Nem szeretem az emberek figyelmét. Mitől van ez a dolog? (beszélgetős fórum)
Van ,hogy akár csak a szomszedtól is és lehet az nő is :) De tényleg
Van,hogy jön a semmiből jön ,de nem minden esetben.Viszont ha aggódok akkor előjön minden még akkor is ha egyedűl vagyok itthon.Pl.ha tudom,hogy bárkuvel összetalálkozhatok a házban.
A kettő nem zárja ki egymást. Én egy baráti buliban is félrevonulok néha egy kicsit, és nem azért, mert rosszul érzem magam.
Vissza lehet kérdezni - miért, piros lettem?
Csakis az igazat. Mert fejembe szökött a vér😀 Ennyi, nem kell ezt túl ragozni.Csak lazán. Vannak pirulós típusok, akik minden kis apró izgalom hatására elpirulnak.
Volt igen,hogy pasi :)
De ha hírtelen összetalálkoztam egy rég nem látott ismerőssel,akkor ő is megkérdezte.Én meg nem tudom olyankor mit mondjak.
Nem egy pasi mondta ezt véletlenül😉
Igazából nem,mert vannak barátaim nem túl sok igaz.Viszont van amikor szeretek csak egyedül lenni.
Ebben lehet valami mert én sem gondolok mindig a másikra ha esetleg valamiért kellemetlen helyzetbe kerül az illető.
Viszont vannak emberek akik szeretik szóvá tenni ezt.Még ha nem is rosszból.De amikor nekem szóvátették,hogy "miért lettél piros?" na akkor érzem magam még rosszul.
Simán lehet. Sok anyagot találsz erről a neten.
Nem vagy véletlenül introvertált?
Túlzottan azt hiszed, hogy másokat jobban érdekelsz, mint ahogy valójában. Az a helyzet, hogy ha találkozol valakivel a lépcsőházban, mire az ajtajához ér, már nem emlékszik rád, mert a saját dolgai foglalják le a gondolatait. Még ha véletlen komplett iditótát csinálsz is magadból - amit azért nem hiszek -, akkor is maximum pár percre vonod magadra a figyelmet, de utána feléd sem gondolnak. Ez az igazság, és ezért nem kell félned senkitől. Mielőtt kilépsz az ajtón, jusson eszedbe, hogy mindenkinek megvan a maga baja, ami úgyis jobban foglalkoztatja nálad.
Nagyon jó lenne ha elmúlna ez a rossz érzés.Mert megkeserítő nagyon.
Arra kell gondolni, amit szeretnél és nem arra amitől félsz. Képzeld el minél gyakrabban, hogy magabiztosan kimész a folyosóra, találkozol egy-két emberrel, kedvesen köszönsz nekik, ők viszonozzák, esetleg váltotok pár szót stb. Persze nem fog egyik napról a másikra megváltozni a dolog, de fokozatosan sikerülni fog.
Van akinek 100 ember jelenléte sem probléma.Irigylem is őket .
Na látod. Pont ezért kell arra gondolni, hogy de jó, hogy csak egy ember van a folyosón és nem 100. Máris kicsit könnyebb lesz.
Nem tudom hogyan tudnám befolyásolni a tudatalattimat.
Biztos van valami tudatalatti dolog, ami előidézi ezt nálad, de csak egyedül te tudod leküzdeni. Tudod nem az a bátor, aki nem fél, hanem az, aki a félelme ellenére is megteszi azt, amitől fél.
Azért ha választanod kellene, hogy egy ember vagy száz akkor ugye, hogy az egyet választanád.
Igen,nekem nagy dolog.Ha már beszélgetek a szomszédokkal,közben rájövök,hogy kár volt aggódni.Csak előtte lévő rossz ,aggodslmaskodó érzés rossz nagyon.
Dicsérd meg magad, amikor sikerül leküzdened a félelmed. Még akkor is, ha "csak annyiról" van szó, hogy a lépcsőházban köszöntél valakinek. Te tudod, hogy számodra ez mit jelent, hogy sikerült. Ne törődj vele, hogy mások szerint ez semmiség,neked nem az.
Én sem szeretem. De nem zavartatom magam miatta, kerülöm a rázós helyzetet, azt' jó napot.
De számomra ez legalább olyan rossz mintha 100 emberrel találkoznék..
Dehogyis.Egyszerűen gondolj arra, milyen jó, hogy pl. nem egy tömeg előtt kell szavalnod, hanem csak összefutsz egy-két emberrel a lépcsőházban.
Nem is baj az, én sem szeretem a tömeget. 😊
Én sem. :) majd megszokod
Csak nehéz ezt megvalósítani.
Sokszor azt érzem,hogy nem vagyok normális.De rendes életet élet egyébként.A munkahelyemen csak 3 an vagyunk pl.
Erről van szó. Ezért kell minél gyakrabban ilyen helyzetbe kerülni, hogy minél sűrűbben átéld, hogy nincs miért aggódnod és gondolatban is gyakran lejátszani, hogy találkozol valakivel, ami egy teljesen pozitív élmény. Tudod, minden fejben dől el.
További ajánlott fórumok: