Miért nem tud főzni a mai fiatalok többsége? (beszélgetős fórum)

Tudod, a csórók szerintem ma is ezt csinálják, nagyon sokat dolgozunk azért, hogy meglegyünk..

Azt viszont már nem tudjuk, hogy a nagymamád mit érzett, mit gondolt akkor, amikor ezeket kellett csinálnia..

Ha lett volna Hoxa, lehet, hogy még cifrábbakat is írt volna, mint mi..

Persze, csináljuk, de azért lehessen azt kimondani, hogy ez bizony nem könnyű, és azt is, hogy néha könnyíteni kell, nem kiborulni...

Pláne úgy nehéz ez manapság, hogy sokan - és ebben igaza van a fórumindítónak - hangsúlyozottan "here" életet élnek..

Mert nem is akarnak, megcsinálja helyettük más!

A menyemből indulok ki!

Nem tud, de nem is akar megtanulni, mert az apjáéknak éttermük van és viszik minden nap a kaját neki.

1x volt csak..de azért mert valami iszonyat hosszú volt és csak tipp égett meg..nem lángolt csak egy kicsit kisebb lett:DD..kb 14 éve volt..

de tényleg mindent lehet vele csinálni..:))

Akkor ne írj hülyeséget. :))

Nem baj, most bepótolod, ezt visszacsinálni már nem lehet. :(

Nekem nincs emlékem anyámmal, semmi. Pont ma beszéltük a tesómmal.

Köszi-köszi:) Nem is érzem magam ám annak igazán, 35-nek néznek, laza vagyok.

Úgy értettem a vén szamarat, hogy sokszor még könnybe is lábad a szemem, amikor én az én 15 éves lánykámmal társasozok, lelkizek, röhögcsélek, meghallgatom minden nap a sulis dolgait, hogy "nekem ez miért nem adatott meg, miért kellett olyan pedáns nőnek lennie anyunak???:(("

Értem én, de Rátok jutott idő?

Mert én 46 éves vén szamár létemre ezt sajnálom, hogy agyon volt hajszolva szegény, de ő bármi áron elvárta magától. Sokszor jobb lett volna, ha leül velünk csak úgy spontán társasozni, vagy lelki életet élni.

Amúgy nálunk is volt leves és főétel is hétköznap (mondjuk két fajtánál több nem volt hétköznap).

Igen, aki tényleg így élt, az tudja, miről beszélek..

Aki meg nem, az meg úgyse érti, mert azért sokan, pláne vidéken nem így nőttek fel..

Én nem a főzés ellen vagyok, én is főzök, fontosnak is tartom, de azért már igyekszem nem olyan görcsöléssel csinálni, mint anyuék.. Mert ha egy nap nincs, vagy egy nap mirelit van, nem dől össze a világ..

Én sem szeretek főzni ezért nem is szoktam. Tudni tudok jó pár kaját, de nem szeretek és nincs is rá szükségem akkor minek.

Fiamnak főzök ezt azt időnként és ennyi, majd ha már kell neki rendszeresen főzni rendes kajákat akkor főzök néha egyébként meg rendelünk ha kell, vagy nem itthon eszünk.

Mondasz valamit.

Ahogy emlékszem, volt a nagymamám, ő pl. még kézzel mosott, stb, de minden nap délben ott gőzölgött a kétfogásos ebéd az asztalon. Viszont nem kellett idegbajt kapnia más munkától, munkahelytől, stb. Otthon volt, ez volt (többek közt) a dolga.

Aztán jött anyám korosztálya (anyu most 68 éves). Na, ahogy emlékszem, mindig volt főtt kaja otthon, bármi áron. Kuktát használt szegényem szinte mindenhez, hogy időt nyerjen, volt, hogy reggel készülődés közben megfőzte pl. a zöldségfélét, ott hagyta a gázon, hazajött fél 5-kor, és berántotta, és volt meleg kaja minden egyes nap.

Na jó, de milyen áron??

Itt írta valaki, valóban soha nem ült le velünk, dumcsizni, társasozni, mert a főzés, a konyha, stb:(( Ő 44-es születésű, talán ők az első munkába álló korosztály, akik még ezerrel elvárták maguktól, hogy ezer százalékig teljesíteni kell a munkahelyen is, otthon is.

Én meg, hát a fene tudja. Imádok és tudok főzni, napi szinten főzök, de 4 órásban dolgozom, családi vállalkozásban, itthon. Van rá időm, de nem tudom, munkából kizsigerelve, este 6-kor hazaesve mennyi lelki erőm lenne főzni (annak ellenére, hogy nagyon szeretek.)

De azért dolgozzon napi 8-10 órát is.. Persze..

Ha nem dolgozik, akkor nyilván főzzön..

Igen, valóban az a viselkedési modell is lehet, de szerintem itt épp az ellenkezője van..

Hiszen pont az, hogy a mai 50-60 éves nők generációja nagyon is főz.. A 25-30-asoké meg kevésbé..

Anyámat a mai napig nehéz leállítani, hogy inkább ne csinálja, hanem pihenjen.. Mert már 10 éve is volt, hogy én hívtam ki a mentőt, amikor túlerőlteti magát..

Most is a gépnél ül, és könyvel, mivel már "ráér", mert már megfőzött..

Viszont úgy is néz ki..

Nekünk sajnos mindenért keményen, két kézzel meg kellett dolgozni, csak az volt, amit a munkahelyen, másodállásban megkerestek.. Párhuzamosan szerszámot gyártani, vagy éppen könyvelni meg főzni elég nehéz.. Én néha próbálkozom vele, de vagy a kaja ég oda, vagy a gerendát számolom el..

Régen a ház körüli tevékenység ősi hagyománya szerint éltek évezredek óta az asszonyok.. Ebbe beletartozott a főzés is, meg a kapálás is.

Ez az ősi modell két generáció óta borult föl, és segítéség nincs, és mennek tönkre a nők.. Nézd meg a mai 50-60 éves nőket, hogy mennyire le vannak strapálva.. És nem a TV kapcsolgatásától..

Nagyikám valóban nagyon sokat dolgozott, de nem volt azért az a gondja, hogy most elfogadja-e az APEH a cég mérlegét, vagy megbüntet, vagy elfogadják-e a leadott építési tervet, és vajon a fejére dől-e annak, aki lakni fog benne..

Sajnálom, ha te olyan nőkkel vagy körülvéve, akiknek a tévézés veszi el az idejét, nekünk bizony a munka veszi el az időnket a hagyományos háztartásvezetéstől, és az ezzel járó testi-lelki leterheltség.

Viszont ha végigolvastad, azt is leírtam, hogy mindettől még fontosnak tartom, hogy az ember azért ehhez is értsen, és ha teheti, bizony főzzön, meg vezesse a háztartást..

A fiatalok nagyrésze azt teszi, amit otthon lát, tapasztal! A családi mintákat, amiket a szüleinktől kapunk, azt hasznosítjuk a saját életünkben is!

Ha látja a gyerek, hogy anyuka nem főz(sőt még kifogásokat is gyárt hozzá), ő sem fog..miért is tenné? ..számára ez a természetes..