Mindenkinek van története (beszélgetős fórum)

Apukám idén szeptemberben halt meg mint később kiderlt tüdőrákban. Sajnos én is ugyanazt tapasztaltam, mint a cikkíró.

16 éve élek Ausztriában, és módom volt megtapasztalni, amit Jeva írt. És ez nem pénzkérdés csupán.

Nagyon szép történet, meghatódtam.

Sajnos a magyar egészségügy itt tart.

Nekem az osztrákok vendégszeretetáét sikerült élveznem síbalesetből kifolyólag. Hát amit ott tapasztaltam mesebeli. Mindenki VIP. Még az utolsó nővértanuló is odajött mosolyogva bemutatkozni. Ápoltak, öltöztettek, fürdettek, figyeltek rám. Minden mozdulatok törődésről árulkodott. Még a hajamat is óvatosan söpörték ki a szememből, nehogy fájjon... pedig csak az ujjam műtötték... Ja és mindig mosolyogtak, nem éreztem azt, h nyűg vagyok.

Itthon...sorozatoss felszisszenésem sem gátolta meg a kedves nővért, hogy mint egy darab fát, úgy mozgassa kezem...

Akinek nem inge.... de simán elküldeném a nővérek 80%-át kicsit tapasztalni...mi is az az odaadó betegápolás...