondoljak.

Az én tapasztalatom, hogy nincs hűséges férfi. Talán még a nagyon fiatalok, de 40 felett egy férfit sem ismerek aki ne kalandozna barátnő/feleség/család mellett.

Igaz már a nők is elég jól felvették a tempót.

Elfogadni? Amint írtam, ahogy érint. Van aki viszont csal és ezzel elintézi a dolgot, más borít mindent. Majd jön talán egy férfi is, aki kifejti, mi a jó abban, ha félremegy, mi hiányzik a kapcsolatából ilyenkor?

De vannak akik nem csalják meg a párjukat, olyat választanak, aki éppen úgy jó nekik, ahogy van.

40-50 év közötti cégvezetők, orvosok, tanárok. Inkább az elsőknél tapasztalom ezt a hozzáállást. Most hogy mondod mindegyikük maga alapozta meg az anyagi hátteret, a nők otthon gondoskodtak a házvezetésről, gyerekekről. Egyiknek sincs felsőfokú végzettsége, viszont van, amelyikük dolgozik munkahelyen is. Náluk mintha jobb lenne a helyzet, de oda nem látok bele eléggé.

A 21. században azt hinné az ember, hogy ez nem ennyire általános.

Azért lepett meg ez, mert egy éve vagyunk együtt a párommal, s ezt jópárszor mondta, de nem vettem komolyan. A múlt héten voltunk céges partin, egyáltalán nem tetszettek a férfiak beszólásai, mintha a nők másodrendűek lennének.

Azért ne gondold, hogy minden férfi hűtlen. Vannak monogám, kifejezetten család centrikus férfiak is, akik nem hogy nem keresik a kalandot, észre se veszik, ha a szembe megy velük a lehetőség.

nem tudom milyen baráti köröd van, lehet ezen se ártana elgondolkodni. Illetve szerintem az életkor is számít. A Tinédzser korban, fiatal felnőttként érthető módon könnyeben kalandozik az ember, de egy közösen felépített élet mellett, ha az mindkét fél számára örömmel és elégedettséggel teli, akkor azt már nem akarja kockára tenni a férfi sem. Legalábbis nekem inkább ez a tapasztalatom, az én baráti köröm, ismerőseim inkább így viselkednek.

De lehet ezt nőként így elfogadni?

Értem én, hogy a 19. században még elfogadott volt, hogy bizonyos élményeket a férfiak a piroslámpás házakban szereztek be, de most, amikor otthon is megkaphatják, akkor miért mászkálnak el a fenti jelszó alá bújva?

Azt is olvastam, hogy valami nagyon minimális arányban monogámok a férfiak, akkor mi van a monogám nőkkel?

Tök mindegy ki mit mond, a lényeg, ezt te hogy érzed, hogy éled meg, elfogadod-e?

A többi meg rizsa.