Miért hazudnak a férfiak? (beszélgetős fórum)

Miért hazudnak a férfiak?

Miért hazudnak a nők?

Nem értem a kérdést...

Sokszor nem akarjuk látni, hogy szinte ugyanolyan mókuskerékben vagyunk, mint a másik. Persze nincs két egyforma élet, de azért van átfedés, mégis a miénk általában teljesen MÁS! :)

Tehát hazudunk magunknak, mert így könnyebb elviselni!

Fogalmam sincs!

Talán a vérükbe van?

Tisztelet a kivétel!

Könnyűnek könnyű. De ha jó tanács és megerősítés érkezik, amit az ember is jónak tart és segít neki a megfelelő irányba lépni, akkor nem is baj, ha ez kívülről könnyebb. :O))))

Persze sokan vagdalkoznak olyan döntéssel, amit maguk az életbe nem mernének megtenni, talán pont azért ajánlják másnak, mert a saját feszültségük bosszúját megkapja az a pasi, akiről éppen szó van és ezt elégtételnek érezheti az illető :O)))))

Persze aztán megy a saját palijához, aki mellett tovább nyel "mert ez más helyzet. Ő más, ti nem ismeritek" :O)))))))

A pálya széléről olyan könnyű bedobálni a jó gondolatokat, de benne lenni már annyira más.

Sziszmoly! Mégis kívánom, hogy legyen erőd, józan eszed és tudj belőle mihamarabb kimászni, mert boldog már SOSEM leszel ebben a kapcsolatban. Ez az egy életed van és még annyira fiatal vagy! Ne szúrd el! Ő boldogan csinálja a kis dolgait, közben otthon várja az asszony, meg a gyerek, a rend és az vacsora, Neked pedig nem jut más, csak a gyerek ellátása, a házimunka és a sírás?

Ennél mindenki többet érdemel!

Benne van a pakliban; sajnos közelről ismerem a dolgot.

Mindenki más és más, mégis azt érzem, hogy neki esze ágában sincs megtenni, csak ez a leghatásosabb fenyegetési módszer.

Lehet, hogy van olyan, hogy valaki evvel fenyegetőzik és a végén meg is teszi, de ez nem annak az embernek a felelőssége, akit fenyegetnek vele.

Ha valaki ilyen megoldást választ, az az ő döntése.

Ez olyan, mintha pisztolyt fognék emberekre, hogy ha nem teszik, amit én akarok, akkor lelövöm őket.

Nem szempont. Nem szabad elfogadni.

(hozzátartozóit lehet értesíteni, hogy ilyen eszközökben gondolkodik, vagy legalábbis emlegeti, hogy ők ha gondolják, akkor tegyenek lépést ennek tudatában, de nem a mi felelősségünk)

Egyszer volt egy pszichológus a párom munkahelyén. Feltett egy kérdést. mindenkinek el kellett gondolkoznia azon, hogy ki a legfontosabb az életében. A kérdés ez volt: Ki az, aki magára gondolt? Egy ember tette fel a kezét; mindenki röhögött.

Mire azt mondta a pszichológus, hogy nem röhögni kell, hanem el kell gondolkozni. Mindenkinek saját maga a legfontosabb.

Sziszmoly Te is azért hezitálsz, mert úgy akarsz dönteni, hogy a legkevésbé sérülj!

Hagyod magad zsarolni, mert ha tényleg megtenné, lehet belerokkannál.

Jönnek ilyenkor a gyerekkel..

Kérdezem én; ez jó neki?! Biztos jó a gyereknek folyton azt látni, hogy az anyja zokog, ideges, megtört asszony.

Na nehogy már hagyd magad zsarolni! Akkor nem akart végezni magával mikor ezeket tette? Önző a végtelenségig! Magadra gondolj! Ne arra, hogy miket mond, meg a pénz, meg a gyerek, és az egyéb kifogások.

Tedd fel magadnak a kérdést! Szeretnék attól rettegni minden áldott nap, hogy épp megcsal?

Ha a válaszod nem, akkor nincs min gondolkozni.

Egyre gyengébb az embered képe.

Azt tedd, ami a boldogságod lehetősége.

Képzeld el őt hosszú távon. Ha azt érzed, hogy boldogság övezi a dolgot, akkor tartsd meg.

(Én nem azt érzem)

Lehet rájuk szabályokat húzni és mindenre lehet. Vannak bizonyos alap szabályok.

Pont a legtöbbször az a baj, hogy az emberek azt mondják:

"Az én helyzetem más. Az én pasim más."

Persze. Aztán pár év múlva meg jön a nyafogás, hogy az élet igazságtalan.

Vannak bizonyos alap szabályok. Aki tagadja, az kutakodhat és rengeteg felesleges ideje elmehet arra, hogy bebizonyítsa "Ez más" :O)))))

Őszintén megmondom:

Én még nem láttam olyan kapcsolatot, ahol egy megcsalás után később kitűnően működött volna később a dolog. Olyan értelemben kitűnően, hogy az illető teljesen el tudta volna felejteni és teljes mértékben megbocsájtani. Olyat már láttam, hogy ezt az illető megtette és a másik újra megtette, vagy a megcsaló félnél múlt el a dolog.

De a nagy megbocsájtóknál én még nem láttam későbbi harmóniát.

Nem mondom, hogy ki van zárva, de ha sikerül, az nagyon ritka.

Az esetek többségében ez inkább kompromisszum.

Másik gondolat:

Egy kapcsolat vagy működik, vagy nem?

Hát persze, ami kőkeményen függ az abban a kapcsolatban meghozott döntésektől. Mert ha visszaélünk azzal, hogy a másik úgyis szeret minket, ezért "sok minden belefér" az megbosszulja magát. Van, hogy ezt akkor fogjuk megtapasztalni, amikor már az előzmények messze járnak.

Tisztán kell élni egy kapcsolatot, ahhoz, hogy az boldogságot hozzon. Ez nem jelenti azt, hogy az elég hozzá, de szükséges hozzá.

Voltam mind a két helyzetben, a jobb oldalon a balon, úgy hogy én tettem, úgy hogy velem tették.

Elég konkrétak a különbségek.

Javaslom, ha boldog szeretnél lenni, akkor tarts be bizonyos szabályokat. :O))))))

Én nem beszéltem úgy egy kapcsolatról,mint egy piaci vásárról.Leírtam,hogy gondolom!

Ha egy kapcsolatban,már több megcsalásról is beszélünk azt már megette a fene...egyszer megcsúszik,uram bocsá,túl teszem magam...oké...de ha másodszor is meg harmadszor is,akkor az már nem stimm.

Az emberi kapcsolatok,valóban bonyolultak,csak tudod ha szeretek valakit,akkor annak nem akarok fájdalmat okozni,és odafigyelek rá,nem hagyom az egómat előtérbe kerülni,mert lehet hogy pillanatnyilag nekem az tök jó,hogy megcsalom,de a későbbiekben kapni fogom érte a pofonokat.

Úgy beszélsz egy kapcsolatról,mint valami ....nem is tudom...piaci vásárról:))

Igen egy ilyen még belefér,de az már nem,köszike az sok lesz vegyen vissza belőle:)))

Tudod ,ha az ember párkapcsolatot alakít ki egy másik emberrel,akkor az vagy működik vagy nem.Ha nem működik akkor megette a fene,akkor is ha a te szabályaid szerint "játszik",akkor is ha nem .

Az emberi kapcsolatok bonyolultak.Nem lehet szabályokat rájuk húzni,mind más ,hisz minden egyes házasságot más emberekre "írták".

Vagy működnek,vagy nem.

Nincs hibás,nincs kit okolni,ha tönkremegy,hisz a két fél csupán önmagát adta benne.

Viszont lehet a válást,vagy a válságokat szépen is megélni,úgy ,hogy tiszteletbe tartjuk a másikat,és ezáltal önmagunkat is.

Az lehet hogy tapasztalatlan vagyok,de attól még tudom,hogy mire vagyok képes,és mi az ami nekem belefér jelen pillanatban.

Elmondtam,hogy egy esetben megbocsátható(számomra )a megcsalás.Ahogy írod,valóban akkor amikor szeret a párom,és megcsúszik,de utána látom rajta,hogy soha többé nem tenné meg,mert én vagyok a fontos neki,nem pedig az,hogy hazudozzon,és mások után koslasson.tehát ha gyökeres változáson megy keresztül,és csak megcsúszásról beszélünk,akkor igen...egyéb esetben nem.

neeem, hát épp ezaz, hogy szeretem annyira, hogy nem mondom meg neki.

Erről a vonzalomról nem tehetek van, és kész.

A kapcsolatom ugyanúgy folytatódik, ez nem vesz el semmit, és nem rak hozzá semmit :) Csak magamnak okoztam plussz néhány óra örömöt.. :)