Milyen volt a szülésed? Mesélj bátran .. beszéljük meg! (beszélgetős fórum)

Én a kisfiamat császárral szültem meg.2 hétig bennt hédereztem a nőgyógyászaton vizsgálat vizsgálat hátán és akkor a fődoki helyettes és a dokim megkonziszták,hogy mivel nem tágulok semmit de minden rendben így a császár lessz a legjobb megoldás mert betöltöttem a 42.hetet.De amennyire félet az egésztől annyira felemelő érzés volt.Nem lehet elmondani amikor odatették mellém a kis sírógépet és ahogy meghallotta a hangomat,már is alábbhaogyott és megnyugodott.

Még most is átjár az a kellemes érzés.

nem bántam meg.Remélem 50 év múlva is ezt mondom.:))

Nekem mindkét gyermekem császárral született. Én egyiket sem éltem/élem meg kudarcként.

Mikor a lányom született 17 órát voltam a szülőszobán, mire bejutottam a szülőszobára. Vajúdtam nem is keveset. Sajnos 17 óra múlva is csak 1,5 cm-re tágultam ki, és Karina szívhangja is már 90 körülire csökkent, ezért nem várhattunk tovább. Mikor mondták, hogy irány a műtő már meg könnyebültem. Amikor pedig kitoltak a műtőből egyből mondtam, hogy jöhet a következő:)))

2007-ben mikor a fiam született már a terhesség vége fele beszéltük az orvosommal, hogy több, mint valószínű, hogy császárral fejeződik be ez a terhesség is. Nem voltam emiatt szomorú. Azért megnéztem a hegvastagságot uh-val, ami 4mm volt. A kiírt időpontban befektetett a kórházba, és már aznap volt oxytocinos terhelésem. Persze nem történt semmi, csak a szívhang lett arritmiás:((( Aztán két nap pihi, utána még 2x volt terhelésem, de akkor se történt semmi. Teljesen zárt méhszáj, a baba még mindig nem illeszkedett be a szülőcsatornába. Aztán a "kedves" főorvos is megvizsgál, és elkezdett tágítani. Utána lett valamicske fájásom, és a magzatvíz is elkezdett szivárogni. Akkor este a doktorom megnézte a magzatvizet, ami már zöld volt. Tekintve a hegvastagságra, és a magzatvízre mentünk a szülőszobára. Ne ezek után azt mondtam soha többet!

Ennyi idő után azt mondom, hogy még egy baba jöhet majd, de csak később. Szeretnék megint annyit várni minimum, mint az első és a második terhességem között.

Bocs, ha kicsit hosszúra sikeredett a mondanivalóm.

Nekem a körülményekkel vol a legfőbb bajom. Mert ugye nem tudni, melyik nap bújik ki.

Aztán a kisfiamnál egyedül voltam otthon, mert a párom ügyelt. Meg volt beszélve anyósommal, hogy átjön, ha szólok. Még egy bnőm ott vacsizott velem, de elment, nem hitte el, hogy mostmár lehet tényleg lesz baba. Egyébként aznap regisztráltam a hoxára, hogy megkérdezzem, hogy is kezdődik ez a szülés :) Szóval, gondoltam, mostmár elég rendszeres, hívom anyóst, mondtam, neki, de kb egy óra volt, mire megérkezett, akkorra már 3 percesek voltak és nagyon fájt. Aztán még kellett szólni a férjének, akit hazaküldött, hogy jöjjön vissza az autóval, mert be kell menni. Bementünk, hívták az orvosom, hívták a férjem, és a végére mindenki odaért.

A kisebbnél, meg pont fordítva volt. Apa szabit vett ki, és csak vártuk, h. kibujjon, és volt, h. bementünk mert kezdődtek a fájások, de abbamaradtak :), aztán mentünk három nappal később, és akkor kibújt a második számú babánk :)

Hahó!

Én 3 és fél éve szültem,de én is azt mondtam,hogy jöhet a következő egy napi vajúdás után.Most megint babát várok,14.héten járok,és megint szeptemberben lesz a nagy nap.Szültem volna hamarabb is,de nem akarta a gólya hozni.

Én már a szülőszobán azt mondtam, jöhet a következő.VArrás közben:)NA, nem voltam egészen magamnál azt aláírom, de akárhányszor végigcsinálnám egy ilyen kis csodáért!

Indított volot egyébként, de hamar meglett.Fél 6-tól 9:52-ig:)