Miért akarok ennyire feleség lenni? (beszélgetős fórum)

Szerintem a nagyi befolyásolt na meg a társadalmi megítélése a párkapcsolatnak.

Amúgy meg ha neked fontos, neki meg valóban mindegy, akkor nem értem, mi az akadály...;)

Mindennek oka van. Lehet, hogy nem ez a pasi a nagy ő?

Egyébként meg ha menyasszony leszel, akkor majd azt kérdezik, hogy mikor leszel feleség. Ha feleség leszel akkor majd azt, hogy mikor jön a baba. Ha megszületik a gyermek, akkor az a következő kérdés, hogy mikor lesz testvére.

A nagymama ideje már lejárt:S de valóban erősen belénk rögződtek az évszázados normák.

És nagyon idegesítő,mikor mindenki kérdezi,és te úgy érzed:férj nélkül kevesebb vagy.

Aztán lehet még az is,hogy ez a világ nagyon bizonytalan,és az ember eleped már valamiért,ami a biztonság(látsztatát) jelentheti.

Sziasztok!

Azért hoztam létre ezt a fórumot, h ezáltal sorstársakra találjak. Azzal kezdeném, h boldog kapcsolatban élek a párommal, együtt élünk. Volt szó esküvőről, de leánykérés nem volt. Volt szó babáról is, de minden a távoli jövőben...

Minden olyan jó így, de bennem van a rossz érzés, m még nem vagyok menyasszony. Nézem az ismerőseim képeit, mindenki sorra férjhez megy, gyereket szül. Mindig is én voltam az, aki férjhez akart menni, erre olyanok házasok évek óta, akikről nem, gondoltam volna, h ˝megelőznek˝. Mi a búbánatért szenvedek amiatt, h végre menyasszony és feleség legyek?! Még csak esküvői felhajtást se szeretnék... Ráadásul tudom, h igazából nem változik semmi, csak az, hogy azt mondom: Ő a férjem. Ez vmi társadalmilag belém oltott dolog?

Mondjuk a nagyanyám mondta mindig: az a nő foglalt csak, amelyik férjezett, a többi szabad. Valahogy ebből indulhatott ki, nem? Meg hogy mindenki ezzel fogad minket: mikor lesz a lagzi?

Várom a hozzászólásokat!