Mit gondoltok a suttogó könyvekről? (Suttogó titkai, A suttogó mindent megold...) Érdemes megvenni őket? (beszélgetős fórum)

szerintem a férfi nagyon jó nőgyógyásznak, megygógyít, megműt, meg tudja tanulni, hogy hogyan gyógyítson. DE szülést kísérni a nők tudnak a legjobban, mert nekik személyes élményük is van általábna!

Én most nőnél fogok szülni, utána írok majd cikket a két szülésem összehasonlításáról...

Én Ranschburg Jenőt nagy gyerekpszichológusnak tartom, DE nem Anya, ő - szerintem - elvi síkon, mások tapasztalatai, elmondásai alapján tud tanácsot adni, de ő maga SOHA nem érezhette át az Anya-Gyermek kapcsolatot.

Ez még az ő nagyságát nem kisebbíti, de azért megnézném a saját 2-4 éves, akaratos, hisztis gyerekével hogy bánna nap mint nap (nem csak alkalomadtán!), napi élethez tartozó helyzetekben (az én kétévesem ma a postán, meg a buszmegállóban arénázott speciel :-DD).

Nahát! Akkor férfi nőgyógyászhoz senki ne menjen!

:-)

A kettő egyeltalán nem csereszabatos. Rnschburg könyvei gyerekpszichológiáról szólnak. Leginkább azt tudhatod meg belőlük, mivel cseszheted el egy életre a gyereknevelést. De hiába forgatod, ha azt akarod megtudni, mennyit "illik" enni egy négyhónaposnak, mit csinálj, ha mégsem szeretnél minden éjjel 6x felkelni az egyéveshez (bár ettől nyilván roszz anya leszel), mitől lenne napirend. A Suttogó-könyvekből éppen azokat a kis trükköket lehet ellesni, amivel megkönnyítheted az életeteket. Ezeket a trükköket ma már nem hozzuk magunkkal a szülői házból, mert már nem élünk nagycsaládban, nekem bizony segített párszor, hogy elolvashattam őket. Ezeket bizony csak egy másik gyakorló anyától, ill. babagondozótól lehet ellesni, férfi pszichológustól nem.

Én egyébként csak a babagondozós kötetből merítettem, a gyereknevelési része már nagyon távol áll az én felfogásomtól, de lehet, hogy valakinek bejön, ebbe nem lehet beleszólni.

Én elolvastam, amikor az első gyerkőcöt vártam és sok mindent kiszemezgettem belőle. Sőt, néha elég rendesen... :S DE, mint azt korábban írtam, az én gyerekem rettentően jól alkalmazkodott - és még mindig mindenhez, legyen az alvás, evés, óvoda... :) De komolyan! :) Szerintem, lehet, hogy nekem ezért jött be. Volt olyan, hogy na, kb. már mozognia kellene így és így - ő meg nem csinálta, és akkor összenéztünk a férjemmel és meghúztuk a vállunkat - "majd meglátjuk".

Szóval nekem jó volt, hogy itt volt, de érdekes, mégsem ajánlgatom senkinek (vagyis inkább úgy ajánlgatom, hogy hát olvassa el, de ne élje bele nagyon magát), mert szerintem a kisfiam volt kompatibilis és nem a könyv szuper... :S A lányomnál már elő se vettem, pl. Mondjuk, ő a bátyus miatt (is) sokkal hamarabb és ügyesebben is csinált mindent.

De azt meg kell, hogy mondjam, hogy nem nagyon volt körülöttem olyan idősebb, már szült emberke, aki okos tanáccsal látott volna el bármiben. Az ösztöneimet meg kevésnek éreztem - és az is volt.

Végigolvastad a hsz-omat? A suttogót kifejezetten rossz könyvnek tartom. Ha egy könyv összezavar és rosszabbat csinál, mint ami előtte volt, akkor az egy rossz könyv.

És igen, azt is írtam, h vannak olyan jó szülők, akiknek nem kell könyv, h jó anyák legyenek, mert különben is azok.

Azonban azt mondom, h olvasásról lebeszélni senkit nem szabad, mert jó könyvek igen is vannak, de főleg azok azok, amiket nem reklámoznak ezerrel.

A gyermeklélektannal foglalkozó munkák pedig pont nem a saját, hanem a gyerek helyzetén, kényelmén segít, ami természetesen csak a szülő megszólításán keresztül valósítható meg.

Igen lehet valakinek szüksége van efféle könyvekre,de nekem eszembe se jutott ilyeneket olvasni,mert csak összezavarodtam volna, nekem is voltak/vannak álmatlan éjszakáim,és szép lett volna ha hajnali 3-kor rohanok olvasni,hogy vajon mit is csinálok rosszul. Van hogy minden jó és mégis nehéz napok jönnek hiszen sokan nem képzelik magukat kicsinyük helyzetébe,hogy neki még minden idegen.

Lehet hogy sokaknál nincs ott a nagymama, hogy segítsen, nálam sincs mindig, de ő sem tudhatja, hiába szült már hogy mi a jó az én gyerekemnek pláne egy könyv írója akit sosem láttam.

Elfogadom hogy van akinek segít ez a könyv, és van akinek nem, de most mi lenne ha nem lenne könyv talán az az anyuka nem tudná felnevelni a gyermekét? Valóban a könyv saját kényelmünket szolgálja,hogy segítséggel túlessünk helyzeteken. Sajnos találkoztam olyan szülővel is aki elolvasta a könyvet és összezavarodott és nagyobb bajt okozott magának mint előtte,nos ez is egy véglet,és ez is csak egy vélemény!

Annyiban nem értek egyet ezzel, hogy szerintem igenis szükség van könyvekre! Igaz azonban, hogy nem olyanokra, mint a suttogó, ami egy klisét húz rá minden babára, hanem olyanokra, amik ismertetnek fejlődéstani tényeket, de nem tukmál rád tuti fortélyokat. Jól jöhet az elmélet, amikor már a gyakorlati megvalósítás köbetkezne.

Mire jó egy elmélet? Van-e valami gyakorlati haszna annak, hogy a gyermek fejlődésének fázisait elemezgetik? Azok a szülők, akik éjszakánként síró gyermekük mellett virrasztanak, kevéssé tudják értékelni a könyvekben ismertetett elméleteket. Annyi hétköznapi gond van egy gyerek felnevelésével, oly sok igazi tennivaló. Van-e valamilyen gyakorlati haszna annak ha tudjuk, hogy a gyermek az egyik szakaszban így, a másikban úgy érzékeli a világot? Ismernünk kell-e ezeket a finom elméleti megfontolásokat, hogy jó szülők lehessünk? Nos, szigorúan véve, tulajdonképpen - nem. A jó szülők – elmélettel vagy anélkül – megbirkóznak a problémákkal. Mégis, úgy vélem. Hogy az elméleti ismeretek megkönnyíthetik a gyereknevelést. Csökkenthetik, legalábbis részben a rossz közérzetet, a szorongást és a bizonytalanságot, ami gyakran a legjobb szülőkön is úrrá lesz gyermekük felfoghatatlan viselkedése láttán. Támaszt nyújtanak a szülőknek a nehéz helyzetek leküzdésében, és így a gyereknek is segítenek megoldani az adott fejlődési szakasz jellegzetes problémáit.

Igen, ez igaz, de régen nem egy panelben laktunk 200 km-re a nagyiktól, hanem ott voltak a fenekünkben mamák, nagyobb tesók, dédik, öregek. Amikor beteg volt a baba nem a dokihoz szaladtunk, hanem öreganyánkhoz. A kismamának problémája volt, ott volt a tapasztalt öreg és mondta, mit tegyen. Ott állt a szüléskor, fürdette a kisbabát, ha nagyobbacska lány volt... Szerintem ez nagyon hiányzik és kénytelenek vagyunk nem is tanácsért, inkább megnyugtatásért a könyvekhez fordulni... Sajnos... :(

Persze, fontos megismerni a gyerekünket, és szerintem ehhez nem kell 2 év, elég pár hónap is, de akkor is, az első másodperctől jót akarunk... mindenkinek...

Sziasztok! én nem olvastam de sztem nincs rá szükség, régen is felnőttek a gyerekek könyv nélkül, végülis ezért vagyunk otthon 2-3 évet hogy a babával foglalkozzunk és megismerjük egymást. Az a könyv inkább egy általánosságot ir le, minden gyerek más és más.

Te tudod mi a jó a gyereknek, ha nincs türelem akkor talán nem értél meg az anyaságra...

Nekem is voltak akadályok de minden megoldódik, kinövi jönnek új szokások.

Egy a lényeg, nem szabad a babát sírni hagyni, mivel az nekünk is jobb ha kiegyensúlyozott boldog babánk van!

Akkor nem is a gyermeklélektannal kapcsolatos könyv után érdeklődsz, hanem vmi praktikusabb témájú iránt, ha jól értem?

Gyermeklélektanban a Suttogónál 1000x jobbak Vekerdy Tamás, Raschburger Jenő vagy a már említett Selma H. Fraiberg könyvek. De ha a praktikumot nézzük a Suutogó tényleg semmi érdembelit nem tud nyújtani, helyette a Kismama magazinra való előfizetést ajánlom. Abban minden praktikus dolog benne van. Ha speciális kérdésed van azt fel is teheted levélben vagy e-mailben. A Baba-magazin sem rossz, de valahogy én a Kismamánál maradtam, jobban tetszik a szemlélete.