Mi lehet a gond? Tanácsokat, javaslatokat kérnék.... (beszélgetős fórum)

2019. október 4. péntek

A nap végére azzal szembesültünk, hogy egyre jobban fáj az öcsém lába. Hazaérve, lefeküdt és felpolcoltuk a lábát. Anyuék szombaton elutaznak, mert anyu keresztapja elhunyt és tegnap volt a temetése. A párom itt van.

2019. október 6. vasárnap

Ma reggel 8:05-kor érkeztünk az ügyeletre, miután már második napja annyira fájt a tesóm lába, hogy már aludni sem igazán. Mintegy kétórányi várakozás után behívták, majd tovább küldték röntgenre, MI-re és UH-ra.

Sajnos egyáltalán nem kapott jó hírt. Az elülső bokaszalagja részlegesen újra szakadt.* Emellett sajnos egy porcdarab is levált a boka külső csontjából. 1 hét fekvőgipsz és majd 11-én kell visszamenni. A doki világosan elmondta, hogy a rásérülést nem biztos, hogy közvetlen a fájdalom megjelenését megelőzően történő rossz mozdulat előzte meg, hanem a folyamatos terhelés, amit a sérült testrész még nem bírt kellőképpen el és ehhez párosulhatott egy olyan mozdulat, amit ő nem vélt rossznak, de a sérült testrésznek az is elég volt. Azt is hozzátette, hogy ez legalább 3-4 héttel nyúlik meg a teljes gyógyulás. (Ez azt jelenti, hogy idén már a sportág specifikus könnyített edzéseket biztosan nem tudja megkezdeni.)

*A szalag egy viszonylag vastag szövetrész, vagyis egy példával szemléltetve: egy 5 cm-es papírba széltől kb. 1-2 centis szakítást hajtasz végre, akkor az sem jelenti azt, hogy a papír teljesen elszakadt volna. Nos az öcsém bokaszalagja esetében valami hasonló következett be. Bár ezt orvosilag inkább szalagrándulásnak, nyúlásnak nevezik.

Öcsém most teljesen össze van törve. Nem tudom, hogy hogyan kellene nyugtatnom. Bár még a párom itt van, addig, mint "férfi a férfival" elbeszélgetnek, bár sajnos nem tudja kiverni.

2019. október 2. szerda

Ma reggel 9:30-ra apám bevitte az öcsémet a kontrollra. (Én is mentem velük - ennek okairól lentebb) Először a gipszelőbe kezdtünk, hogy a gipsz a további vizsgálatok megkezdése előtt lekerüljön a lábáról. Mindennek megtörténtét követően 10:15-kor MRI vizsgálaton, majd 10:45-kor ultrahangon kellett megjelenjen. Aztán 11:00 órakor soron kívül fogadta őt (vagyis fogadott minket) a kezelőorvos. A vizsgálati eredmények kielemzését követően úgy döntött, hogy egészen október 21-ig marad a járógipsz. De a könnyített gipszet ajánlotta. Ez beszerezhető. Annyi a lényeg, hogy ezt napközben mindenképpen hordania kell, de fürdésnél és alvásnál leteheti. A mankót amennyire csak lehet, mellőzze. A gipszlevétel 2019.10.21 13:30-kor lesz.

Október 21-t követően gyógytorna fog következni. Egyeztetett apám a gyógytornásszal is. Az első gyógytorna még a gipszlevétel napján 14:45-kor lesz és 45 perc. Aztán 24-én és 25-én délután is lesz, de mivel egymást követő napokon így csak max. 20-25 perces kezelésekről van szól. Aztán 28-án egy 45 perces, majd 30-án és 31-én egy-egy 20-25 perces, majd november 5-től heti két nap (kedd és csütörtök) délután 45 perces kezelés. Ez még két hét. Ezt követi majd a fizikoterápia további várhatóan 1 hónap, de heti 1 alkalom. E közben már a 2. héttől elkezdheti a sportág specifikus könnyített edzéseket. (A labdás edzések kezdete várhatóan december közepére tehető)

Szóval az előre jelzettnél kicsivel hosszabb lesz a gyógyulás. Erre lehetett egyébként valahol számítani. Ezt öcsém is elismerte.

A múlthét közepén (szept. 24-26) volt kint öcsém csapatánál a sportorvos. Anyámék váltottak vele néhány szót.

Annyit mondott nekik, hogy majd a rendelőjében részletesen kivizsgálja (már csak az a kérdés, hogy itt milyen vizsgálatról lehet majd szó?!) az öcsémet és véleményezi sportágat is. Az időpont 2019. november 6-a.

A tesóm nagyon megvan ijedve, mert attól tart, hogy 9 év munkája valamint a nemrég aláírt (fél)profi szerződése is veszélybe kerülhet a vizsgálatnál.

Bárkinek bármilyen tapasztalata van begipszelt lábbal való tömegközlekedésen való utazással, iskolába- munkába járással kapcsolatban, az nyugodtan ossza meg itt. Lépcsőhasználat is érdekes lehet.

Akár úgy is, hogyha nem bokasérülés miatt volt gipszben a lába.

Igen olvasta! Nem omlott össze, hisz tudja miért írtam ki és ismer sok olyan hátteret, amelyet te nem vagy hajlandó megismerni, pedig volt rá módod. Ő örül neki, hogy anyuék mellett én is ennyire törődök vele.

Nem mellesleg én is versenyszerűen sportoltam egészen tavaly (2018) tavaszig. Nem sérülés miatt hagytam abba, hanem inkább a tanulásra akartam koncentrálni, de az öcsém egy-egy szituban szintén jobban megijedt mint én vagy a szüleink, de a fiúk ezt kevésbé mondják ki.

A saját sérülésével kapcsolatban kétszer-háromszor is szó szerint idéztem. Szóval nem csak én izgultam túl a dolgot, hanem ő is így volt vele.

Neked mi volt a lábaddal?

Előre köszönöm a válaszodat és köszönöm a korábbi válaszodat is.

Szegény, ha az önállóságot szereti, akkor biztosan nehezen viseli, hogy te így, ennyire, szinte már beteges módon körbeugrálod a témát. Olvasta már ezt a fórumot??? Tuti összeomlana szerencsétlen.

Hogy legyen tapasztalat is: Nekem is volt gipszem tinikoromban. A harmadik napon már olyan ügyes voltam az iskolában, hogy együtt szórakoztunk az osztálytársaimmal, nem kellett pátyolgatni. Egy sportoló fiúnak meg gondolom még ennyire sem kottyan meg az egész. El nem tudom képzelni, mi lett volna veled (nem vele!), ha komolyabb a sérülése.

Remek! Van miért gyógyulni! (De csak lassan, ahogy a szalagnak jó...)

Gratulálok!

Mai nap (2019.09.20) eseményei:

Az öcsém esetében kicsivel nehezebb volt ez a nap, hisz szinte minden órájuk más és más terembe volt. Ő pedig nem nagyon szereti, hogyha úgy mondván "körbeugrálják", vagyis inkább az önállóságot szereti. A jelenlegi helyzetét tekintve pedig mégis csak jó volt, hogy néhány osztálytársa is folyamatosan segédkezett neki az egyik teremből a másikba való átcuccolással, hisz a mankó miatt másképpen igen lassan ért volna át.

Nagyon hosszú napunk volt. Mindketten a 10. órába végeztünk. Igaz, hogy nekem a 3. órám lyukas volt. Neki pedig elvileg a 6. órája volt nullszaldós. Ez leginkább a teremhiány, ill. a sok osztály miatt van. (Lyukasórán az osztályok az intézményt el nem hagyhatják, a folyosón nem tartózkodhatnak, így marad az iskola könyvtára.)

A szerdai hosszú túra tapasztalatai alapján jól tudja, hogy nem célravezető jelenleg, hogyha hirtelen nagy terhelésnek teszi ki a lábát.

(informatika óra átka, hogy itt vagyok)

Persze, ez az elsődleges célja, de az nem lenne célravezető, ha túlterhelné a sérült lábát.

Néha tényleg lassan érünk messzire, ahogy a szólás is tartja.

Nem tudom, de öcsémen most már teljes mértékben azt látom, hogy az elsődleges célja jelenleg az, hogy mielőbb felépüljön és ott lehessen a csapatával a mérkőzésen aktív játékosként is.

De gondolom ez más fiatal sportolóknál is így van, hisz nem véletlen csinálják 4-5 (vagy éppen mint öcsém majdnem 1 évtizede) az adott sportágat.

Nem csak a nap volt hosszú, hanem a buszközlekedés is viszonylag rossz. Ráadásul kicsit nehézkesen derült ki, hogy mégis lesz, aki eljön a tesómért (és így értem is)

A tesómnak az első gipszes napja viszonylag jól telt. Elég jó órarendet kaptak, aminek hála pl. ma összesen 4 terembe voltak, így a termek közötti mászkálás is kevesebb volt. Az osztálytársak, ahol csak tudtak segítették őt. Szerencsére az órákon tényleg biztosítottak neki egy pótszéket, amire feltehette a lábát. Valahol boldog volt, hogy végre iskolába lehetett.

Holnap nehezebb napja lesz....

Jó hosszú napotok volt!

Az öcsédnek hogy telt a suli?

Mai nap (2019.09.19) eseményei:

A mai reggel az öcsémet a keresztapja, az előzetesen megállapodottak szerint 3. órára hozta suliba. A beérkezés néhány perccel a megelőző óra kicsöngetése előtt (kb. 9:40) történt meg. A szünetben mielőtt kimentem volna az udvarra, odamentem öcsémhez, hogy mi a helyzet. Éppen megakartam fordulni, amikor szembekerültem az igazgató asszonnyal. Elnézést kért tőlünk is azért, amiért ebbe a helyzetbe is megpróbálta kizárólag a házirendet akarta nézni, és nekem is megengedte szóban is, hogyha szükségesnek tartjuk, akkor legyek ott öcsém mellett.

Aztán sokáig úgy tűnt, hogy ma nem tud senki az öcsémért jönni, így megvártam őt. (Nekem 7, neki pedig 9 órája volt) Aztán közben kiderült, hogy a keresztanyja eljön érte, de addigra én már lekéstem az előző buszt. A következő este háromnegyed 7 körül (18:40) jön. Végül a gordiuszi csomót úgy törtünk fel, hogy az öcsém keresztanyja engem is hazavisz. Negyed hétkor érkezik a városi könyvtárhoz (ahol jelenleg tartózkodunk).

2019. szeptember 18. (kora esti órák)

Anyu közli, hogy megbeszélte az öcsém osztályfőnökével, hogy mivel az 1-2. óra tesi és nincs ki bevigye kocsival, így öcsém 19-én harmadik órára megy. Az osztályfőnök jelzi, hogy rendben. Az első két órát leigazolja. Nekem az első órám lyukas a holnapi napon, így én is csak 9 órára, vagyis a 2. tanórára megyek.

A továbbiakról holnap.

Szerencsére az igazgatónő is belátta, hogy olyan "vis maior" helyzetbe, mint az öcsémé, nem nézheti csak a házirend leírt betűjét.

Beleegyezett abba, hogy biztosítva legyen az öcsém bennmaradása mindaddig, ameddig járógipszben van. (Ehhez kellett, hogy több őt támogató tanár is jelezze felé, hogy itt NE a leírt házirendet nézze, hanem mint szülő is vegye tekintetbe az esetleges kockázatokat, pl. újrasérülés és mások épségének veszélyeztetése)

Az is igaz, hogy senkit sem lehet mindentől megóvni. Egyszerűen ez lehetetlen dolog.

Mindenben meg lehet a baj. Főleg, hogyha alapul nem egészséges valaki vagy valakinek a valamije.

Nekem meg az jutott eszembe, soha ne mondd, hogy soha... ebben is kifordulhat, csak nehezebben.

Általában, ha az ember kicsit nagyképű, hamar megkapja az orrára koppintást.

Többször elmeséltem már: a fiam még ovis volt. Télen, karácsony előtt esett a hó, bementünk a városba vásárolni, meg talánvalami dolog is volt. Megyek a fiammal egy széles gyalogjárós részen, és éppen elöntött az az érzés, milyen biztonságban vagyunk, gyalog helyen, fogom a kezét...

Hát erre a ház tetejéről, amely mellett épp elhaladtunk, a 4. emelet feletti lapos tetőről lezuhant egy jeges hódarab. Akkora volt, mint egy kisebb falazóblokk, olyan 30x20x20 cm, de az aszfalton sem ment szét,annyira jeges volt. A fiam kabátujja havas lett tőle, annyira közel zuhant.

A puffanás miatt azt hittem először, gyerekek dobtak felénk hógolyót, aztán láttam, hogy nem.

Azóta nagyon tudatos bennem, hogy a szülő bármit tehet, a gyerekét nem őrizheti meg a bajtól. Az valami más, erősebb hatalom kezében van.

Ebben megint igazad van!

Várom a holnapi fejleményeket és a holnaputánt is.

Azokra a rögzítő pántokra gondoltam, amelyek a járótalpat rögzítik, ezzel az egész lábfejet is.

Úgy "egyben van" az egész, nem tud kifordulni újra a boka.

A doki is éppen azért egyezett bele, mert mint mondta, hogy a terhelés sokkal egyenletesebb a járótalp esetén, mintha csak egy sarok van a gipszen, ami ráadásul nem is mindig a sarkánál van az embernek. Ez valami fix talp, szóval semerre nem állítható.

Ha az ép lábára nem húz semmit, akkor van egy 3-4 cm magasság különbség.

Nem lehet túl kellemes sarkon járni szerintem. Még ha gumisarok is az. Biztos, hogy a járótalp a több állítható lehetőséggel jobban rögzíti a lábat.

Hogy van a magasság? A láb hossza? Van eltérés?