Mitől lesz egy 4-5 éves gyerek gonosz? (tudásbázis kérdés)

Húgod?

Nekem is nagy korkülömbséggel van kistestvérem (majdnem 11 évvel fiatalabb).

Elég komoly harcok folytak.

Ráadásul én sem voltam a gyerekek gyöngye.

Sokáig tartott mire összeraktam magamban a dolgokat.

Figyelmet akar. Ha már annyira ki van éhezve a gyerek a figyelemre és a törődésre, már nem számít, hogy a tetteire adott reakció pozitív, vagy negatív.

Ezek a rosszaságok sem a gonoszságból fakadnak, hanem inkább azt mondják: foglalkozz velem. Vedd észre, hogy itt vagyok!

Persze, hogy nem tudja megfogalmazni, hogy mi a baja, hiszen ezek nem tudatos dolgok.

Szerintem akkor lepődnétek meg igazán, ha a szemedbe nézve azt mondaná: szeretném ha foglalkoznál velem, mert nagyon elhanyagolva érzem magam!

A megoldás:

Közetkezetesen foglalkozz vele:

Ha odajön, ne várd meg, míg figyelemfelkeltő taktikához folyamodik.

Kérdezd meg, akar-e csinálni valamit. Jobb ha ajánlatot teszel, kis választási lehetőséggel: Rajzoljunk, vagy nézzünk mesét? Menjünk a játszótérre, vagy csak labdázzunk az udvaron?

(ha van választási lehetősége, akkor egy kicsit úgy érzi irányít, de mégsem neki kell kitalálnia mit akar.)

Viszont: ha nekiáll játék közben durváskodni, akkor szólj rá határozottan.

Pedig ennyi idősen is léteznek gonosz gyerekek. A mi életünket már 4 éve keseríti meg egy ilyen fiúcska. Óvodában kezdődött, folytatódik az iskolában.

Egyértelműen a szülő hibája. Azt adja, amit otthonról hoz. Lehet ezen szépíteni, de felesleges.

A gyerekek a szüleik tükörképei. Annyi különbséggel, h a szülők mások előtt tudják magukat kontrollálni, a gyerekek viszont nem.

Ne hagyd, hogy uralkodjon feletted. Törd be.

A javaslatom megegyezik azzal amit WingedScourge írt.

Jó lenne azzal védekezni, hogy egy gyerek nem gonosz csak nincsen tudatában annak, hogy mit csinál. De ez nincs így, legalábbis nálunk. Az unokatesóm 4 évesen kezdte el, hogy hazudozik mindenkinek és még csak a szeme sem görbül. Múltkor féltékeny lett a barátomra és egy husánggal fejbe verte, majd elkezdett sírni, hogy megérdemelte a barátom, mert bántotta. (Ez nem igaz). Tegnap velem ugyanezt játszodta el, arcon vágott, mert nem sikerült érzelmileg zsarolnia. Szólok a szüleinek, hogy figyeljenek rá, de csak leszólnak, mert én nem érthetem milyen nehéz a gyereknevelés. Evvel valahogy egyetértek, mert tényleg nem tudom. De azt biztos, hogy miután hazudik és lebukik, nem dicsérni kellene, hogy "milyen ügyes vagy, a szemed sem görbült", hanem leszidni és elmagyarázni neki rosszat, amit cselekszik.

Hogyan kezeljem ezt a helyzetet?

Odajön hozzám, leszól, gonoszkodik vagy egyszerűen arcon vág, megüt (erősen), majd odamegy sírni, hogy bántom. Hogyan kellene kezelni?