Mindent meg lehet bocsátani? (beszélgetős fórum)

Hogyne....

Van egy olyan sanda gyanúm,hogy veled mèg nem törtènt soha igazán komoly dolog.

Olvass vissza!

Azt ìrta hogy a haragja az idővel enyhül. Akkor hol is van az a gyűlölködès amiről ìrsz?

Normális gondolkodás szerintem nem jelent megkeseredettsèget.

Van amit nem.

Nem is fogom.

Egész biztosan nekem sem menne könnyen, én is érzésekkel tele ember vagyok. De hiszem, remélem hogy ilyen esetekben is működik a mondás: az idő mindent megold.

Hiába is haragudnál, gyűlölködnél, és átkoznád azt a másikat, azzal semmit sem érsz el, csak saját lelkedet ostorozod, saját fájó sebeidet akadályozod a gyógyulásban.

"Ha valaki velünk szemben követ el olyasmit, ami több mint bántás, ami már bűn: lehet jogi útra terelni a dolgokat, és lehet, kell! minél előbb túltenni magunkat rajta."

Lehet veletek ellentétben én vagyok fordítva bekötve, de mondjuk van egy gyereke valakinek, annak valaki szerelemféltésből elveszi az életét, vagy gyorsasági versenyt tartva, az ártatlan kerékpárost gázolja el az idióta, kapnak 8 évet a bírótól, legyen nyugodt, békés a a szüleik lelke az elkövetők iránt, mert kiszabták a büntetést egy elvett életért, már meg is kapja automatikusan a megbocsátást? Irigyellek, ha neked ez csettintésre megy.

Mindent szerintem nem. Még akkor sem, ha önmagát mérgezi valaki a haraggal.

Például azt meg tudom érteni, hogyha valaki nem tudja megbocsátani egy ittas vezetőnek, hogy az halálra gázolta egy szerettét.

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!"

Véleményem, véleményünk lehet embertársunk egy-egy cselekedetéről, de az ítélkezés nem a mi dolgunk. Majd a saját lelkiismerete, az fogja kimondani a végső szót.

Ha bárki másvalakivel szemben tett olyasmit, amit mi magunk nem tartunk helyesnek, mint kívülállók lehet véleményünk. Sőt, el is távolodhatunk a továbbiakban attól a személytől, de a többi nem a mi feladatunk.

Ha valaki velünk szemben követ el olyasmit, ami több mint bántás, ami már bűn: lehet jogi útra terelni a dolgokat, és lehet, kell! minél előbb túltenni magunkat rajta.

Haragot, gyűlöletet táplálni valaki iránt éveken keresztül, önmagunk bántása, önmagunk emésztése.

(Rudrige: A lélek nyelve a betegség c. könyv szerint a harag, gyűlölködés belülről rágja az elménket, gondolatainkat, érzelmeinket, mint ahogy a rák a testet emészti fel.)

Semmiféle állatias ösztönöm nincs.

Aki átver annak nincs az èletemben helye.

Tehet bármit,a szememben halott ember.

😂😁, most magamra haragszom, hogy hozzászóltam a fórumhoz.

Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani,pl. egy gyermek meggyilkolása, mint írtam enyhül, mert ha nem enyhülne beleörülnének, de el nem múlik, elfeledni nem lehet, szimpátiát sem lehet, szerintem nem lehet érezni a gyilkos iránt 🤮.