Miért kell akkor is anyák napját ünnepelni, ha nem szeretem anyukámat? Ha nem érdemli meg! (beszélgetős fórum)

Őszintén sajnálom!

Láttam már a Tv-ben ilyen és hasonló dolgokat szülő és gyermek kapcsolatról és nagyon fel voltam háborodva az ilyen szülőkön.

semmiképpen se hívd meg.

Az legyen a Te napod.

Csak a Tiéd.

Ő már úgyis elég sok napot elvett a Te életedből.

Semmi szükséged rá. Elolvastam a 35. hozzászólásod, az mindent elmond.

Ne hagyd semmilyen formában megjelenni az életedben. Csak a jót keresd. Messze kerüld el azokat, akik rosszat okoztak.

Köszi akkor nem vagyok egyedül ezzel!!

De már van saját családom!!

Anyám azt kívánta 11 éve hogy bárcsak 1 cigányhoz mentem volna egy putriba na???? finom mi???

Mivel a párom nem szegény családból származik 20 évesen már volt háza saját építésű és autója mert nem itta el mint annó az én apám !Szóval ő egy irígy féreg mert neki men jött össze azért én ne szívjak már!!!!

Nem.Te lelkiismeret furdalást érzel,mert nem kívánod sem megköszönteni, sem meghívni az esküvődre,ehhez támogatókra volt szükséged ,akik azt mondják majd,hogy ha így érzed tedd (amúgy én is ezt mondtam volna.),de ne hazudj már se magadnak se másnak,hogy ez a fórum bármilyen döntésedben változtatott volna.

Te már döntöttél és ahhoz tartod magad.

Helyes.

Szóval ha mindenki azt mondta volna ,hogy anyukád csak egy van,hogy szeretned és tisztelned kell és stb stb,akkor te rohantál volna anyáknapi csokrot vinni és ,grátisz ,esküvői meghívót??:))

Mennyire hazugok az emberek ,ez nevetséges,komolyan.

Hála Istennek kevesen vannak akik így vélekednek itt az édesanyjukról!

Sajnálom,hogy csak Te vagy ilyen helyzetbe!

A kérdés az volt: jól teszem e, ha nem köszöntöm fel, ha nem hívom meg! Mert nem voltam benne biztos. De mostmár látom, hohy jól teszem!

Ja és olyanokat kerestem, akit érdekel a téma, hasonló cipőben járnak stb.

Ezért fórum a fórum

Azért ilyen a kapcsolatunk, mert ő világ életében arra játszott, hogy az legyen, amit ő akar. Minket csak azért vállalt be a tesómmal, hogy apámat magához kösse (a birka). Ütött vert minket állandóan, volt, hogy harapott is. Kék zöld foltokkal mentünk iskolába, volt, hogy majdnem belefujtott a fürdőkádba!

Nagyobb koromban elvette a ruháimat, mert már csinosodtam. Állandóan kiabált, érettségire se tudtam otthon tanulni, el kellett mennem. Volt, hogy aludtam az iskolában mert éjjel 3-ig apámat terrorizálta. A tanárok szóltak is érte, de én nem mondtam el, hogy mi a baj.

Amikor megkaptam az érettségim és meg akartam mutatni, oda se bagózott. A ballagásomra eljött, de minden szó nélkül lelépett! Az akkori barátom ki volt rajta akadva...

tudnék még mit mesélni

akkor nincs kérdés, te válaszoltad meg :-)

ne hívd el!

Én sajnos már nem tudom felköszönteni sem az Édesanyámat, sem a Nagymamámat, sem a gyermekeim Anyját, mert már nem élnek.

Nem tudom, hogy neked mi a problémád az édesanyáddal, nem rám tartozik, ez a ti dolgotok.

Mindenesetre figyelmedbe ajánlom az alábbi verset.

Olvasd el és gondolkodj el rajta.

Egy gyönyörű vers azoknak, akik már csak gondolatban köszönthetik az Édesanyjukat.

Gondolatébresztő azoknak is, akik valami miatt nem tartják a kapcsolatot az Édesanyjukkal.

Anyák napján gondoljunk a Nagymamákra is.

Ahogy a napok rövidülnek. . . . . .

írta : Kibédi Ervin

Ahogy a napok rövidülnek

Úgy érzem, mintha köd borulna rám.

Ahogy az éjjelek lehűlnek

Mind gyakrabban jut eszembe Anyám!

Mit oly sokszor elhalasztottam,

Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár!

Jóvá tennem mit mulasztottam,

De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!

Még nem késő, te még megteheted!

Megőszülve is maradj gyermek.

Mondd meg neki mennyire szereted !

Két keze érted dolgozott csak!

Mindennél jobban szeretett!

Az éjjelt is nappallá téve

Óvott téged és vezetett.

Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél,

Talán még jóvá teheted!

Hát menj, rohanj és simogasd meg

A téged védő két kezet!

Amíg lehet, amíg lehet!

És ha olykor nagyon elfáradtál

Ő hozta vissza kedvedet,

Ő tanított beszélni téged,

Nyitogatta a szemedet,

Mert szeretett, úgy szeretett!

Most vár valahol megfáradtan,

Nem kér sokat, csak keveset.

Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót,

Egy vigasztaló kedveset!

Tán még lehet, tán még lehet.

A szíve érted dobogott csak,

Amíg belebetegedett,

De Ő titkolta, nem mutatta,

Nem mondta el, hogy szenvedett!

Csak mosolygott és nevetett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza!

Az ember másként nem tehet.

És csókold meg, amíg nem késő

Azt az áldott, édes kezet!

Ha még lehet, ha még lehet!

El akarod rontani azt a napot azzal, hogy azon parázol végig, hogy az anyád mit művel?

Ha lemegy az eküvő és ő nincs ott, utólag bánnád, hogy nem hívtad meg? Eszedbe jutna az esküvő alatt, hogy de jó lenne, ha itt lenne?

Ha meghívnád, változtatna valamit a kapcsolatotokon? És ha nem hívnád meg?