Mit csináljak, ha lelkileg még jobban tönkretesz a családom és mélyebb depresszióba taszít? (beszélgetős fórum)

Külföldön dolgoztál? Tudatosan jöttél vissza ebbe a helyzetbe?

Pontosan ezért nincs kiút. Elkeseredettségemben jottem ide. Cikázik a fejemben az a rengeteg szerencsétlen sztori, amit az apám, a mamám, a nagynéném már rám zúdított.

Jelenleg nincs fizum, az eddigi keresetemből elek. Egyébként az sem megoldás, ha kiveszek magamnak egy kis szobát Pesten es elmegyek valami nagyon egyszerű munkát csinálni. Már ha találnék egyáltalán... amúgy is lebeg felettem a családi karma meg a mentális betegségek. Pszichiáter nem segített

Anonimként annyi esélyed van mint fénykép nélkül társkeresőzni,itt vagy,beszélgetsz,és ennyi.Azt mondod még van pénzed,én azt mondom nem sokáig.Azt mondod nincs jó ötleted rendbehozni az életed,én azt mondom,itt sincs olyan,aki jobban ismerné a körülményeidet anonimként,mint magad,így jobbnál jobb ötletekkel leszel gazdagabb,de nem bölcsebb.Azt mondod ötletekért jöttél,én azt mondom ezekből sem fogsz választani és megvalósítani semmit.Hamarosan elfoglalják a diákok az összes olcsóbb albit,az idő is ellened van.Vársz valamire.A pszichológus nem fogja helyetted élni az életedet,időnként akar látni,max mond valamit,ami vagy tetszik,vagy nem.

ha gondolod nekem írhatsz meghallgatlak szívesen. tunde.111111@gmail.com Tünde 42 múltam.

Már rég elmentem volna albérletbe Pesten, de nem fixen ott volt a munkám, hanem külföldön. Ördögi kör. Nincs belőle kiút

Sajnállak:))DE ezzel nem sokra mész,,,,nézz körül az albérleteknél,,,nem kell egy egész albi egyszerre,társulj be valakikhez egy szobába így olcsóbb.Főleg ha nem pesti vagy .Ahogy a kezedbe veszed az életed jobb lesz hidd el:))Még akkor is ha nagyon meg kell húzni magad eleinte:))

Sajnos ugyanolyan rossz dolgok történnek a csaladtagokkal generációkon keresztül, szóval nem tudok nem foglalkozni vele. Minden összefügg.

Most ott tartok, hogy nincs hová mennem. Az anyámmal osszevesztunk, nagyon rossz a kapcsolatunk, sokkal jobban érdekli a barátja, mint en. Ezért az egyetlen hely, ahová eljohettem, az a nagynéném volt. Az egesz családom sajnos mentálisan beteg es depressziós sajnos. A mamámmal él együtt, folyton sír, mert nem lett gyereke, nem mehet el sehova. Most beszélgettem a mamámmal, akin mar látszik, hogy nem olyan friss, mint régen, en próbálok jófej lenni es meghallgatom, de ő is csak folyton sír, elpanaszolja a szenvedéseit, az összeset, az előbb már az ördögről beszélt es arról, hogy miket fog csinálni... egyszerűen képtelen vagyok már kezelni ezt a helyzetet, semmi nem nyújt menedéket. Már ott tartok, hogy ki akartam venni egy hotelszobat egy hétre, de rajottem, hogy nem pazarolhatom ilyesmire a pénzem, plane, hogy a virus miatt sokáig nem dolgoztam. Képtelen vagyok elfutni a rossz családi karma elől. A depresszió olyan szakaszában vagyok, amit mar képtelenség kezelni. Barátaim nincsenek, egy sem, senkit sem tudok felhívni...