Miért érzik azt az emberek, hogy joguk van beleszólni más életébe? (beszélgetős fórum)
Te akartad,h beleszóljanak.Te írtad ezt a fórumot.Ha pedig azt akarod,h ne tudjanak a magánéletedről,akkor nem írsz blogot és főleg nem mondod el senkinek.Tehát eléggé ellentmondásos,h kiteregetsz mindent,aztán panaszkodsz,ahogy most is.
És mi köze ennek a fórumnak a kutyámhoz? Na, mindegy. Nem is idegesítem magam veled.
A fórumindításaidat nézve,nem túl sokat!Az,hogy 10 percig a fél család kint van vele...nem soknak tűnik!Nem az életedbe szólok bele,mert az nem érdekel!A kutyádat sajnálom nagyon...Kiírtál,már nem egy fórumot,ott is kaptál hideget-meleget!Azért,megismétlem:a te életed nem érdekel,de ha a közeledben laknék ,a kutyádat,már régen elhoztam volna tőled!Mert nem neked való!Ennyi.
Itt egy nagyon jó példát olvashatunk a problémámra. Az emberek úgy érzik beleszólhatnak más életébe. Fő, hogy tudja mennyi időt töltök a kutyámmal, na meg amúgyis ismer, nem?
Facebook,és különböző hülye blogbejegyzés helyett,inkább a kutyáddal kéne az időt múlatni!!!
Na, igen ,ezt mennyit hallom!Biztos ,hasznos is !Majd írd meg,mit szabad és mit nem ,előre is köszi!
Tudod, a zsebed, lábadköze és a családod, maszek magánügy, senkire nem tartozik.
Jó magyar szokás szerint ha elmeséled, hogy tegnap este sürgönyt hozott a postás, akkor holnap reggel ne csodálkozzál azon, ha megmagyarázzák, mitől émelyeg a gyomrod.
Be kell venni a letojom tabit.Erre a rövid időre, feleslegesen mérgelődöl miattuk.
Á, próbálj meg egyszerűen gondolkodni!
Rendben ,azon töprengek ez valami tompítási stratégia:)))?
Hagyjuk, elbeszélünk egymás mellett, pedig én tegnap is "csak" beszélgetni akartam:)
(Sosem láttam még, hogy a magánéletedet teregetted volna ...)
Én is úgy gondoltam, kár, hogy magadra vetted!
Semmi sem biztos, én sem ,sőt a nagynéni is csak példa volt,nem személyes élmény:))
Ja, akkor sem értem:)
Nekem meg az furcsa, hogy rólam írsz (vagy legalább is egyes szám második személyben), holott a fórumindító nem én vagyok:D
Bocsi,csak a nagynénis rész olyan furcsa volt:))Kizárólag, erre válaszoltam :))))
Mostan szövegértelmezési problémáim vannak!
Elnézést, de nem értem, hogy mit akarsz mondani és mivel kapcsolatban :/
Képzeld azt,amit akarsz ,de ne felejtsd el mégis van aki szereti és ez fontosabb ,mint az a sok butaság amit kitalálnak róla:))Ezek a vélemények ami róla alkotnak ami számít.Ha barátságtalannak tartanak ,gondolj erre,miről kell lemondani cserébe,hogy az a kép alakuljon ki rólad ami számukra kedvező?Sokszor nem is éri meg ,az árát:))
Az emberek nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással. Sose vedd magadra.
Van, aki a kisebbrendűségű érzését kompenzálja ezzel, van aki nemtörődöm, van aki segíteni akar-de nem jól.
Bárkit, bármiért el lehet marasztalni, ha kicsinyesek vagyunk, A másikban megtalálni a hibát-a legkönnyebb. Ne figyelj ezekre! Az őszinte barátokra figyelj, és legyen egészséges önismereted, önértékelésed, akkor ezek leperegnek rólad.
Most érzékenyebb vagy az átlagosnál.
Lassan érettségi, ezekkel az emberekkel meg csak az osztálytalálkozón fogsz találkozni jó esetben, így ne foglalkozz velük! Tanulj, érettségizz le és lépj túl ezen az egészen. Vannak barátaid, ők nem bántanak.
Ez igaz, de ha visszaszúrsz, még jobban fognak csúfolni. Engem általános iskolás koromban több helyen is halálra csúfoltak, mindent kipróbáltam, mindenkinek szóltam és semmi. Később olvastam, hogyha bántanak, igazából örülj, mert a mai világ nem igazán szereti az értéket, ezért ha üldöznek, "vagy valaki". Persze ezt nem azért mondom, hogy bárki fennhordja az orrát. A bántás jó lecke az egónak, a kicsi énnek, tanítás az alázatról. Ez szép és jó, ennek ellenére egy életen át fáj és sok dolgot meghatároz a társadalmi viszonylatokban, ami viszont nem jó. Nekem jó tíz évembe telt, míg megtanultam nem félni az emberektől és ma se vagyok egy talpraesett valaki.
De én nem teregetem ki az életemet a facebookon. Pár kép van fent rólam, és annyival kész is. Az adatlapomra maximum viccelődéseket szoktunk kiírni. És ezekbe kötnek bele. A gyűrűt nem tettem fel facebookra, azt a blogomból vették. A blogomat meg megmutattam egy osztálytársamnak aki mindig rendes volt velem, és ő kezdte el másoknak is mutogatni. De még talán erre azt mondom, hogy oké. Miért írok blogot? De még ha írtam is, mások miért érzik úgy hogy bármilyen beleszólásuk lehet? Engem csupán az zavar, hogy tényleg mindenbe beleszólnak. A múltkor az volt a balhé tárgya, hogy egynél többször néztem a tükörbe a suliban. ebből jött, hogy ri*** vagyok. na ez miért van? biztos, hogy van bennem hiba, de az a probléma, hogy ahelyett, hogy elmondanák, hogy mi a konkrét bajuk, inkább a semmiségekbe is belekötnek, csak hogy tudjanak miért utálni.
Nem fontos a fórum,ráadásul kezded nem érteni,amit írtam.Az pl.nem vélemény,ha valaki kiteszi a magánéleté a face-re.Egyébként mivel lehet,én is megválogatom a barátaim.De nem nekik akarok megfelelni,csak saját magamnak.Ezèrt is nem izgat a fórum.Néha feljövök kikapcsolni-most pl.beteg vok-,aztán pár napig fontosabb dolgokkal foglalom le magam:)
Többek között ez az egyik olyan "szó" amitől én sikítófrászt kapok!
Mi az "öribari"?? Lemaradtam valamirôl?
Nekem az a véleményem ,nem érdemes megnyerni a kavarós személyek barátságát,mivel nem vagyok képes hitetelesen alakítani a bunkót:))Nem is vágyom ilyen népszerűségre,klassz dolog olyan személy barátságát tudni,érezni ,aki tiszteletben tart és szeret.Ki lehet állni a véleményünk mellett ,de attól még nem biztos ,hogy "öribarik" leszünk:))
NEKED MIÉRT FONTOS EZ A FÓRUM?
Számomra ,csak azért mert röhejes ez a fajta ítélkezés,a téma teljesen hidegen hagy:((
Én nem hogy nem csodálkozom, de szeretem is a munkahelyi - szomszédi - stb. kapcsolataimban történő beszélgetéseket az időjárás szeszélyeire korlátozni.
A munkahelyi étkezőben időnként elhűlve tapasztalom, hogy a kollégák evés közben megosztják egymással, hogy mit álmodtak, milyen bugyi van rajtuk, kivel vesztek össze előző este, melyik lábujjukon van tyúkszem ... Aztán felháborodnak és kikérik maguknak, ha másnap már máshogy hallják vissza a történetet, vagy hogy egyáltalán visszahallják ...
Vannak emberek, akiknek nagy a közléskényszerük a magánéletükről, mert akit igazán szeretnének, hogy meghallgassa őket, az nincs is, max. egy 3 éve látott nagynéni. Vagy a facebook.
Én sem azt írtam,csak én nem teregetném a magánéletem,ha nem akarnâm,h cikizzenek.Lányomnak is nagy szája volt,nem hagyta magát.Először megmondtam neki,h mindenkit ki lehet cikizni,de csak intelligensen érdemes,mondtam pl.hogy mire mit mondjon.Utána már magától is ment neki:)Egyébként nekem is volt általánosban,h az összes lány ellenem fordult,mert összevesztem a a "vezérrel",a többiek meg mentek utána.Egyrészt nekem volt igazam-ezt egyik lány is elismerte,csak mondta,h bocs,de nem lóg ki a sorból-másrészt büszkeségem is volt,ez kb.2hétig tartott,utána kezdtek odajönni hozzâm.Kibírtam.
Ne adj támadási felületet!
További ajánlott fórumok: