Mikor kínoz a boldogtalanság, de gyenge vagy lépni! (beszélgetős fórum)

Gondolni bármit lehet. az is lehet, hogy túlságosan sokat gondol magáról. Vagy pedig túl nagyok az elvárásai. Stb.

Kevés az infó szerintem.

Én azt vallom, hogy senkit se akarjunk megváltoztatni.. akarattal saját elvárásaink szerint semmiképp!

Ha 1 kapcsolat jól működik akkor a felek vagy elfogadják egymás úgy ahogy vannak, vagy okosan óvatosan formálják egymást.. de nem szándékosan, hanem inkább úgy mondom,szépen összecsiszolódnak, alkalmazkodnak egymáshoz.. nem értem ezt a tanítás dolgot..

Amit az ember nagyon meg akar tenni, azt megteszi.

Akinek jó a szenvedés, húzza-halasztja az értelmetlent... Mert jó szenvedni? A francokat!

Kell venni egy nagy levegőt, elhatározni, hogy csomagolok és Isten veled Ignác, engem többet nem látsz! Nem mentegetni, magyarázkodni a másikat, az a gyengék kifogása. Tudod, ahogy szokták mondani: minden fejben dől el!

Miért szenvednél egy számodra nem jó kapcsolatban, ha van választási lehetőséged.

Neked kell eldöntened, hogy jó ez így? Ha nem, - márpedig te is úgy látod, abból amit írtál - akkor akármilyen rossz lesz a kilépés, egyszer kell megtenned csak. Akkor biztos, hogy nem lesz jó, de túl éled a jobb reményében!

mire kell tanítani egy 27 éves férfit?

nem jó úgy ahogy van?

Volt már valaki így? Benne voltál egy párkapcsoltban,de mellette gyenge voltál lépni?

Mi lett a vége? Mitt tettél?

Hetek-hónapok óta ez kínoz.Úgy érzem belefektettem minden erőmet,mindent amit tudtam mint egy tanító néni aki egy felnőtt 27 éves férfit tanít de sem eleje sem hátulja.Örlődök de gyenge vagyok,sőt talán még depressziós is.Biztos,hogy közre játszik az,hogy fiatalon gyermekként nagyon sok mindenen keresztül mentem,részben az én hibámból is,de úgy érzem ebben a szüleim is közre játszottak:(