Mit tegyek, ha a gyerek ott akarja hagyni az iskolát? (beszélgetős fórum)

Természetesen vegigpapoltam az életüket...

5.osztályos korában eldöntötte hogy ebbe a suliba akar menni, kitűnő tanuló volt általánosban, most jeles. Tehát nem a tanulással van a gond szerintem.

Nem én írattam ide, az ő vágya volt és támogattam benne annak ellenére is, hogy néha szó szerint a saját számtól vontam el a falatot csak hogy mehessen.

A koleszban szinte elejétől kezdve konfliktusai voltak/vannak, ő az ügyeletes okoskodós-másmilyen gyerek akit lehet csesztetni...de ha azt mondom hogy ugyanez volt a szitu óvodában is, nem túlzok. Lehet túlzásba vittem a "tanulnitanulni mert csak így érhetsz el dolgokat" elvet...lehet...gyereke válogatja mert a lányomnál ez egész máshogy jött le...

Egész életében azt látta hogy dolgozunk, soha nem vártam senkire, volt hogy két munkahelyen melóztam.

Igen, megjártunk jópár pszichológust, pszichiátriára küldtek a szuicid kijelentések miatt de azt mondták ez utóbbi nem kritikus pont.

Egész nyáron járt pszichológushoz.

Az önértékelése jóformán nulla, miközben kimagaslóam intelligens, de a mindennapi tarsadalomba nem tud beilleszkedni. Nem viseli el a kétszinűséget, a képmutatást.

És agressziv rohamai vannak, olyankor akár földhözvág dolgokat...

A suliban, koleszban meg megy a nagyzolás, versengés, menőzés...ezzel nem tud mit kezdeni a többiek meg ezért piszkálják.

Ezt ertem is hogy nagyon rossz lehet, de az agresszivitása úgy verbálisan mint csapkodás szintjén nem sok jót válthat ki a többi gyerekből ahogy belőlem sem...

Tehát, egy 17 éves gyereket nem lehet magára hagyni a nyűgjeivel, hanem terelgetni kell, akkor is ha ismerünk olyan embereket, akik tanulás nélkül is jól élnek

maximálisan egyetértek

Nagyon sajnálom a helyzeted. Nem lehet, főleg az életeteket, a gyereked fejlődését nem ismerve semmi tanácsot adni felelősen.

Egyiknél az, a másiknál az jön be. Ha öngyilkossággal fenyegetőzik azt is vedd komolyan, lehet tényleg ez (IS) forog az agyában.

Kamasz. Nem tudhatod, nem értékeli-e tényleg teljesen alul magát? Nem lehet tudni, mit él át, hogy az apjával nem tartja a kapcsolatot. Sok szülő elköveti azt a hibát, hogy a másik szülő ellen hangolja a gyereket nem is sejtve mekkora károkat okoz a gyereknek, Nem azt mondom nálatok ez történt, csak gyakori.

Ha kell fordulj a gyerekorvosához, ajánljon egy jó szakembert, aki lelkileg a helyére tudja tenni a gyereket.

Egyet ne tegyél, ne hagyd magára, ne hagyd, hogy elkallódjon!

Vigyázz magatokra. Mond el neki te szereted, de ő mit érez irántad? Ő is viszont szeret? Valahogy próbálj vele beszélni, és kideríteni mit érez.

Persze, de ahhoz, hogy valakinek jó sorsa legyen vagy kibabráljon vele az élet, az embernek is tennie kell...

Tehát, egy 17 éves gyereket nem lehet magára hagyni a nyűgjeivel, hanem terelgetni kell, akkor is ha ismerünk olyan embereket, akik tanulás nélkül is jól élnek, illetve olyanokat is, akik egyetemi végzettséggel is be tudnak kerülni börtönbe, mert ugye ezeket nem csak a bizonyítvány befolyásolja.

A szülő dolga mindig az, hogy egyengesse a gyereke életét, akkor is, ha úgy tűnik, hogy a gyerek nem vevő rá...

Az élet nem egyenlet, nem úgy van az,hogy ha ezt és azt teszem, akkor biztos, hogy emez és amaz lesz belőle.Fura.

Néha egészen kettyós embereknek lesz jó sorsuk, máskor egészen jóravaló emberekkel babrál ki az élet.

Persze, vannak ilyen emberek, de a többség elhelyezkedni sem tud, és segélyekért áll sorba.

És ugye kérdés, hogy milyen társat akar maga mellé. Persze, ha neki megfelelő, hogy a leendő társának és társaságának együtt 30 körüli az IQ-juk, akkor valóban nem kell nagy erőfeszítéseket tennie. Kubikusként is lehet egész jó pénzt keresni, csak kicsit nehéz meló, de ha ezt akarja valaki, hát csinálja...

Az is a szülő dolga, hogy elmondja a gyerekének, hogy csak a hülye tanul a saját kárán.

Tehát, mondhatjuk azt, hogy nincs semmi gond, jó ez így, mert majd így is lehet, hogy jól boldogul, na de ehhez a szülőnek is ezen a szinten kell lennie...

Akkor el kell neki magyarázni, hogy ahhoz, hogy az álmai megvalósuljanak tenni kell, azaz tanulni, majd dolgozni.

Eddig ez a probléma még nem jelentkezett? Miért abba a suliba írattad, ha ennyire nem jön be neki?

A kolesz nem jön be neki vagy az iskolába járás?

Egy zűrös élet nem indok arra, hogy valaki ne akarjon semmit.

Te vagy az anyja! Neked kell a megfelelő útra terelned! Te ismered, hogy mivel tudod motiválni.

Húúú, nagyon nem bírom a tehetetlen szülőket és most megint én leszek a mindent tudó, tökéletes, okoskodó...

De, hogy az istenbe lehet eljutni ide egy gyerekkel, ha normális egy szülő? Ilyen nincs! Valamit nagyon de nagyon elrontottál, amit csak te tudsz rendbe hozni!!!

Gondolkodj, és cselekedj!

A gyereked tudja, hogy milyen nehéz munkát találni végzettséggel is? Főleg fiatal srácként. Sehol nem bíznak meg bennünk, mert ilyenek és azok, akik egyébként normálisak az ilyenek miatt szívnak...

Ne sopánkodj, ne hagyj rá mindent, tanítsd meg az életre. Ez a te feladatod! Ha azt látja, hogy tehetetlen vagy te is, akkor mit is vársz tőle? Tessék határozott elvárásokat támasztani.

Egy szakközép iskolát 4 év alatt ki kell járni, és le kell érettségizni. Csak annak nem sikerül, aki hülye. Ha ő nem az, akkor neki is menni fog. Ez kell megértetni vele...

Olyan szempontból elkésett, hogy nincs hitele a szavának, ha eddig se igen beszélgettek komolyan. Akkor csak az anyám megint papol kategória .

Viszont a gyerek itt áll az élet kapujában, és lehet, hogy felnyílik a szeme hirtelen, hogy két út előtt áll, választhat.

Az a baj, ha aláraksz mindent, nyeregben fogja érezni magát, mert érzi, hogy mindent is megtennél érte, sőt, a felkötős szövegével is megijeszt. Érzelmileg zsarol. Ezt nem szabad hagyni. Kész tények elé kellene állítani: Te ennyit tettél érte, rajta a sor. Vagy dolgozik és 2 kereset folyik be a családi kasszába, vagy nézzen albérlete, tartsa el magát.

Mindezek előtt azért megpróbálnék nem kis lelkifurdalást kelteni benne az alábbi érvekkel:

- Ezt a sulit Ő választotta.

- Ha a nyári munka lúzerség, a suli otthagyása nem az?

- Az ember általában utólag bánja a fiatalos felelőtlenségeit.

- A járvány miatt még külföldre sem fog tudni dolgozni menni...

Ha ezek után el akar menni, menjen, ha megéhezik, majd hazajön. Mert, ugye, ha valaki megszokta, hogy anya alárak mindent, az nehezen mond le a kényelméről. Mondom én: ne hagyd magad érzelmileg zsarolni!

Elég kivételes helyzetek, szerencséje volt mindkét srácnak.

Az iskolázott lányok általában nem szívesen foglalkoznak a 8 általánost végzett kis bunkócikkal, akik amúgy értelmesen lennének, csak nincs kedvük tanulni.

ez unokatesóm otthagyta a műszaki középsulit,elment ide-oda dolgozni, végül összejött egy lánnyal,akinek érettségije volt, fősulira készült, kezdte cikisen érezni magát, visszament és leérettségizett,majd elvégezte az ötödévet is, azóta házasok ,gyerekeik vannak.

Egy másik ismerős rühellte a mostoháját,lelépett otthonról, érettségi előtt,gyárakban dolgozott,majd összejött egy tanitónővel,aki rávette, hogy érettségizzen le és tanuljon tovább,igy is lett,azóta ők is összeházasodtak.

Szerintem beszélgess vele. Szép halkan és türelmesen.

És mondd el neki, hogy nincs mire játszania magát.

Mondd el neki, hogy te se tudsz semmiért büszke lenni rá, csak majd ha iskolája lesz és becsületesen dolgozni fog.

A haverok elkopnak mellőle, rendes barátnője sem lesz.

És ami a legfontosabb: önbecsülése sem lesz már idővel.

Nyugodtan mondd el neki.

Meg a lámpagyár

[link]

Ez nem ok arra, hogy semmit se akarjon.

A legtöbb házasság válással végződik, és tovább kell lépni.

Bocsánat, de itt már végképp kiakadtam... valamit nagyon elszúrtál a fiad nevelésében!:(

Mi az, hogy "Nyári munkát csak a lúzerok vegeznek"???

Nem ártana valami szakemberhez menni vele.