Mi lehet a viszonzatlan szerelem karmikus oka? (beszélgetős fórum)

:DRészvétem.Az én történetem kb.18éves:DD Szal, van idő merengeni, a miérten.Én elkezdtem keresni, s nem bántam meg.Ha ő nincs, nem vagyok én sem.S, hogy nem együtt, no gond, a fizikai együttlét az egy dolog.A lelki, na, kérem, az a valami!Legyen bármekkora is a táv:)

Egyszer rájössz:)

Hidd el soha nem fogok rájönni miért kellett találkoznunk...

Általában akikkel találkoztam azokkal volt is valami,de vele csak a vonzalom amit éreztem,meg ahogy napról napra bele zugtam.Pedig egyáltalán nem akartam.Felfoghatatlan,nekem ilyenben nem volt részem soha sem.Talán ezért is zavarodtam meg annyira.

:) Tudom.

S észre nem veszi, de valószínűleg érzi.Akiknek dolguk van egymással, azok nem épp a látásra koncentrálnak, hanem az érzésre, s így az észlelésre.

Igen, kerülni kell, s gondolkodni a miért - en.Nem azon a miérten, hogy miért nem, hanem azon, hogy miért kellett talizni.Miért Ő.

Honnan tudod,hogy gyűlölöm és szeretem egyben?!

Vagy ez evvel együtt jár?Hidd el kerülöm,és nem akarom a kapcsolatot vele felvenni.Talán évek múlva,amikor nem álmodok róla,nem gondolok rá,mint ahogyan te is mondod nem táplálok magamban semmit sem...Akkor egyszer menni fogok,mert valahol érdekelni fog,tudok-e a szemébe nézni,és remeg-e még a testem.Egyben már most biztos vagyok addig is gyűjtöm az erőt,hogy ne vegyen észre semmit sem rajtam...

Nem adok rá garanciát, hogy arcod me, lesz vörös, tested nem remeg, s nem érzel szerelemmel vegyült enyhe gyűlöletet - gyűlöletet, picit, mert hát másé talán , nem tiéd -, s arra sem, hogy nem vágysz az érintésére.De, az biztos, ha nem táplálod az érzelmet, míg nem találkoztok, a vágy, ami emészt, enyhül, s lassan kihuny.mosolygós emlék marad, s hálásleszel, minden más érzés helyett, mihelyst megtalálod azt, ami miatt összehozott vele a sors:) ilyenkor el kell költözni - ha egy helyen laktok - vagy nem kell arra járni.a szerelem 2 emberen múlik.Ha az egyik nem kívánja azt, eröltetni nem szabad.Ha mindkettő kívánja, de mégsem jön össze, annak van csak igazán oka:)

Boldog, jó házasságban élek, de volt részem anno ebben, s nem voltkönnyű kimászni belőle.De sokat tanultam a ,,veszteségből" Önmagamról, másokról, róla, s a világról:) Ha ő nincs, nem keresgélek.Hálával tartozom, s azt remélem, boldog, azzal, akivel van:) Elmúlt az a picinyke emberi érzéses gyűlölet is - mert nem enyém -.Nekem is jó, legyen neki is:)Bár, a házasságom is adott tanulni valót bőven :D

Bár igazad lenne!Nagyon remélem idővel elmúlik,és ha egyszer találkozom vele,már nem fogom magam zavarban érezni,és vágyakozni az érintésére.Néha azt kívánom bár ne találkoztam volna vele.Nem hittem volna valaha meg tudom mi az a karma....

De nekem ezt osztotta az élet.........

Igen,a világ sokat változott,már nem a szerelem,a házasság dominál,hanem a testiség...

Nem mindig a szerelem miatt találkozik 2 ember:) Nézd csak meg a házasságokat pld.Szerelmesek, sosem hagylak el,sosem bántalak, mondják, s aztán 1-2 év, s de bántja, de csalja stb.Az ember ilyen:) Vágyakozó, s vágyai viszik a hibába.S önző, mert Ő az enyém, amink van, együtt szereztük, na meg a gyerek stb.Van, igen van szerelem.De az nem földi, hanem máshol köttetett. S ettől lesz igazi, s varázslatos.Sajna, ma ilyen nem nagyon van.Más az értékrend.

De az biztos, a találkozásoknak oka van.A feladatot magában hordozza:)

Tudom milyen ez.

Nem lehet, valóban nem, de a szenvedély, a hév alábbhagy, s elmúlik, ha nem tápláljuk.

Hmm:) Szerelem és szerelem között különbség van.Igaz, nagyon tud fájni, de lehet, hogy ez az a fájdalom, ami elvezet valakit valahová, ami magasabb.s, hogy nem teljesül be a testiség, igen, akkor, s egy ideig nagyon kellemetlen, fájó, hiányzó érzés.De, itt lent valakitől azt olvastam,, a lelkét szereti" Szerintem, ez a legszebb - most a történetet hagyjuk -.Oké, a ruhaletépés, vili, hisz emberek vagyunk, érzünk, vágyunk, de lehet, hogy nem pozitívumot hozna.A karmás szerelmeknek, barátságoknak, rokonságnak, ellenségeknek, feladatuk van egymással.Azt kell megérezni,megérteni, hogy mi.

De, mert emberek vagyunk, tökéletesen megértem, átérzem gondolataidat.Talán beleférne.De, ha teljesül a testi vágy, a lélek talán megnyugszik, talán nem, talán rátalál feladatára, talán nem.A karma biztosra megy, mégha iszonyúan fáj is.Vállaltuk, hát le kell nyelni ezt a békát is. Elmúlik.Pár év, s elmúlik.Szerintem.

Így van,szerintem is :)

Talán ez a Keresés vezeti majd el őket a megoldáshoz, akiknek volt ilyen életélményük.Nem biztos, hogy a szerelemnek kell lenni a végeredménynek:)Mégis, igen, akkor nagyon tud fájni.

Sziasztok

Valami oka biztosan van,hogy két ember találkozik, és mégsem lehet belőle semmi sem.Hiába van meg a vonzalom,hiába érzed,hogy le tudnád tépni róla a ruhát,ha valamiért nem teheted,vagy nem teszed meg....Érezni a vibrálást,de mégsem!!!

Hát igen ennél rosszabb nincs!

Szerintem valamikor újra találkozik két ember,amikor nem számítanak arra,és vagy élnek a lehetőséggel,vagy ismét eltávolodnak.................

szia!

neked címzem, de mindenkinek szól, aki tud tanácsot adni :)

szóval ez a karmikus dolog engem is foglalkoztat nagyon. van egy srác az életemben, aki eléggé megbolygatta a dolgokat bennem. már 7 éve ismerem, csak barátok voltunk, nagyon jó barátok, aztán valahogy az történt, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz. de én ahelyett, hogy kedves lettem volna vele, elkezdtem bántani, mert úgy éreztem fájdalmat okoz nekem - ezt igazából nem tudom megmagyarázni, csak ezt éreztem, miközben semmi ilyen szándéka nem volt, erre én meg nem direkt, de mégis elkezdtem bántani. megmagyarázhatatlan dühöt érzek, sokszor tehetetlenséget, ha rágondolok, ugyanakkor vágyom arra, hogy találkozzunk, ismét jóban legyünk. mondhatni, hogy teljesen függő lettem tőle - ez olyan szerelem érzés, de nem szerelem, mert nem tudok rá igazán férfiként nézni. csak a lelkét szeretem! nekem csak a lelke kéne. és emiatt gondolom, hogy ez karmikus lehet.

ugyanakkor kételkedek is, mert ez lehet nem is karmikus, csak félek a változástól, elfogadástól. minden esetre nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és nem egyszer, többször. egy időben, mielőtt így megőrültem volna, annyira egymásra voltunk hangolódva, hogy mindig éreztem, ha keresni fog vagy hogy tudtam, éreztem, hogy összefutunk minden előzetes megbeszélés nélkül. bevallása szerint ő is tapasztalt néha ilyeneket, de én folyton, és ez is ijesztővé kezdett válni.

inkább ellöktem magamtól, de nem tudom feledni. néhány napja beszéltünk telefonon és nagyon kellett, hogy halljam. ő azért elég higgadtan kezel mindent. de ő is mondta, hogy van valami különös a kapcsolatunkban, eleve a megismerkedésünk is olyan fura "véletlen" volt. aminek én nem is tulajdonítottam jelentőséget, ő viszont igen, mert bevallom én annyira nem emlékszem, hogy történt, de ő igen. és mindig ha arra gondolok, hogy ismerkedtünk meg, próbálom felidézni, mintha blokkolva lenne. és csak érzések vannak bennem. de olyan végtelenített érzéskör, olyan lebegő érzés, gondolatok, mintegy utazás, csak nem látok közben semmit.

már rájöttem, hogy nagy hiba volt elvágnom a kapcsolatunkat. egy jó barátom szerint, mi voltunk a tökéletes barátok, nem pár, csak simán barátok. én is így éreztem, míg túl közel nem kerültünk egymáshoz. arra gondoltam, hogy fiú és lány között van barátság, mert ez annyira mély és tiszta volt, minden erotikus töltet nélkül. de egy buli mindent elrontott...na mindegy a lényeg, hogy e barátom szerint, párkapcsolatként nincs jövője, ösztönösen én is ezt érzem, viszont nem tudok meglenni nélküle! elég ellentétes érzések uralkodnak bennem: vágyom a közelségére, arra hogy meghallgasson, hogy én is őt, közben meg teljesen felidegesít, dühös leszek tőle, és tökmindegy mit csinál, egyszerűen felidegesít...na ez lenne a karma? vagy csak egyszerűen magatartászavaros lennék??

sajnos nem olvastam utána ennek a karma dolognak, csak ahogy olvasgatlak titeket, rá tudnám húzni a sztorimra a karma dolgot :S és szörnyű, hogy nem tudom, mit kellene tennem.

most érzéseimet követve cselekszek, próbálom rendbehozni a rendbehozhatatlant, de azt érzem, hogy noha ideiglenesen sikerülni fog, majd még nagyobb fájdalom jön. és azt én már nem biztos, hogy akarom.

bocsa hosszúságért, de ez elég dióhéjban volt még így is, annyira bonyolult a kapcsolatunk :)

Karma?? -Szerintem igen!

Nekem is van egy párom a múltból, akinél azt éreztem, hogy megbízhatom benne, de ha mégis csalódnék, soha nem tudnék bízni egy férfiban sem..

17 évesen kezdtünk el együttjárni. Tudtuk, hogy túl korán találkoztunk, de örültünk is neki, mert nagyon sokmindent befojásolt az alapvető személyiségünkben (is) a kapcsolatunk. Majdnem 4 évig voltunk együtt.

3 évig mi voltunk mindenki számára a tökéletes pár. Utána kiderült, hogy terhes vagyok, és megijedtünk..

Nem mertük felvállalni, mert gyógyszer mellett fogant, mert még suliba jártunk, mert még meggondolatlanok voltunk..

Egyikőnk sem akarta, de végül az abortusz mellett döntöttünk. Vagy inkább hagytuk, hogy sodorjon minket az ár..

Ez tönkretette a kapcsolatunkat. Mindketten kifordultunk magunkból. Nagy nehezen véget vetettünk a kapcsolatunknak, bár senki nem hitte, de valahogy sikerült..

Persze mindig tudtunk egymásról alapvető dolgokat, és az interneten néha megkerestük egymást egy-egy beszélgetésre, véletlenül összefutottunk, vagy csak felköszöntöttük egymást..

Nekem volt ezután egy másik 4 éves kapcsolatom, neki pedig egy fél éves. Mindkettő tönkrement.

Aztán 5 évvel a szakításunk után, most ismét együtt vagyunk..:D

Nagyon sokan jönnek a töltöttkáposzta-effektussal, de így döntöttünk.. Nem tudtuk kiverni a másikat a fejünkből, (pedig erősen próbálkoztunk), így kipróbáljuk, működik-e..

Eddig semmi probléma nincs, sőt házasságról, összeköltözésről, és gyerekvállalásról beszélgetünk.

Időnként felidézzük a múltat, legyen az akár rossz, akár jó pillanat, de ez is hozzánk tartozik már..

Vannak, akik hülyének néznek, vannak akik sok szerencsét kívánnak kétes arckifejezéssel, de mi tudjuk, hogy mit érzünk egymás iránt, és bízunk benne, hogy ennyi idő elteltével, és az évek tapasztalatával ez elég lesz..

Talán nem kell a sorsban keresni a választ, elég csupán időt adni magunknak, hogy megemészthessük a múltat, aztán összeszedni magunkat, és igenis tenni azért, amit szeretnénk elérni..

Nagyon bízom benne, hogy, ha az ember igazán akarja, van rá lehetőség..

szóval ismételten írva én úgy gondolom egyszer vagy többször volt egy előző életünk. és ha most valaki miatt szenvedünk, lehet egy másik életben ártottunk neki valamilyen formában, valamilyen nemben, valamilyen életminőségben. ha egy kapcsolat kudarcra van ítélve, lehet azért mert régi életünkben valami rossz történt azzal hogy összejöttünk. de esetleg azért találkozunk ismét mert ab ovo azaz eleve elrendeltetés és nekünk találkozni kell valahol, valamikor.....és míg meg nem oldjuk a feladatunkat, újra és újra megkapjuk őket.

[link]

karma? bevonzás?....érdekes ami tegnap is történt velem :)

egy régi kedves exemről van szó. anno elhagyott egy másikért. idegileg padlóra kerültem. szóval évekig nem láttam őt, aztán összefutottunk tavaly októberben...majd megint semmi. ő kórházi dolgozó. szóval tegnap tolom a kismanómat a kórházban, és véletlenül pont abba az épületbe kellett mennünk (ahová eddig még sosem) ami előtt ő várakozott. érthetetlen módon tegnap reggel úgy éreztem csinosan fel kell öltöznöm, sminkelnem, egyébként mindig csak olyan lazán jártam oda. sajnos hetente egyszer mennünk kell a kórházba a kicsimmel. és éppen tegnap találkoztam össze vele. sokat beszélni nem tudtunk, pár szó és kész. de elgondolkodtam vajon miért éppen ott, miért éppen tegnap? találkozhattunk volna hétfőn is, hisz akkor is kórházban jártam.

"Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni.

Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek, ezek a kötelékek megtörtek.

Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának.

Mert néhány kötelék egyszerűen elrendeltetett."

Aham.... én a Te helyedben most nem csinálnék semmit, aztán majd kiderül, hogy van-e valami a dologban. Engedd el ... Hehe, mondjuk nekem az nem jött be, de ki tudja, hátha Neked igen. :) Nyomulni tuti fölösleges. :)

Lépek aludni, majd reggel bekukk még... további jó beszélgetést! :)