Miért nem értékelik a nők a "jófiúkat"? (beszélgetős fórum)

Itt most mindenképp a felépítés az ideértendő kifejezés:)

Tudom én, hogy a fejlődés is lehet vissza is;)

Persze, hogy nemcsak ez a kettő, csak a cím, és ahogy átfutottam a " cikket " , gondoltam, megmutatom a rosszat is.

De hála van a tied, az enyém, és még remélem sokunké, aki egyikbe sem tartoznak. :))

Röstellem, de én végig sem olvastam, pont azért, mert a cím már eleve elvette a kedvem.

Véleményem attól persze még lehet ... :)

Egyet értek veled.

A cím sugallja, hogy vannak a jófiúk meg a rosszfiúk:)))

Talán a fórumindítót kellene kérdezni efelől:)))

De akkor nem lehet telesírni a világot, ha nincs az a másik:D

Akkor csak olyan kellemes a világ:D

Majd jó lenne az az " unalmas " , mikor a másik tekereg, nőzik, iszik, mindenbe beleköt. :))

Neadjisten, bánt is........

Tényleg van olyan,akinek ez a cikk tetszik?Ez egy hatalmas közhelygyüjtemény,kicsit túl nagy is.Csodálkozik bárki is,hogy nem müködik a kapcsolata ha így éli meg?Attól fog müködni,hogy taktikázik?

Nem mindig a rosszfiúk kellenek,hanem az,aki nem papucs,hanem ferfi,de nem bunkó.Persze igazából mindenkinek más kell,tehát olyat kell keresni,akit tudunk szeretni,ö is olyannak szeret,amilyenek igazából vagyunk és mindenki boldog lesz.-Ez is közhely?De ez legalább igaz.

Igen. Az élet képes furcsaságokat produkálni... a pénztelenség mindenkit kikészít és mindent megmérgez (szerintem). Ezzel nagyon egyet tudok érteni.

De van az úgy, hogy valami miatt a legnagyobb igyekezet mellett sem megy együtt és nem úgy alakul a történet, ahogyan kellene. Aztán szétmegy a pár és láss csodát: alakul az életük!

Ebben a viszonylatban már komplikáltabb a jónő / kevésbé jó nő, illetve a jófiú / rosszfiú értelmezése :D és még bele sem mentünk a csavarokba...

Nagyjából egyetértek a cikkel, egy dologban viszont abszolút nem. Én még sohasem "akartam" egy pasit, olyan az ösztönöm (szerintem szerencsés), hogy csak azt vettem észre, ha valakinek kellek. Ezután már aztán én választottam, hogy nekem is kell-e vagy nem.

Éppen ezért nem hagyott el még soha senki (pedig közel 60 vagyok), mert amint azt éreztem, hogy kiszerettek belőlem, én már nagyon határozottan el is úsztam - mint Halak jegyű.

Az viszont igaz, hogy a férjemen kívül többnyire én is a rosszfiúkat kedveltem. Viszont soha nem mentem volna hozzájuk!

Ezek a dolgok hamarabb kibuknak, mint gondolnank. Ugy ertem, lattam mar olyat, aki teljesen odavolt, hogy a penz nem boldogit es milyen jol megvannak ok ketten anelkul es huuu de sz.r a masiknak, aki meg a penzert van egyutt valakivel. Es mikor elhagytak egymast, kiderult, hogy azert volt, mert nem birtak a penztelenseget.

De egyszer tanuja voltam annak is, hogy egy nagyon beharangozott eskuvon, a ferj a torta utan negyedora elteltevel fogta magat, atoltozott es elment biciklizni. Olyan ciki volt, tenyleg, marmint nekunk vendegeknek is az volt, hat meg a menyasszonynak. Pedig az is lehet, hogy utana este meg szepen "kiengesztelte", honnan is tudhatnank?:)

Igen. Hosszú távon úgyis azok lesznek a "jófiúk" és/vagy a "jónők" egy kapcsolatban, akik hozzá tudnak tenni egymáshoz. Az egészséges mértékű "megfelelési kényszer" előre viszi a kapcsolatokat (ez a fejlődés motorja, nemde?)...

Kinek mi a jófiú/jónő? Ha nagyon eltérnek az igények, akkor szimplán csak nem illenek össze az emberek... szerintem.

A durva az, amikor az együttélés annak ellenére jól működik, hogy az individuális életminőségek / lelki állapotok zuhanórepülésben vannak... :(.

"Kezdem azt gondolni, hogy egy kapcsolatban az a legfontosabb, hogy építsék egymást a felek..."

Én is így gondolom.

Van ilyen is, az olyanok, akik szeretetben, szerelemben, osszetartoan, egymast kiegeszitve isszak magukat a pad ala, verik el az osszes penzuket, drogozzak magukat halalra, ezekre celoztal?:)))

De azert tok jo az olyan kapcsolat, amikor ugy van megfelelesi kenyszered (ez most ebben a kontesztusba nagyon rossz szo arra, amit irni szeretnek), hogy amit tanulsz az egeszbol, csak a javadra valik, utolag ugy erzed, igen, erdemes volt valtozni, mert most mennyivel jobb vagyok magamnak is:)

Pl. Egyikuk tegyuk fel, lustabb fajta. A masik folyton cseszegeti, hogy kapja mar ossze magat, hala a masiknak, az elso osszekapja magat es mittudomen, lesz egy jobb allasa, tobb penze stb.

Szoval az nagyon nem mindegy, hogy az, akit szeretsz, ugy hozza ki beloled a maximumot, hogy pozitiv ertelemben, mert egyedul nem tetted volna meg, amire kepes volt ravenni, akar vitatkozva is, meg megint mas, hogy egyutt csak egymas eletet romboljatok.

Teszem azt, ha egy ferj elfogadja, hogy a felesege csak hizik, hizik es elhagyja magat, hiaba mondja, hogy szereti, merthogy igy is szereti. Hiszen ha szeretunk valakit, nem hagyjuk, hogy ezt tegye magaval, ra is igenyesek vagyunk. Es ilyenkor a" fogyjal le!" egy epito kritika is lehet:))))

A legérthetetlenebb kapcsolatok azok, amelyekben irigylésre méltóan él egymás mellett a pár, ténylegesen kiegészítik egymást mindenben; ennek ellenére mégis leépülnek benne... úgy értem, hogy az élet egyéb szegmenseiben pedig tönkremennek. Az élet furcsa.

Kezdem azt gondolni, hogy egy kapcsolatban az a legfontosabb, hogy építsék egymást a felek...