Mit jelent az, ha egy fiú lusta a csajozásban? (beszélgetős fórum)

Pont a szerelemtől nem látod a valós tulajdonságait, amikor meg eltűnik a szemellenző, akkor ott áll ő a saját valójában.

Sok szerencsét kívánok neked!

Semmi gond :)ha jó értelemben el tudom fogadni a partnerem szokásait stb, akkor nincs gond, azaz ha úgy fogadom el, hogy ez nem okoz bennem feszültséget, problémát, és a különbözőségekkel együtt ugyanúgy tudok örülni a társaságának. Akkor van baj, ha ezek miatt szinte várom, hogy elmenjen otthonról, mert annyira idegesít valamivel.

A kezdetekben nekem ezekhez kell a lángoló szerelem, ez az alapja. Ha ez adott, akkor a lényének is örülök, annak, hogy együtt vagyunk. Amikor a szerelem már nem olyan intenzív, akkor szoktak nálam előjönni a problémák.

Nem mintha sokszor lettem volna szerelmes, de voltam már olyan helyzetben, hogy a szerelem elmúlt, és kiéleződött minden ellentét, és már nem is akartam összecsiszolódni vele.

Bocsánat, nem volt szándékos.

Idővel rögzülnek a szokásaink, nehezebben kötünk kompromisszumot.

Szerintebb több a kölcsönös elfogadáson alapuló kapcsolat, mint a teljesen összeillő emberek egymásra találása. Itt jó értelemben vedd az elfogadást. Az összecsiszolódásra hajlam és akarat kell, meg persze a hasonló életfelfogás az alap.

Valószínű rosszul fogalmazok, azért tűnik negatívnak, amit írok.

Oh, én azt hittem, hogy elméleti síkon beszélgetünk, nem rólam vagy rólad.

Nem szántam egyáltalán negatívnak a hozzászólásom.

Nem szeretem, hogy írásban nem úgy megy át a mondandóm, ahogy szóban. Meg azt sem, hogy ha véletlenül valakinek a fájdalmas pontjára tapintok, az támadásba lendül. Igaz, most nem talált. :)

Nem lehetetlen. Nem szeretném, ha bármikor is ennyire negatívan állnék bármihez, mint ami ebből a hozzászólásodból tükröződik. Elhiszem, hogy neked nem sikerült, de ez nem jelenti azt, hogy másnak sem :)

A harmadik? Elvan egyedül, barátokkal, boldogan. Kb ez.

Ott van azért az egyéni preferencia is. Annak, aki pl. a telt lányokat szereti mondhatja az egész világ, hogy a modellalkat a divat... Vagy annak, aki nem szereti az izompacsirtákat nem változik meg az ízlése. S akkor meg ott van az a rengeteg ember, akik életükben nem jártak edzőteremben és van párjuk.

A TV tele van gyors kaja hirdetéssel, de ha én egészségesen táplálkozok nem térek át gyors kajára. Ezek egyéni döntések. Csak akkor leszünk fogyasztói társadalom, ha az akarunk lenni. Persze a felelősséget át lehet rakni másokra, csak nem érdemes.

Mi a harmadik, sokadik lehetőség?

Írtad a szerencsét, az nem opció, az vagy jön vagy nem.

Időközben változunk mi is. Toleránsabbak, vagy éppen kevésbé toleránsak leszünk. Az idő előrehaladtával egyre kevésbé tudunk/akarunk alkalmazkodni.

Olyan társat találni, aki mindenben megfelelő nekünk (és mi is neki), majdhogynem lehetetlen.

"Az egyén felelőssége, hogy mit követ, vagy nem követ."

Azért ez nem teljesen igaz. Nagyon sok olyan befolyásoló tényező van a médiában, amit észre sem veszel. Oké, az az én döntésem, hogy bekapcsolom-e a TVt mondjuk. De az már, hogy az ottani reklámok milyen hatással vannak rám, az nem saját döntés, hanem olyan pszichológia, ami nekünk sokszor fel sem tűnik.

Szóval nem gondolom, hogy teljesen a saját felelősséged lenne, hogy milyen képet alakít ki benned bizonyos dolgokról a 'társadalmi nyomás'. Persze ha elég erős személyiség vagy, akkor nem engedsz neki. (Teljes mértékig szerintem senki sem tudja ignorálni ezt.) De nem mindeki az.

Bár szerintem aki lusta csajozni, az nagyon nem ugyanaz, mint aki oda akar menni hozzád leszólítani, csak éppen nincs hozzá elég önbizalma, mert tudja magáról, hogy nincs kigyúrva. :)

már 13 éves korukban csúfolják akinek nincs barátnője, az biztosan b**i.

Különben a fiamat nem érdekli a társ. nyomás, engem sem érdekelt, bár én korán ( l8 ) férjhezmentem.

Nem csak ez a két lehetőség van. Nem biztos, hogy lejjebb engedi a mércét, és az sem, hogy elviselhetetlen lesz. Nem mindenki tartozik ebbe a két kategóriába. A mérce lejjebb engedése vagy nem engedése nem tudatos, nálam pl nem működik semmi, ha nem olyan, ami, aki nekem megfelelő. Itt nincs az, hogy eldöntöm, hogy lejjebb adom :) ezek érzések. Valami vagy zavar a másikban, vagy nem.

És az sem biztos, hogy megkeseredik. És azt se felejtsük el, előbb-utóbb betoppanhat az a férfi, aki már tényleg kell.

Az anyák teszik olyanná őket, de ez a helyzetben nem jelent semmit, mert mindegy miért olyan, amilyen, ha nem kell, akkor nem kell, nem keresem, miért lett olyan.

Vagy pudingot.

Vagy csokit.

Ez a szuper intelligens nő, akit bemutattál belül rettentően magányos, végül vagy lejjebb engedi a mércét, vagy abba keseredik meg és lesz elviselhetetlen, hogy nem talál megfelelő társat.

S ne felejtsük el az sem, hogy a férfiakat is anyák (tehát nők) és a társadalom (tehát megint nők is) teszik azzá amikké, amilyenekké válnak.

Ez a technika, amit leírtál egyszerűen félelmetes :) és elgondolkodtató. Mennyi szuper pszichológus szakértő taktikázó pasi.

Egy egészséges önbizalommal rendelkező férfi képes egy tényleg igényes, szép, kedves, intelligens nőnek is "udvarolni", kezdeményezni. Csak nagyon kevés az ilyen, de nagyon, és egy nőnek, aki elvárná, hogy a férfi legalább hasonló kaliberű legyen, mint ő (IQ, EQ, igényesség külsőleg, célok az életben, hivatás, határozottság, jellem) lehet, hogy nagyon sokat kell erre várni, ha nem akarja lejjebb adni ezeket az igényeit. Azaz nem képes lejjebb adni, mert egy tényleg intelligens nő nem érzi jól magát egy olyan példánnyal, aki nála kevesebb valamiben. Márpedig egyre több a tanult, jó állással rendelkező, magára nagyon sokat adó nő. A pasi meg, aki hasonló, egyre kevesebb. És ez a baj. És így a nő lehet, hogy egyedül marad, holott szuper társa lehetne egy hozzá méltónak, és nagyon jó anyuka.

Érdekes mert ugyanazon a generáción belül is nagyon másképp látják a helyzetet: a jó megjelenésű pasik csak learatják a jelentkezőket, van egy réteg, amely viszonylag hamar rájön, hogy kedvességgel elérheti ugyanezt, s végül ott van az a réteg, aki eleve eldönti, hogy nem kell senkinek, így azt sem veszi észre, ami ott van az orra előtt.

Persze vannak kívételek.

Mondjuk én eleve nem tudom, hogy milyen az, aki "lusta a csajozásban", mert ezt kívülről látjuk lustaságnak, aztán ki tudja mi van mögötte.

Igen,van ilyen. De nem lehet levonni következtetéseket. Sok szép és kedves nő egyedül él és ugyanilyen sok nem főnyeremény nő meg párban. És ebből esetleg a szép és kedves nők azt a következtetést fogják levonni, hogy ők csúnyák vagy valami más defektjük van (holott csak lehet, hogy a pasik félnek udvarolni nekik mert félnek,hogy nemet mondanak), mîg azok akiken meg a vak is látja, hogy nem is szépek meg azért nem is jók másban sem,azt gondolják,hogy ők a "bezzeg" milyen jó nők. Holott az ő esetükben csak arról van szó, hogy a félénk pasik mernek nekik udvarolni, mondvàn, ilyen ronda, aki senkinek sem kell, úgysem fog nemet mondani.

Tipikus csajozós technika a pasiknál, hogy először a rondánál kezdeményeznek mert az úgyse fog nemet mondani,így a szép barátnő megalázônak érzi a helyzetet és ő fog jobban nyomulni. Szépen letörik az önbecsülését,hogy önként benne legyen mindenben.

Ezek komplikált játszmák, meg nem ennyire fekete-fehér, normális lelkivilágú magabiztos pasik a csinos nőknek is udvarolnak. De azért rengeteg esetben nagyon csini és intelligens csajok szinglik és nem értik, hogy miért, vagy hogy nekik miért nem jön össze egy normális pali.

A tipikus öreg bika esete: nem azért az egyért lemenni, hanem az összes feljön és mindet szép sorba.

Amíg a nôk nyomulnak ezerrel, minek fárassza magát akár egyetlen lépessel is?

Más az, ha 2 ember tetszik egymásnak de mondjuk a fiú félénk és beindulna, ha a lány megtenné a kezdő lépést mert egy kicsi bíztatásra van szüksége.

Meg megint más, hogy "lustaa csajozásban", lustaság=érdektelenség, tapintatlanság mert elvárja a másik nem kegyeit anélkül, hogy tenne érte.

Ha az illető csak félénk, az le fogja győzni a félénkségét ha kap jeleket a nő felől és még meg is fordulhat a helyzet de a lustaság reménytelen eset.

Sosem voltam képes nyomulni egy pasira. Mert a nagy női kezdeményezés az már nyomulás. Egy igazi férfi aktív, kezdeményező. Nálam, ha nem így van, már borulnak a szerepek, én pedig nem vagyok hajlandó férfi módra viselkedni.

Átmenetileg lehet, hogy egy férfi nem akar csajozni, és egyedül van, de az, hogy valaki olyan kis béna maradt, hogy azt várja, hogy a nők majd felszedik, hát...én ugyan fel nem szedném.

Viszont ha az ilyennek pénze van meg egzisztenciája, úgyis megtalálja a pénzére és az általa nyújtott biztonságra nyomuló "nőt."