Mit csináljak, ha a párom szülei bejárkálnak a házba, amikor senki nincs otthon? (beszélgetős fórum)

Na akkor pontosítok. Lomtalanítás lesz a jövőhéten, összepakolotunk mindent ami már nem kell, hogy majd a jövőhéten kirakom a kukásoknak. Onnan szedte ki a lábasokat.

Te meg nem érted, hogy elvileg az az én otthonon is lenne, de nem az. Látom amikor hazamegyek, hogy más is járt ott. Szerinted az milyen érzés? Milyen érzés az, hogy belegyalogolnak az intim szférádba? Végigjárják a házat? Pakolásznak itt-ott?

Tudod, sok férfiban örökre eltörik valami, ha a párja, akit szeret, akiben bízik, elhagyja, még akkor is, ha a másik csak dühből vagy bármi más okból teszi és nem szakítani akar. Mert elvész náluk a bizalom, azt gondolják, ha egyszer megtette ilyen könnyen, akkor bármi történik, újra megteszi és ebből nem kérnek.

Nem biztos, hogy jó döntés elmenni, kizsarolni a másikból vagy kiprovokálni, hogy menjen utána. Lehet, hogy nem fog. Vagy ha meg is teszi, örökre megváltozik a kapcsolat.

Ha valakik ilyen szívélyesen fogadnak, és szeretnek, a gyerekeidet is, nem gondolod, hogy ha gondod van bármivel, megbeszélheted velük?

Nem akarnék belemenni apróságokba, de ha kidobásra szánsz valamit, miért nem dobod ki? :) Biztos azért pakolták oda, mert azt hitték, rendetlenül széthánytátok valahová, ők meg segítenek.

Gondolj arra is, hogy a szülei ellen uszítod a párodat, ezt te sem nyelnéd be fordítva, ha fontosak a számodra. Nem az a lényeg, hogy a kulcsot visszavenni, ez sértés. Azt kellene megbeszélni velük, hogy nem kell a segítség, az átjárás, persze normálisan, kedvesen.

Nézd, ahogy engem és a gyerekeimet fogadtak az egy csoda volt. Elfogadták, hogy elvált vagyok, a gyerekeimet kb. saját unokájuknak tekintik.

Miért nem beszélek velük? Mert szerintem ez nem az én dolgom. Én a páromnak százszor elmondtam már, hogy mi bánt, neki kellene beszélni velük, visszavenni a kulcsot. De hiába mondom neki. Most is elment úgy, hogy mire hazamentem apósom átpakolta a kamrámat, na ekkor sokalltam be. Nekem ne rakjon be ezer éves fazekakat a polcra, mert jó lesz az még valamikor, főleg ne olyat, amit már mi ketten eldöntöttünk, hogy kidobunk. (Ne értsetek félre nem vagyok pazarló, de azokat az edényeket az előző lakó hagyta ott, nekünk nem kell, kidobásra szántuk, mert tényleg olyanok, hogy mégcsak használni sem lehet) Erre délután ott virítottak a kamra polcán.

Gondolom, nem azért bőgtél, mert valaki elpakol utánad és rendet tesz, hanem zavar, hogy ki-be járkálnak, akiket idegennek érzel. Valószínűleg ha anyukád tenné, akkor nem lennél idegroncs ettől. Gondolj arra, hogy a párod ugyanígy érezhet. Neki ez természetes, megszokott, férfiként, aki sokat utazgat, nagy segítséget jelenthetett.

Te tudod, te érzed, hogy ő azért nem beszélt még velük, mert kellemetlen feladatnak érzi, vagy csak egyszerűen nem látja a súlyát feléd, és úgy gondolja, ej ráérünk még, vannak sokkal fontosabb teendők. Férfiaktól ez is tipikus.

Benned már nagy feszültség van ettől, a kicsire is ugrasz, ami érthető. Csak gondold át te is, megéri-e ekkora drámát csapni, és kötni az ebet a karóhoz, hogy de igenis ő intézze el, vagy a közös jövőért, boldog életért esetleg te beszélsz a szülőkkel. Lehet, hogy undokok és rátelepedők, de az is lehet, hogy szó nincs erről, és egy beszélgetés még közelebb is hozhat hozzájuk. Biztos lesz a jövőben arra is sok alkalom, amikor kifejezetten jól jön majd, hogy ha ti elutaztok stb., lehessen kire bízni a házat.

A francokat van ez, ahány eset, ahány ember, annyi ok és megoldás.

Csak egy példa, van egy ismerős család, éhen halnának és mezítláb járnának, ha nem kapnának tőlünk dolgokat. De sem pénzt nem fogad el, sem nem vehetek ruhákat, még a gyerekeknek sem. Mivel nem egy a méretünk, a gyerekekkel sem, úgy kell öszevadásznom, amiket adok, Bevásárolni sem lehet neki, úgy kell átvinni, hogy jajj, elbénáztam, túl sokat vettem, hadd ajdam nektek, mert nem akarom, hogy megromoljon. Mert büszke mint a nyavalya. Lehet, hogy kívülről úgy látszik, hogy belemászom az életébe, pedig neki ez a segítség.

A példa nem releváns, de a kéretlen segítség egyáltalán nem mindig azért van, amit te leírsz.

Viszont felnőtt emberektől szerintem elvárható, hogy elmondják, hogy mi zavarja őket.

...és azt mondja,hogy anyu azt akarja....

Ez olyan szexi mondat egy férfi szájából:))

Azért megnézném, hogy akik most azt írják, örülnének, ha valaki rendezné a háztartást, amíg ők dolgoznak, mit szólnának, ha valóban megtörténne, hogy a tudtuk és beleegyezésük nélkül, egy idegennek tetsző módon, neki tetsző helyeken, időpontban rendezkedne az illető a lakásukban.

Nem írom le többször, mert sokszor megtettem, hogy szerintem sincs itt szó rossz szándékról. De mindenkinek engedtessék meg, hogy a szándéktól függetlenül valami zavarja. Tehát a fórumot felesleges elvinni abba az irányba, hogy örüljön-e inkább a segítségnek, vagy dühöngjön rajta.

Jó lenne viszont, ha a fórumindító válaszolna arra a kérdésre, hogy ő miért nem akar beszélni a szülőkkel, ha már a párja nem képes rá? Én nagyon sok verziót el tudok képzelni, de mind csak feltételezés. És igen, szerintem is magával a kapcsolattal is van némi gond, ha ezt a problémát csak így látta megoldhatónak a fórumindító.

Ne érts félre nem szakítani akarok. Szeretem a pasit, mert tényleg szeretem, de az a ház így nem az otthonom.

Szerinted az jobb, hogy hazamentünk és elbőgtem magam, mert a konyhában el volt pakolva az asztalról, ahol reggel reggeliztünk? Milyen jogon nyúl bárki is a cuccainkhoz, amíg nem vagyunk otthon? És nem érdekel, hogy jót akar. Majd délután ha hazamegyek elmosogatok magunk után.

Ezt már elmondtam a páromnak, Ő megígérte, hogy beszél velük, de megint itthagyott két hónapra velük és elvárja, hogy mosolyogjak az egészhez.

elolvastam

ugyanaz a véleményem

Ha tényleg szívjóságból, szeretetből, hátsó szándék NÉLKÜL szeretne valaki besegíteni a másiknak a háztartásban, akkor nem kéretlenül menne és saját belátása szerint cselekedne, hanem kérdezne: "Katikám, miben segíthetnék? SOkat dolgozol, szívesen rendezném a kertet van ráérő időm. Ültessek valamit a járda mellé?" - én valahogy így képzelem a pusztán szeretetből, segítő szándékkal rendezkedést.

AMi szintet titokban, beosonva a másikhoz működik, az nem segítő, hanem kioktató szándékú.

Szerintem az nem egy pár, akik nem tudják megoldani már a közös élet elején sem a problémáikat. És akkor a fórum nem is arról szól, hogy mit csináljak, ha a párom szülei bejárkálnak a házba, hanem arról, elköteleződjek-e olyan férfi mellett, aki nem segít, nem tesz értem.

De a fórumindító arról nem írt, hogy a párjával mit beszéltek erről az egész problémáról. Biztos megkérdezte, miért nem szólt a szüleinek, gondolom a válasz lenne a lényeg.

Igen!

Ha hiába kérem,hogy tegyen meg valamit értünk,csak,hogy nyugodtan élhessünk akkor igenis oda megyek ahol nyugodt az életem.Ahol a gyerekeim is nyugodtak,mert nem azt látják hogy fortyogok az idegtől vagy sírva fakadok!

Nem kell feltétlenül szakítani,de talán ezzel a kedves párja szemét felnyitja!

Zárcsere.

És megbeszélés!!!! Mert szóból ért az ember.

Én is a falnak mennék, ha valaki nálam rendezkedne, de még az is idegesít, ha valaki nagy buzgalmában el akarja mosni maga után a poharat, amiből ivott. Itt nálam ne nyúljon semmihez!!!

A lehető legrosszabb döntés volt elköltözni, annak ellenére, hogy teljesen érthető, hgy elszakadt a cérna.

Most majd méginkább nyeregben érzik magukat anyósék. Az ilyen kitakarítok-átrendezkedek-helyette dolgok ugyanis csak arra szolgálnak, hogy ők megmutassák: ők jobban tudják csinálni, ők jobban tudják szervezni az életüket/életeteket.

Most, hogy elköltöztél, majd megint bezzegelhetnek...

Anyóség pénzéből épült amúgy a ház? Mert akkor szoktak még rá jogot formálni.

Szerintem békésen oldd meg ezt a helyzetet! Megérteni nem fogják, ezt ne is várd el tőlük! Minden szomszédjuknak/barátjuknak majd azt hajtogatják, hogy "ezeknek a gyerekeknek semmi sem jó, nem örült, hogy kigazoltam, kimostam , elmosgattam helyette, ahelyett, hogy hálás lenne, kitilt a házból....)

Ezt el kell fogadnod, ezzel nem tudsz mit kezdeni.

Majd beletörődnek.

Szerintem is. Mikor a srác hazajön, elmondja, miért volt - ha eddig nem beszéltek róla.

A következő lépés már az övé; beszélni a szülőkkel. :)