Miben nyilvánulhat meg az a gondoskodás, amit állítólag a férfiak nagyon szeretnek, elvárnak? (beszélgetős fórum)

Huh, de rossz véleményed van a férfiakról!

Ezzel most nagyon nem értek egyet!

Egy jó barátom szokta mondani, értelmes férfi olyan nőt keres maga mellé, aki nem csak azt a bizonyos testrészét, hanem a szívét és az eszét is megmozgatja.

26 éves vagy...11 éve kapcsolatban,amiből 8 év működöképes...4 éve szingli??? Hogyan is van ez?

Most már elveszítettem a fonalat.

Ez tényleg egy kissé erős vélemény.Nem hinném,hogy a házasságban élő nők többsége ilyen lenne!

A környezetemben legalábbis nem!

Nem is kell, hogy egy nő modell szépségű legyen, vagy ahogy írtad, "tízcentis körömmel, picsavillantó szoknyában" jelenjen meg mindig, mindenhol.

Ha egy férfi társat keres, nem pedig csak mutogatni akarja a csajt, nem ez lesz az elsődleges szempont.

"Kivétel, ha viccnek szánták"

édesjóistenem

néha visszakívánom az időket, mikor csak egy adott intelligencia felettiek tudtak internezni :DDD

Mi az hogy elvárnak? Ez nem így működik... Egy kapcsolatért dolgozni kell mind a két félnek, nem az egyik félnek kiszolgálni a másikat...

"A legtöbb ember a könnyűnek látszó út felé moccan el, ami sajnos nem mindig a jó megoldás. Ilyenkor valójában csak a függőség formája változik meg. Sok ember szerint nincs jó kapcsolat. Nem tudják elképzelni, hogy két ember szerelemben lenyomjon harminc, negyven évet, hittel. Szerintem meg van. Szabadkán történt mindez, tizennyolc éves koromban egészségügyi szakközépbe jártam, és nyáron ápolástan óra keretén belül kórházi szakmai gyakorlaton voltunk. Ott dolgoztunk a kórházban, és egyszer segítettem egy néninek, aki ott feküdt a belgyógyászati osztályon. Nagyon öreg, dagi néni volt, súlyos betegségekkel. Hirtelen - szintén beteg-pizsamában - becsoszogott egy idős bácsi az ágyához, és kiderült, hogy a bácsi a férje, aki a szomszédos szobában fekszik... Odament a dagi nénihez, megfogta a kezét és ránézett, a néni pedig megszorította a bácsi kezét. Ahogy ezek fogták egymás kezét, hát az... az maga volt a csoda. Tizenhét-nyolc évesen ott álltam, és a belőlük kisugárzó érzelem egyszerűen... huhh... mellbe vágott. Csak álltam, és majd' elbőgtem magam. Az egyik hetvenöt, a másik nyolcvankét éves volt. Ez volt az első ilyen élményem, olvastam már könyvekben, de először láttam, hogy van ilyen. Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét. Ismerek egy másik párt - idősek -, azt gondoltam, hogy közöttük mindig minden a legnagyobb rendben van, hiszen imádják egymást, a lehető legjobban élnek. Megkérdeztem, hogy ez tényleg mindig így volt? Kiderült, hogy nem. Az elején borzasztó nehéz volt. De megoldották, tisztáztak nagyon sok mindent. A nő otthagyta a férfit, olyan is volt, hosszú hónapokra. Azt mondta: „Amíg ez így van, én nem leszek itt. Majd ha másképp lesz, akkor leszek." Mind a ketten megértették, és sokat dolgoztak magukon. A sok munka következtében most boldogok. Az alkalmazkodás mindig kétirányú, a megalkuvás pedig egyirányú folyamat. Ahhoz, hogy a kölcsönös tisztelet megmaradjon, az is szükséges, hogy mindketten elfogadják azt, hogy egyik sem szent és sérthetetlen, vagyis mindkettőnek vannak hibái. Ha a belátott hibák ártanak a másiknak és fájnak, akkor - ha a másik fontos -, a felismert hibákon az illető változtat. Ezáltal mindketten változtatnak önmagukon. "

Szerintem olvasd el Csernustól a Nőt, nagyon jó könyv :)