Milyen kapcsolatban vagy a párod családjával? (beszélgetős fórum)

megvagyok velük

Sajnálom,hogy már nincsenek közöttünk,szerettem őket.

Nagyon jó a kapcsolatom a férjem szüleivel, tegező viszonyban vagyunk, az anyósom egy kicsit olyan, mintha az anyukám lenne.

Én jó kapcsolatot ápolok velük. A párom anyja tanárnő, így aztán eleinte nehezen ment a barátkozás, állandóan végigmért, minden mozdulatomat leste, szinte sosem hagyott kettesben a párommal, mindig furcsa kérdéseket tett fel... mára már én oktatom őt angolból. :)

Ha messze élnénk egymástól, akkor lehet, hogy jó kapcsolatban lennénk, de sajnos, így szinte elkerülhetetlenek a súrlódások (3 család él egy házban)

Nagyon jó kapcsolatom van velük:)

Nagyon jó kapcsolatban, de messze vannak, az ország másik végén: így könnyű. De néha, amikor egymásról beszélnek, hallom a cinizmust stb. szóval nekem sem lenne jobb, ha a közelben lennék

Na igen, ahol van összetartás, ott lehet.. de ahol van 3 nő, és ketten elkezdenek egyet fúrni, ott már nehezebb...Szokásos női intrika.

nagyon jó! Az unitesije az egyik legjobb barátnöm,őrajta keresztül ismertem meg a párom. Sokat járok át a családjához akkor is mikor ő dolgozik,nagyon összetartó család az övék.

Egy éve vagyok férjnél,most azt tudom mondani,nagyon jó a kapcsolatom anyósommal,apósommal,sógórnőmmel egyaránt.Remélem,igy is marad és nem csalódunk egymásban :)

Kellemes és családias. Nincs semmi gondom senkivel. Ha netán akadna valami, mindent meg"beszélünk" vitatunk ha kell. Az őszinteség nagyon fontos minden kapcsolatban, akár ebben is!

Hűűű. lehiggadtam első hozzászólásom óta (9.)Kiadtam a dühömet, sé azért átértékelném egy-két szavamat, bár az alapsztori nem változott...Elmondta nekik, mi bánt. Neház volt, rengeteget bőgtem, de nagyon megkönnybebültem. Bárcsak korábban tettem volna meg! Most eldönthetik, így is "kellek nekik", vagy sem.Rövidesen ki fog derülni. Közben kiderült, én is bántottam meg olyan dolgokkal anyósomat, amivel eszem ágában sem volt! mennyi mindentől kímélhetnénk meg magunkat, ha nyíltan beszélnénk sérelmeinkről, és nem gyűjtögetnénk évekig magunkban! (egyébként hétfőn kiborultam miattuk, az szülte a 9.-es hozzászólást!)

Az öccsével jól kijövök, az apukája sajnos meghalt, az anyjával egy kanál vízben meg tudnánk egymást folytani. A többi rokonnal nagyon jó a kapcsolat.

Igen "föcsögtem" itt, igazából apósomat nagyon sokra tartom, dolgos, rendes ember, anyósomat is szeretem, bármilyen egykori nehézség ellenére, nálam az a gond, hogy nem érzem, én hasonlóan fontos vagyok nekik. egyébként a férjem mamiját imádom, és az unokatesóit is szeretem...

nagyon jó!olyan mintha az én családom is lenne!Mivel sajnos az én családi helyzetem nem tul jó!:-)

Én is ebben a helyzetben élek, de mégse teljesen.szintén 10 éve vagyok együtt a férjemmel.Az első 5 év szupi volt.Aztán anyosom elvált aposomtól-meg lehet érteni, mert ivott.De összejött egy semmire való nála 10 évvel fiatalabb pasival.És mint akit kicseréltek.Úgy három éve lépett be életünkbe a sogórnő, akt egyik nam kedvelek, másik nap nem, mert sajna két színű, amugy jó fej.De Ő nyitotta fel a szememet anyosommal szemben.Szerencsére nem kell velük élnünk, mert 6 éve hogy külön vagyunk, de őrület, ahogy viselkedik.Nem hiszed el, de van egy 7 hónapos unokája, és eltelnek úgy napok, amikr kint vagyunk náluk, hogy még felsem veszi az ölébe.Tegnap előtt ünnepeltük a nagyobbik lányom szülinapját és még azt sem mondta a kissebbiknek, hogy bá.Meg persze mi anyáékkal és a többiekkel kint voltunk az udvaron a gyerekekkel, Ő pedig itt bent üldögélt azzal a faszkalap, undormány pasijával.És úgy ment el, hogy még el sem köszönt a piciny unokájától.Ha lehet egyáltalánunokájának nevezni.Szerintetek, miért vannak ilyen emberek.Mit kéne tenni, ogy egy kicsit felnyíssuk a szemét, mert a férjem is tudja, hogy ez nem jó, de nem tesz semmit

A páromat imádom. Apósom családcentrikus, békés, nyugodt ember. Anyósom kissé rideg, de az évek alatt (10) rájöttem, ő is emberből van. Vele volt némi surlódás, ami vitáig sosem fajult, és az is "kedves" sógornőmnek volt köszönhető. Igen-igen. ő belépett az életünkbe és fenekestül felforgatott mindent.2003-ban. Annak ellenére, hogy 1997-2003-ig senkivel nem volt probléma, hírtelen megkaptam, egymásnak ugrasztottam a két testvért. Ma már odáig jutottam, hogy gyűlölöm őt, a férjét, csak a piciken igyekszem ezt nem kitölteni. tehetnek ők róla, hogy egy áskálódód, önző, számító, aljas, ...szemétláda az anyjuk? A férjem katona volt, én a tejérzékeny beteg gyerkőcömmel minden estét egyedül töltöttemm pedig az emeleten laktunk anyósoméknál. Életemben nem voltam olyan magányos, mint ott, és akkor. Ráadásul megkaptam(kismamik sokat halljátok, ugye?), hogy otthon ül, nem csinál semmit. Oks., költözés, hitel...tippelhettek, hogy az ő kölykeire ki vigyáz!(míg ő csinálja a semmit, tényleg, mert a gyereke valahogy mindig a maminál köt ki!)

A volt barátom családjával semmilyen volt a kapcsolat. Nagyon más világban éltek ők is, én is, és egy agyvérzéses félnyomorék asszonnyal én nem tudok mit kezdeni...

Nem te vagy a reménytelen eset, de ezt a jelet, ha annak idején én vettem volna, megspóroltam volna magamnak egy nagyon nagy adag balhét. Hallgass a megérzéseidre!

Nem vagyok barátkozós típus, és (nem szándékosan) mindig kényelmetlenül érzem magam a barátom családjával.Mint egy bogár a nagyító alatt,állandóan úgy érzem,minden szavamat patikamérlegre kell tennem,nehogy olyat mondjak, ami nem tetszik.A barátom próbál közös programokat szervezni, de már a gondolattól görcsbe rándul a gyomrom.Ő ezt úgy értelmezi, hogy utálom a családját.Ez nem igaz, tényleg kedves emberek,de mégis úgy érzem magam velü, mint egy vizsgabizottság előtt(nem a viselkedésük miatt).Én lennék reménytelen eset?

Elvagyunk mint a befottek.Komolyra a szot,jol meg vagyunk.

Tolunk nagyon messze el a csalad. Ok Magyarorszagon, mi Amerikaban a ferjemmel ketten. Ferjemnek anyukaja meghalt mar reg, ot nem ismertem. Apukajaval evente egyszer ket hetre talalkozom. Szeretem ot es o is engem. A tobbi rokont (nagybacsik, nagynenik, unokatesok) nem ismerem szemelyesen, csak hallomasbol.

El vagyok velük,de nélkülük is.

hát és elég szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem egy igazán kedves ek a barátom családja, rokonai.

Nem nagy a családunk de velük kapcsolatba néha sok energiát elvesz a problémák kezelése.Sajnos a sógornőmmel nem tudok kijönni,próbáltam....