Miért és mitől féltik annyira a férfiak a szabdságukat, hogy nem mernek házasodni? (tudásbázis kérdés)

Furcsa dolog ez. Tesómon múlt volna 40 évesen vállalta volna csak be a gyereket, de 27 évesen apa lett és imádta a picit!

Sőt akart volna még egyet!

De van más ismerősőm is aki pl nem szerette a gyerekeket sose, és most van egy mostohafia, és egy kislány és imádja őket. Senki se gondolta volna róla.

Sőt akarna még gyereket...

:-))))

Szerintem ezt is gyermekkorra és a szülöi kapcsolatokra lehet visszavezetni.Van akit tudat alatt nem igen akarnak elengedni otthonról,meg 25-28 év alatt azért megszokják ,h minden eléjük van téve-miért adnák fel?!

Az én párom mondjuk 3 hónap után megkérte a kezem, de a környezetemben látok ellenpéldákat-sokat.

Egy csomó ilyen ember van körülöttem, s nem tudnak még maguknak sem választ adni. Pedig biztosan vágynak egy klassz társra.

Lányok 26-32 évesen egyedül. Fiúk, 24-35 évesen, akiknek még soha nem volt feleségük...

Milyen világban élünk? Lassan szégyellhetem magamat, hogy normális életet élek?

Erre én is szeretném tudni a választ.

Az én fim 28 éves és még csak menyasszonya van.A házasságról,hallani sem akar.Két éve,hogy együtt élnek,karácsonykor volt az eljegyzés.

Aki megégette megát, az nehezen megy bele egy újabba. Ha mégis, és újra csalódik, az már nem. Férfija válogatja.

Aki meg még nem próbálta, az talán gondolkodhat úgyis, hogy papír nélkül is lehet valaki boldog. Talán öket kellene megkérdezni.:))

:) most jutott eszembe, anno a volt férjem mindig azt mondta, ha valami finomat főztem: el is vennélek, ha ne járna akkora "macerával" :)

Lehet, hogy tényleg csak ez az oka??? Fiúk??? :)

Azt hiszem egy nagyon fontos dolgot fogalmaztál meg:Ő az akit 'viszont szeretnél látni' a gyerekedben..

Talán viszont is igaz, ha vannak olyan dolgok, amiket nem akar valaki a gyerekében viszontlátni, érdemes rajta elgondolkodni.

De miért nem mernek a férfiak házasodni? Csak a szabadságukat féltik?

Ha átélted már a szakítást és lélekben újra felálltál, gondolj arra: túl vagy már a nehezén és csak jobb jöhet :) Én szorítok neked, hogy megtaláld a boldogságot.

A témához visszatérve, szerintem például a gyerekvállaláshoz nem feltétlenül a papírra van szükség, inkább egy olyan férfira akiben megbízol, hogyha bármi történik az életben akár a kapcsolatotokkal, akár Veled, 100%-ig biztos legyél benne, hogy Ő az akire a gyereked rábízod és Ő az akit 'viszont szeretnél látni' a gyerekedben...Az élet hozhat bármit, szerintem a papírnál sokkal fontosabb, hogy partnerre találj a gyereknevelésben.

Mi elváltan neveljük közösen a gyerekünket, és a legnagyobb egyetértésben, nincs harc és veszekedés ő is ugyanolyan fontosnak tartja a gyereke boldogságát mint én. Nem tudom ez segít-e, de most ez jutott eszembe :)...idő, türelem :)

jó dolgokat irátál..

én most léptem ki egy 6 éves kapcsolatmból, pont ezek a hibákat követtem el..milyen furcsa, hogy csak ilyenkor jön rá az ember amikor igazán egyedül van...de nálunk még ez orvosolható..

Mi az "ex férjemmel" 8 évig éltünk együtt, szerelem volt, úgy hiszem és jól megvoltunk. Én erőltettem az esküvőt, megvolt...elváltunk. Egy világ dőlt össze bennem, de utólag jöttem rá sok hibámra. A bizonyos fokú függetlenség mindenkinek fontos és ez nem feltétlenül testi függetlenség, inkább lelki. Fontos, hogy egyedül is élni tudd az életed és nem csak olyan lehet a világ amilyennek te látod. Én abba a hibába esetem, hogy mindenben a véleményét kértem, minden megoldást tőle vártam, egyedül döntésképtelen voltam. Aztán egy szép nap egyedül maradtam és megtanultam újra élni!!

Szóval szerintem egy kicsit mi is tehetünk arról, hogy a férfi, hogy érez irántunk...a lényeg, hogy ne veszítsd el önmagad "útközben" és ne feledd miért szeretett beléd :)

Férfiak! Szóljatok hozzá ti is, biztos ti jobban tudjátok a választ!

Mert csak férfiból vagytok!

Szegény nők kinlódunk itt a tippelésekkel, hát ne hagyjatok bennünket dilemába!!!

RAJTA!!!!

Nem tudom... a beszélgetésünket úgy kezdte, hogy én vagyok az, aki miatt egy csomó mindenbe belevágott (családi ház, összeköltözés, gyerekkérdés), velem szeretne élni, de és itt jön a lényeg, nem tudja, hogy ha ő megházasodik, akkor mi fog megváltozn! ő egy életre akarja elkötelezni magát, nem arra, hogy pár év múlva szalad a bíróságra elválni, és mi lesz, ha nem jön össze???

A házasság egyfjata kötöttséget jelent neki, fél attól, hogy elveszti a szabadságát.

Én nőként ezt így nehezen értem meg, hiszen számomra attól még semmi sem változik, ha egy naptól kezdve ő már a férjem és nem pedig a párom lesz:-)))

Köszi a választ!

Nekem sem annyira fontos a papír, de anélkül nemigen vállalnék gyereket. Ráadásul mi elkezdtük a szervezést is, lehet, hogy akkor még nem gondolt bele ebbe az egészbe, és csak most tudatosulnak benne a dolgok.

A szabadsággal most sincs gond, nem vagyok egy féltékenykedő típus, azt hiszem ez után sem leszek az.

Lehet csak én magyarázom félre a dolgokat, és a férfiak máshogy értenek bizonyos mondatokat, mint mi nők:-)))

Nem akarok vészmadárkodni, de nem vettél rajta észre valamit? Nem ingott meg a srác, hogy veled akarja leélni az életét? Vagy csak tényleg fél, hogy a házasság alatt már más lesz minden.

Ma trendi egyedülállónak lenni, meg szabadnak. Megmondom őszintén, manapság csak mennek tönkre a házasságok, legalább is az én környezetemben, remélem ez nincs így mindenhol.

Hát nem is tudom...

Ha jól megvagytok, akkor szerintem nem annyira fontos egy papir.

Mondjuk én már házas vagyok :) (Január óta).

De, ha a százalékot nézed akkor az a 10% egyedüllétet akkor is megadod neki, ha feleség leszel. Nem? Annyi kell minden embernek...szerintem

Ha minden jól megy, akkor ne eröltesd a házasságot, majd egyszer ő áll eléd ezzel a kérdéssel..(reméljük).

A haverokkal nem találkozzhatnak annyit.

Mostmár a feleségnek kell lennie a legfontosabbnak.

Lassan egy kisbabát szeretne a feleség....stb..

De amugy ez egy jó kérdés volt!!

Harmadik éve vagyunk együtt a párommal, már második éve együtt is élünk. Nyáron költöztünk nagy családi házba, rendeződött az életünk. Közösen elhatároztuk, hogy jövőre jó lenne összeházasodni, ezek után tegnap azzal állt elő, hogy ő csak az eszével akar családot alapítani, szíve szerint csak 80-90%-ig biztos benne, 10%-ban egyedüllétre van szüksége.

Hogyan tudjam értékelni ezeket a mondatokat???

Segítsetek!!!