Mit tegyek? Tanácsra van szükségem!!! Kérem segítsetek!!! (beszélgetős fórum)
Arra se képes , hogy ne vegyen nassolni valót magának pedig fogynia kéne legalább 20 kilót mert már a cukorjára is gyógyszert kell szednie.
Nem veszi észre magát sose , ha beszélgetünk náluk biztos , hogy ő neki közénk kell ülni , hogy hallja a múltkor is meg sértődött , hogy abba hagytuk a beszélgetést amikor oda jött..
Úristen... mennyit panaszkodok , pedig én tényleg nem vagyok ilyen , csak magamba őrlődök , és szenvedek
Beteg illetve volt az anyósom és így esze ágában sincs dolgozni.
Ő tisztára meg van győződni hogy a mi "családunk" az a párom , én meg a mama ...
A múltkor családi rendezvényen voltunk ahol nagy fényképezkedések voltak és ő csak velünk állt oda a dédihez fényképezkedni és nem tettszett neki amikor a rokonok mondták , hogy olyan képet is szeretnének ahol a párom én és a dédi van...
De ez nagyon rossz érzés , hogy tönkre teszi annak a személynek az életét akit én nagyon szeretek , mert így nem csak velem nem lehet igazán boldog hanem mással se , mert senki nem tűrné a dolgokat , szerintem.
Pedig én igazán szeretem , eddig azért nem költöztem oda mert nem akartam konfliktust ebből is , viszont ha meg próbálnám csak azt , hogy esténként én mennék hozzájuk aludni talán be látná , hogy nem jó így , de attól még nem lenne esélyünk tovább lépni se.
De az is lehet , hogy más oka is van ....
Már nem tudom , de az biztos , hogy nem tudom el képzelni nélküle az életemet , viszont így se lesz jó azt is tudom...
Azért ne kapkodd el a szakítást. Rokon leány sráca 11 év után állt a sarkára, és hagyta ott a kedves mamát, vettek egy lakást, összeköltöztek a szerelmével.
Érdekes, a nyanya egyből el tudott helyezkedni.
Szerintem az ilyen helyzetben a kulcs a srác. Ő kellene, hogy bekeményítsen az anyjánál.
Már eleve rossz, hogy az anyját választja...
Oké, segítsen neki de nem az ő feladata eltartani és a te döntésed, hogy ezt tűröd-e vagy sem bár akárhogy is nézzük, ez a kapcsolat már régen rossz ha ő nem képes a sarkára állni.
Sajnos én is így látom és érzem.
Csak azt nem tudom mit csináljak........
Igen, ez nagyon is dühítő.
A mi családunkban is volt ilyen, konkrétan 11 év együttjárás után tudtak csak elköteleződni, mert a srác anyját kellett szó szerint eltartani, háztartást fenntartani, stb.
Az is az 50-es évei közepén, és munkája nem volt (de nem is törte össze magát). Nyugdíj még nincs, munka nincs, leszázalékolva nincs, semmi jövedelem, és az ilyen anyák szívesen osztják a családfenntartó szerepét a fiukra.
És ha az a "gyerek" lelkiismeretes, akkor sajnos lehet is manipulálni:(
Igen igazad van , de a másik gyereke is rajtuk "élősködik" és nem segít , bezzeg ha egyszer az örökségről lesz szó ő lesz az első aki várja a jussát.
Komolyan mondom olyan szar ez az egész és ennek ellenére se tudom azt mondani , hogy nem érdekel az egész ... és el hagyom , pedig tényleg sok gondunk van ... Miért vagyok ilyen hülye?!
A mama lehet azért érzi magát nyeregbe,mert pontosan tudja,a fia nem hagyja el,ha ennyi idő után sem tette...tehát részéről ez olyan,mint amikor a fia jobban odavan a mamáért,mint a jövendőbelijéért.
Ez nekem így jött le,nem szépítem.
Biztosan rákényszerülne a mama,hogy csináljon is otthon valamit,ha a fia a sarkára állna.
Bocsi előre is,ha részvétlenül jönne le az írásom,de így látom.
Szerintem a a fia összeköltözik Veled (pl. bérelnétek lakást, vagy vennétek valamit), akkor már (ha a kedves mama nem tudja eltartani magát, és fenntartani a háztartását), nem csak a fiának a feladata lenne erről gondoskodni, hanem a másik gyerekének is, szerintem.
(Ez még nem oldja meg a gondodat, csak egy gondolat volt.)
Most ez így nagyon rosszul hangzik , de:
Ő nem egy tipikus nagymama pedig a lányának már van 2 gyereke , nem törődik semmivel az a lényeg , hogy az ő cigije meg az újságjai meg legyenek meg a kábel tv és a nasikái a többi meg le van tojva .
Nem takarít ... jó főzni főz meg ha olyanja van kertészkedik , de ennyi
Tehát mi soha nem tudnánk tőle függetlenül élni , mert ha esetleg vennénk is egy házat amire nem sok esély van őt akkor is el kéne tartani és azért 2 háztartást fenn tartani... meg azért én se vagyok hülye , hogy ki dolgozzam a belem azért , hogy neki jobb legyen...
Nem tudom mit csináljak , de ez sehogy se jó.
Ha a mamát eltartja a fia sosem AKAR majd munkát találni!Minek... meg így kisajátíthatja a gyerekét!7 év rengeteg idő.Nekem így nem ment volna!
Én kiragadtam anyuci kicsi fiát és azóta önálló,talpraesett férfi lett.Azóta is haragszik a drága Mama.(kb. 5 éve nem láttam)
Egyszerűen nem tudom el képzelni se , hogy el menjek a párom mellett az utcán ennyi év után úgy mintha csak egy ismerős lenn és kész...
Pedig sűrűn találkoznánk , nincsenek igazából csak olyan barátaim akik közös barátok , most ez így megint csak érdekes lenne , nem tudnák szerintem abba bele törődni , hogy az anyja miatt nem vagyunk együtt és sajnálnom a párom , hogy ilyen élete van!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!Ez a mama nem olyan , ő a saját érdekeit nézi ...
Ráadásul 55 éves tehát még viszonylag fiatal is és ennek ellenére se lehet vele ki jönni.
Pl: A múltkor náluk aludtunk és éjszaka eszébe jutott be kapcsolni a mosógépet és ráadásul a fürdőszoba meg a szoba fala egy ... gondolhatod milyen volt és még nem tettszett neki , hogy szóltunk , hogy esetleg nem -e lehetne , hogy napközben mosson amikor senkit nem zavar , mert egyébként otthon van , nem dolgozik. Ez csak egy pl volt a sok közül...
De ez így nagyon rossz!!!!!!!!!!!!
Talán az jobb lenne , ha olyan dolog miatt nem működne a kapcsolat amiről tényleg én tehetek , de így , hogy igazából hülyén hangzik , de az anyja miatt nem lehet "rendes" közös életünk , nagyon szar érzés .... és ezen még változtatni se tudok...
Nem, az semmivel se lesz jobb...
Neked kell dönteni.
Sok olyan jellegű problémánk van ami abból ered , hogy nem élünk együtt és így keveset találkozunk.
Sajnálom , hogy az anyja miatt nem lehet "normális" élete.
És így "normális életünk se....
Nincs megoldás.........
Azzal nem lesz jobb , ha oda költözök hozzájuk...
Néztem az adatlapod és láttam, hogy már párszor dilemmáztál...
Gyakorlatilag jelen pillanatban semmilyen jövőképetek nincs egyben, pedig már jócskán kellene, hogy legyen.
Ha 2-3 hónap alatt semmit sem javult ez a kapcsolat akkor valószínüleg már nem is fog.
Tudom milyen nehéz elengedni valakit akivel már évek óta együtt vagyunk de így, hogy fogalmatok sincs merre tovább és hogyan nincs értelme ragaszkodni, akármennyire fáj!
Kérhetsz itt tanácsot de csak a véleményünket tudjuk elmondani, neked kell dönteni.
Szia!
Sajnos nagyon bonyolult és nehéz az életünk , de leg főképpen az anyósom miatt.
Egyedül él és ha a párom ott hagyná akkor mindene el veszne mert ő nem tudna egyedül meg élni , csak sajnos nem egy olyan személy akivel könnyen ki lehet jönni , meg szereti szórni a pénzt , nagyon rossz természetű nő és én eddig is azért nem mentem oda lakni mert nem akarom , hogy még ő miatta is veszekedjünk a párommal.
Viszont ő nem fog onnan eljönni , én meg nem akarok úgy élni , hogy mindig mindenben nekem kelljen alkalmazkodnom ő hozzá.
Végül azért telt el így ennyi év , hogy este jön reggel megy haza a párom , de ez így nem normális kapcsolat , meg neki is fárasztó.
Nem tudom mit tegyek.
Nekem is vannak kötelezettségeim.