Mire számítsak demencia esetén? (beszélgetős fórum)

Ha rosszabbodna az állapota, tudnál kitől segítséget kérni?

Írtad, hogy az ebédet hozatjátok a számára...

Háziápolást az az intézmény vállal-e esetleg? (Ha van rá igény... Fizetség ellenében, természetesen.)

Meg se kérdezném a gyerekemet, hogy elvállaja-e az ilyen állapotban levő anyámat, és áldozza fel a fiatal éveit, az életét, mert én külföldre megyek !!! Itthon maradnék, és ameddig bírom, ápolnám, utána olyan otthont keresnék neki, ahol rendesen ellátják. Sőt, máris keresnék, mert az hosszabb idő, mire lesz hely olyan távolságban, ami aránylag nincs messze, és gyakran tudnék odamenni látogatni.

Ismerek olyanokat, akik elmondták, hogy se fizikailag, se idegileg nem bírták otthon már az ápolást.

Hát egy ilyen személy mellett nem lehet dolgozni, remélem annyival azért tisztában vagy.

Amit vállaltál, bár emberséges, de egyben egy életet megkeserítő dolog. Lehet szépen fogalmazni, de az igazság ez.

És ez érvényes lenne akkor is, ha nem élne vissza a helyzetével, így ez csak hatványozódik.

Nagyon normális a gondolkodásod.

Én/a férjem ugyanezen az állásponton vagyunk.

Az ehhez szükséges anyagiakat biztosítjuk.

A nagymamám demens volt. Anya otthon gondozta haláláig. Voltak tiszta pillanatai, nem is volt ágyhoz kötött. Szerencsére nem épült le teljesen, de nem volt könnyű így sem.

Most nem leszek népszerű, de én azt kérem/kértem a férjemtől és a gyerekeimtől, ha ilyen, vagy rosszabb állapotba kerülök mint a nagymamám, legyenek szívesek nekem egy olyan otthont keresni, ahol gondoskodnak rólam.

Nem várhatom és nem is várom el senkitől, hogy miattam változtassanak az életükön. Ki tudja a gyerekeimet hova sodorja az élet. Miattam ne adják fel a munkájukat, az életüket. Nekik lesz saját családjuk, róluk kell gondoskodniuk, nem velem lenni 0-24-ben.

Én így gondolom.

Akkor a munkádnak búcsút mondhatsz.

Én nem vállalnám be.

Azt látom, hogy édesanyád nagyon könnyen megszabadulna így a nagymama tartásától, az ellátásától. Ő kiutazik a párjához és kezd egy új életet, a gondot jelentő nagymamát pedig a te hátadra pakolja.

Miért nem a párja költözik ide, míg fennáll ez a kötelessége a nagymamával kapcsolatban?

A te életed változzon meg gyökeresen?

Te áldozz fel az életedből éveket, hogy anyukád élje világát külföldön a párjával?

Anyósom édesanyjának ápolását félve, de vállaltam. Imádtuk egymást, anyósom meg kijelentette, hogy hozzájuk nem mehet, ha nem önellátó (igen, így mondta). Viszont ő nem volt demens, én pedig - családi okokból - amúgy sem tudtam munkát vállalni.

Persze, amikor ezt anyósom meghallotta, gyorsan visszakozott, és mégis vállalta az édesanyja ápolását ...

A lényeg: úgy érzem, könnyebb helyzetben voltam, mint Te, mégis - az érzelmi köteléken túl - csak azért vállaltam volna, mert a lelkiismeretem nem engedte, hogy ápolási osztályon hagyjam. Rendkívül nehéz feladatnak tűnik, amit vállalsz!

Anyukának sem kellene ezt vállalnia.

Megfelelő otthont kell keresni a mamának. A családnak meg biztosítani, az ehhez szükséges anyagiakat.

Ezt hogyan tervezed megoldani?

Nem dolgozol, 0-24-ben a nagymamát ápolod?

Anyagilag ezt ki fogja finanszírozni? Fizikailag egyedül nem fogod bírni?

Van családod, párod, gyereked? Ők hogyan viszonyulnak hozzá?

Ismerős házaspárnál évekig volt fekvőbeteg családtag. Ketten se bírták a forgatást, mosdatást, erre két szakképzett ápolót hívtak heti X alkalommal. A beteg nem volt demenciás, és fel is tudott ülni.

Ez nagyon nehéz és 24 órás szolgálat, a feleség nem is tudott munkát vállalni. Nincs szabadnap soha !

Hány éves vagy ? Szerintem anyukádnak kellene vállalni ezt, nem Neked ! Esetleg, ha ő mindent vállal anyagilag, akkor... de Te most el se tudod képzelni, mi vár Rád ! Van férjed, párod, aki mindent megold Veled ? Gyerek van ? Eljöhet a kiégés is, és belefáradsz - bele is betegedhetsz - az ápolásba...

*gondjait, feledatait.

(kimaradt...)