Mit csináljak, hogy ne érezzem magam rosszul? (tudásbázis kérdés)
szerintem igen arra jo vagyok hogy süsek fözek meg itthon ellásak mindent most minek változtason ha mindennel kiszolgálom
Lehet igazad van, csak már belefáradtam ebbe, de elhagyni meg nem tudnám, hisz nagyon szeretem. Meg hát már 10 éve vagyunk együtt.
És hogy érzed?Szeret még téged?
(hú ez hülye kérdés:P)
Tudom nem kéne nekem sem mindig panaszkodni. Csak úgy érzem én már elég sokat engedtem. 3 éve dolgozik állandó éjszaka, így nem hiszem hogy ez csak egy hullámvölgy.
Az éjszakás munka rohadt világ.Én 8 évig voltam állandó éjszakás, nem is volt senkim.Ugyan ki is lett volna...Akkor kezdtem élni mikor megszűnt a kisközért,és visszamentem nappalra.Hát nem is tudom hogy mit tudnék mondani, nehéz biztos a párodnak is mert nem mindegy hogy sosem látja a családját.Nekem a párom napi 12 órát odavan, de akkor is nappal és nem éjszaka.És nem talál nappalos állást?Gondolom nem könnyű..Sok lemondással jár ez a kapcsolat.Majd csak túl lesztek a nehezén.
hiábba kezdeményezek viszautasit már 4 honapja nem voltunk együtt és ez neki biztos jo
Sok a helyesírási hibám, bocsi, sietek, megyek a lányomért az oviba, majd jövök...
Hát nagyon sajnállak,és a helyzetet is amiben benne vagy.Amit tudtam kb elmondtam, kerek perec beszélgetni higy helyre lehet-e még hozni, vagy nem.Ha igen neki kell látni, ha nem akkor viszont elválni.
Ennél több nem jut eszembe, mert az én helyzetem teljesen más.
Szóval szerintem egy a lényeg: ne hagyd magad, ne hagyd magatokat. És föl a fejjel, a férfiban nem szánalmat kell keltenünk, hanem szeretetet, szenvedélyt. Akkor szomorkodd ki magad, amikro egyedül vagy, de ne merülj bele annyira a szomorúságba, hogy ne láss kiutat. Kiút mindig van. Lepd meg az ágyban...hátha gyorsan megismételné:)
Szia.
Tudod az is gond, hogy én nem dolgozom, gyesen vagyok még mert tartós beteg a fiúnk. Így én egész nap itthon vagyok. Mikor megismertük egymást akkor két műszakban dolgozott(délelőtt és délutános műszak), én meg suliba jártam, így akkor volt rossz amikor délutános volt mert akkor egész héten nem találkoztunk csak hétvégére, de akkor mindig együtt voltunk. Egyik hétvégén ő aludt nálunk, a másik hétvégén én náluk. Aztán fél év után összeköltöztünk, ill. ő költözött hozzánk, én még anyunál laktam. Közbe átkerült egy műszakba(állandó délelőtt), így még jobb volt mert délután mindig együtt voltunk meg hétvégén is. Majd 2 év után megszületett a fiúnk meg magunkhoz vettük az ő fiát aki az előző kapcsolatából született. Aztán mikor 3 éve különköltöztünk anyutól, ő munkahelyet váltott, ahol állandó éjszakás lett, és akkor kezdődtek a bajok.
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam.
az apja arra nem tanitotta meg hogy állva pisiljen a tesom kisfia mutatta meg hogy kell
Nagyon mély sebet kaptál ezzel a kórházzal, ha még mindig ilyen elevenen él benned... megértem, sajnálom.
Ne mááááááááááá, az én férjem 44 éves lesz, ez nem lehet ok:)!!
Akkor a fiadat már lehet tanítani írni, vagy egyszerűb matekra, vagy...valami férfias dologra, amikhez az apa elengedhetetlen.
A gyerekek körüli segítség egyébként nálunk is vitatéma. Talán mint midnenütt máshol. De egyszer a párom jogal azt modnta vissza, hgoy hogyan is segítene, amikor midnent kisajátítok, mintha egyedül csak én tudnám megcsinálni a gyerekek körüli teendőket.
Megértelek, én is rosszul érezném magam. Biztosan fáradt, kimerült, és keresi a kikapcsolódási lehetőséget, amit a szám. géppben talált meg. Mégiscsak te vagy a nő, az okosabb:), a családi tűzhely őrzője, neked kell őt kimozdítani ebből az állapotából. Mondjuk minden 2. hétvégén együtt el valahová, a gép nélkül, vagy nem tudom, nem ismerem a helyzeteteket, de ne hagyd, ha szeretitek egymást, nehogy elhidegüljetek egymástól!
Hát akkor marad a beszélgetés,hátha van valami ötlete neki is
eddig is sok mindent lenyeltem
Nem lehet minden úgy mint az elején.A mindennapi élet hoz ki ilyeneket.Lehet hogy csak te látod igy hogy elromlott, szerintem hagyjad,ha érzed hogy szeret szerintem legyen elég,és fogadd el hogy ő más.Lehet egyszer majd minden olyan lesz mint rég.
Ha te is nagyon akarod ezt a házasságot, akkor sajnos sokmindent le kell nyelni és el kell felejteni. És igen, lehet, hgoy a negyven a baj, mármint olymódon, hogy fogja a pánik az idő miatt. Ha szereted, ne engedd el, harcolj érte, változtass, küzdj. Neki is van szeme, csak észreveszi.
Lehet hogy rosszul esik neki hogy amikor együtt vagytok akkor is panaszkodsz.Férfi ő másképp látja mint a nők,másképp gondolkoznak, míg a legtöbb nő törődésre vágyik a férfi nyugalomra.És ez sok helyen vitaforrás.Itt ilyenkor valakinek engedni kell.De az is lehet hogy csak most van így, mióta éjszakás, lehet hogy csak hullámvölgy.Azért kérdeztem hogy mióta éjszakás,már kezdetek óta, vagy mostanában?
Nálunk is akkor változott meg minden amikor megszültem. Mindig azt hittem, ha lesz gyermekünk akkor közelebb kerülünk egymáshoz, de inkább az ellentéte van, egyre jobban távolodunk el. Amúgy nálunk minden más rendben van, tehát ha néha itthon van akkor jól elvagyunk, elbeszélgetünk persze úgy hogy ő az ő gépe előtt ül, én meg az enyém előtt. Nekem az hiányzik hogy se egy ölelés, se egy csók vagy egy apró puszi, semmi ilyen.
házaság után 3 ével estem teherbe nagy nehezen.anyit mondot hogy nem akart egyedül bejönni mert anyukám hamarabbi vonattal jöt be mert már nem tudott otthon ülni.ö pár nap mulva 40 lesz lehet hogy ez a baj
Mekkora a gyermeketek? Fiú, lány? ÉS nem érhetnél el hozzá a gyereken keresztül: pl: anya szerint te tudsz a legjobban... illetve: te vagy a leg...
Hát akkor még most is azt mondom hogy üljetek le és beszéljétek meg,hogy hogyan tovább, mert így leélni még vagy 30 évet nem lehet.Mert előbb utóbb belép egy harmadik személy, és akkor vége.
Igen ezek lelki gondok, csak nagyon nagyon rossz, amikor az ember szeretetre, ölelésre vágyik a párjától és azt nem kapja meg. Az a baj tudod, hogy kettőnk közül csak én veszem észre, hogy megromlott a kapcsolatunk. Szeretjük egymást, csak valahogy már nem törődik velem annyit mint rég. Próbáltam erről beszélni is már vele, hogy a hét egyetlen napjában(vasárnap)amit itthon tölt legalább azt fordítsa ránk, a családjára és olyankor ne üljön egész nap a gépe előtt. Mire csak az volt a válasza, hogy ő nem csinálhat mellettem semmit. Na akkor erre most mit lépjek? Mert okosat már nem tudok. Azt is mondtam neki, hogy hetek óta már nyugtalan vagyok meg feszült, vágyom arra, hogy kicsit többet legyen velem és ilyenkor megnyugtasson. Erre azt mondta túlzásba viszem már az aggódást.
ezt már megbeszéltük de még mostis bánt. mert mondta hogy nem akarnék még egy babát én meg mondtam hogy nem.a régi sebet felszakitotta
Hát nem lennék a helyedben az biztos:((
Nekem a párom már akkor napi 10-12 órát dolgozott, de amikor csak tehette ott volt velünk a kórházban.
És valaha megkérdezted tőle,megmondta hogy miért van ez?Mert az is lehet hogy fiatalon kerültetek össze, és valahol időközben rájött arra hogy megbánta hogy gyerek lett, és kilépni sem akar a kapcsolatból, mert azért van szive, de igy védekezik hogy nem foglalkozik veled. Pedig hosszútávon nem jó az biztos.
De azért tervezett volt a gyerek ?
A pajzsmirígy-elégtelenség csinál hasonló dolgokat, gondolok itt a depresszióra és a súlygyarapodásra.
Én az első gyermekünk születése után voltam hasonló helyzetben. Apa egész nap dolgozott, én egyedül a gyerekkel és csönd, csönd, és csönd. Vagy gyermeksírás. PEdig nagyon örültem a babánknak. Csak be voltam zárva és az kiakasztott. APa pedig folyton csak dolgozott. ÉS ritkultak ám az együtlétek. Én pedig beteg lettem, leállt a pajzsmirígyem (na ezért szajkózom olyton ezt). AZ orvos azzal vagasztalt, hgoy tíz-tizenöt kilót fogok hízni el fog hullani a hajam nagy része. Szóval, egyáltalán nem votl bíztató gy huszonhat éves nő számára. És akkor jött a szomorúság. EGyszer a férjem kezdett bele a dolog megbeszélésébe. ÉS kiderült, hgoy neki is hiányzik az együttlét, és hogy nagyon szívesen venné a kezdeményezésemet, és hogy hiányzik neki a nevetésem, a jókedvem. Ő pedig fáradt és meg kell tolni. Én is fáradt voltam, engem is meg kellett tolni. De az a lényeg, hogy beszéltünk róla és ... Tudtam, hogy nekem is ki kell emelkednem a mélyből, még akkor is, ha beteg vagyok. ÉS sikerült. Nem is híztam meg annyit, és a hajam is megmaradt (elég hülye volt ám az orvos, hogy ezzel ijesztgetett). Szóval, vedd elő a régi képeiteket, ülj le vele és beszélgessetek. Biztos neki is hiányoznak a régi szép idők...
További ajánlott fórumok:
- Hogyan csináljak jó nőt magamból? Hogyan küzjem le az önbizalomhiányomat?
- SOS! 8 hónapos kisfiam rosszul van, bedugult az orra, nem kap levegőt, nem tud aludni, hiába szívom le neki. Most mit csináljak vele?
- Nem tudok jól lovagolni a barátomon. Valami tanács, hogy mit tegyek mit csináljak máshogy? Nem tudom elengedni sem magam...
- Mit csináljak ha a lányom rosszul van az autóban?
- Kész kínszenvedés mindennap bemennem a suliba, és nemcsak azért, mert utálom, egyszerűen lelkileg rosszul vagyok, mit csináljak?
- Mit csináljak, ha félek a rosszulléttől?