Mit jelenthet ez a viselkedés? (beszélgetős fórum)

Akkor egyszerű: szóljon még a munkahelyen a főnöknek: "Főnök megyek kávézné! Velem tart?"

Ne fusson köröket, mint a jérce, amikor a szemétdomb körül kergette a kakas, és azt mondta: futok még egy kört, nehogy azt higgye, hogy q...v@ vagyok!

Csapjon bele a közepébe, és vagy a kolbász, vagy csak a lecsó lesz az övé.

"...ahová együtt megyünk."

Hát ne menjetek együtt! Mondd azt, hogy te a saját kocsiddal mégy, mert még aznap indulás előtt elviszed a párodat, gyerekedet, akárkit egy helyre, és majd onnét mégy a hivatalos helyre. Ne utazz vele!

Ezek pont semmit és pont mindent is jelenthetnek.

Mivel nem vagyunk ott, hogy mondaná meg neked bárki is a tutit?

Mondjuk ha már ennyitől félsz egy hivatalos úttól, akkor az kicsit azt jelenti, hogy a fejedben valami miatt nem követed a korodat :DDD. Ha egy tizenéves lennél még érteném ezeket a dilemmákat.

Egyébként ha rendszeresen bámulod, akkor nem értem miért furcsa neked a gesztusa, hisz konkrétan kezdeményeztél...

Nem vagyok tapasztalatlan csirke, furcsa is számomra, hogy nem tudok eligazodni egy férfi viselkedésén.

A főnököm a munkahelyemen egy nagyon jóképű, rendes, intelligens, nyugodt pasi. Megesett, hogy rajta felejtettem a szemem, nyilván ami szép azt jólesik nézni. De mivel jóval fiatalabb nálamnál, így egyebet nem is képzelek bele a történetbe. Viszont az utóbbi időben azt vettem észre, hogy meetingek alkalmával azon kapom, hogy ő is engem néz.

A legutóbbi terepmunka tervezése során, ahová saját járművel mentem volna, szólt, hogy mivel ő is ugyanoda utazik, így mehetünk együtt, vagyis én megyek vele. Aztán ma amikor összefutottunk a hallban, mosolyogva köszönt és rámkacsintott. Legtöbbször mosolyog ha velem beszél, miközben mások szerint a "padlásra jár mosolyogni".

Nem tudom mire vélni ezt. Nekem természetesen jólesik a gesztusa, hisz 50felé minden bók jól jön. Kacérkodom mindenféle gondolattal már vele kapcsolatban, de ennyi.

Valószinűsithetem, hogy részéről is csak egy kellemes kis visszajelzés vagyok? Vagy egyszerűen csak szimpátia? Tudom, kérdezzem meg tőle, de azért valljuk be, nem állhatok oda a főnököm elé, hogy na mivan, akarsz valamit?

Őszintén, kezdek félni az előttünk álló hivatalos úttól, ahová együtt megyünk.