Mi az életcélod?Mit tettél meg érte? (beszélgetős fórum)

"Abban igazad lehet, hogy a nincstelen emeberek osszetartobbak lehetnek, "

Ez a fél mondatod árulkodik arról, hogy még csak arra sem vettd a fáradságot, hogy elgondolkozz az írásomon. Nos ennek függvényében, én ezennel a részemről zárom ezt az eszmecserét, mert nincs felesleges időm, meddő szócsatározásokra.

Vitazni nem akarok en sem. Viszont a sajat megfigyeleseidet ilyen statisztikai adtokkent publikalni tenyszeruen, hogy:

"Nagyon kevesen. 100-ból max. 2 kb ez az arány. "

nem tul szerencses, ha csak nem a KSH munkatartsa vagy, esetleg egy antropologus, aki elismert szakmai modszerekkel vegzett demografiai kuatatsokat ezen a teren. Nem tudom hany embert, csaladot ismersz. Szazat? Ezret? Tizezret? Ezek elenyeszo szamok meg Magayrorszag lakossagahoz viszonyitva is, nem, hogy vilagmeretu altalanos igazsagokat lehessen belole alkotni. Persze keszulnek statisztikak ilyen mintakbol, de ott kulon gondott forditanak a mminta osszeallitatsara.

En nem allitom, hogy Neked nincs igazad, nekem pedig igen. Mind a kettonknek masok a tapasztalatai, leirjuk oket, mint sajat peldakat, de egyik sem alkalmas arra, hogy altalanos kovetkezteteseket vonjunk le belole.

Abban igazad lehet, hogy a nincstelen emeberek osszetartobbak lehetnek, mert a szukseg a kozos sznevedes nemikepp osszekovacsolja oket. Erre is tudok ellenpeldat mondani, amikor edesapam beteg lett, elokerult az osszes barat, rokon. Pedig mindenkinek megvan a maga elete, nincsen senki raszorulva a masikra. Volt aki gondolkodas es kerdezes nelkul utalt at hatszamjegyu osszzeget, amikor ertesult a dolgorol. Masok ha kellett a munkahelyukrol keredzkedtek el, hogy ot Pestre tudjak szallitani kezelesre. Megint masok csak atjottek beszlegetni, vagy eppen bulit szerveztek neki, hogy feldobjak kicsit. Es teny az is, hogy ez sem menthette meg ot, a temetesen pedig a temetoor kihivta a rendorseget, hogy iranyitsak a forgalmat, annyian voltak. Megint csak azt tudom mondani, nem a tarsdalmi helyzeten mulik a dolog, hanem az emberen. Elismerem en nagyon szerencses vagyok, es biztos, hogy nem ez az altalanos pelda a mi generacionk elott, de azt sem nevezhetjuk annak, amit Te gondolsz, hogy akinek penze van, az feltetlenul elkenyeztetett, nincsenek baratai, maganyos, meg ilyenek.

Én nem fogok veled vitázni, nekem a tapasztalataim, a megfigyeléseim és egyebek alkották egy egésszé a véleményemet.

A tiedet te tudod:

De talán nem véletlenűl van az a mondás:

Bajban ismertetszik meg a barát. Nos mutass olyan "elit" emberkét, akik bajban számithattak valakire.Hol vanbnak azok az emberkék akikkel együtt dorbézolt, akkor amikor "ment a szekér"?:D...

Nos, előbb ültet le téged és osztja meg az utsó falatját veled egy nincstelen mások által lenézett emberke, mint egy gazdag.Ma ez a tendencia. És én nem fogok beállni a sorba.

Értem.

Mondjuk nem ezt tapasztaltam, de nyilván túl fiatal vagyok.

A penzre semmikeppen sem szabad rosszkent tekinteni, szerintem sem. Jo ha van, ha minnel tobb van annal jobb. Legfeljebb az ember lehet rossz, abban, hogy mikent szerzi meg es, hogy mire hasznalja. Ki sajnalna a vagyont attol a kutatoorvostol, aki kifejlesztene egy ma meg halalos betegseg ellenszeret es meggazdagodna a szabadalombol? Es ki ne sjnalana egy drogbarotol?

Azonban a penz nem lehet elsodleges cel, vele es nelkule is tudni kell elni, es boldogulni. Ez pedig megint csak az emberen mulik, aki el tudja fogadni, hogy ennyi jutott, az nem el folyamatos frusztracioban ez miatt. En is szeretnek minden nap a Harrodsban vasarolni, de nem kesergek a miatt, hogy csak az ASDA-ra telik. Ilyen megkozelitesbol, tehat nem a csalad vagyoni helyzete, henem a szulok hozallasa szamit.

Amiben viszont egeyetertek, hogy nem jo pelda a gyereknek, ha a szulo nem valositja meg onmagat. Ha mindig azt hallja, jaj, apanak, anyanak megint dolgoznia kell. Ha azon no fel, hogy a munka kenyszer, egy szukseges rossz, es csak a penzrol szol. Lattam ilyet, es tinedzserkoraban a gyerek az ongyilkossagon gondolkodott, mert nem ertette, mi az elet lenyege, minek tanulni, a vegen ugyis az lesz, hogy majd utaljuk amit csinalunk.

Ellenben, ha a szulo fel tud mutatnbi egy olyan peldat, hogy latad lanyom/fiam ezert kell tanulni, hogy azzal kereshesd meg a penzedet, amit szeretsz csinalni, ne csak kenyzserbol melozz, az osztonzoleg hat a gyerekre is.

Azzal is egyetertek, hogy nem szabad senkinek alarendelnunk magunkat, sem a parunknak, sem a gyerekunknek. Ha egy parkapcsolat nem mukodik maskepp, akkor abbol jobb kilepni. A gyerekrol persze gondoskodni kell, fizikailag, szellemileg es anyagilag is. Aki geyereket vallal az felelosseget vallal, nem is kicsit, ez tiszta sor. De ez onmagaban nem lehet eletcel vagy a boldogsag kulcsa. Jol es neznek ki, ha en nekem minden vagyam a csalad lenne. Ferfikent en nem hozhatok ilyen dontest, nem nekem kell kihordani, megszulni, az egeszbol nekem csak az elvezet jut az elejen. :-))

"jomodu kiscsaladbol is kerulnek ki olyanok, akik nem annyira csapnivalo felnottek. "

Nagyon kevesen.100-ból max.2 kb ez az arány.

Figyi, olyan emberi alapdolgokkal nem értünk egyet, hogy erre a meddő filozofálgatásokra sem időm, sem kedvem.

Majd mérd le az általad sikernek tartott dolgokat, ha lebetegszel, vagy mint az ujjam olyan magányos vagy karácsonykor otthon egyedül és max. 1 macska aki nyávogneked....Hogy emnnyit érnek.

Azert ez igy eleg sarkitott pelda, nem ilyen fekete es feher minden. En munkam soran rengeteg gazdag emberrel, csaladdal talalkozom, es igen, vannak olyanok amilyeneket leirtal. Jellemzoen az Ujvilag eszaki reszerol. Es vannak millirdos nagycsaladok, ahol a kerrier mellett jutott ido gyereknemzesre es nevelesre is. Ahol a gyermekek mar 10-en evesen legalabb ket nyelvet beszelnek, es tudnak viselkedni. A szuleik le mernek menni veluk az etterembe, mert nem a parfekanallal keverik a kakaot es nem a halvaltassal eszik a steak-et. Kepesek fegyelmezetten vegigulni egy vacsorat, de kepesek utanna onfeledten fogocskazni a kertben, vagy jatszani az uszodaban. Boldogok, mert ezt latjak a szuloktol is. Anyagi gondjaik soha nem lesznek, ennek a biztos hatternek a tudataban tanulnak, keszulnek az eletre.

Nem allitom, hogy en gazdag csalodbol szarmazom. Anyagi gondjaink nem igen voltak, neha voltak nehezebb idoszakok, de soha nem eheztunk, mindig jutott utazasra, szorakozasra, a hugom is es en is tovabb tanulhattunk. Azt is tudom, hogy a szuleimnek ehhez nagyon sokat kellett dolgozniuk. Megtanultam nem masra tamaszkodva elni es megelni. Maradhattam volna a szuloi hazban, ahol minden este meleg etel var, ahol mosnak, vasalnak ram. De en 20 evesen elkoltoztem, mert fontosnak tartom, hogy egy ferfi a sajat labara alljon. Megtanultam kezelni a mosogepet, ki tudom vasalni az ingemet es fozok is magamra, nem a megdoglesz burgert eszem minden nap. Eltartott egy ideig, amig mindenre rajottem, bizony volt, hogy a muszalas ruhat 90 fokon mostam ki. :-) Utanna egy honapig, a kovetkezo fizetesig egy pulcsiba jartam. Volt, hogy fizetes elott negy nappal 3 forint volt a penztarcamba. Ures pizzatesztat ettem 4 napig, mert liszten es son kivul nem volt ottohon mas. Aztan megtanultam beosztani a penzt. Szoval megtapasztaltam a szegenyseget is, igaz tartosan nelkuloznom nem nagyon kellett. A szulok folyamatosan kerdeztek, nem kell-e valami. Nem mondom, hogy soha nem fogadtam el segitseget, de tobbszor mondtam azt, hogy nem, pedig eppen nem jott volna rosszul. Es ennek a mentalitasnak az eredmenye, hogy amikor edesapam meghalt a hugommal egyhangulag mondtunk le minden oroksegrol edesanyam javara. Edesanyam ertetlrenul allt es kerdezte is, hogy miert. A valasz pedig; ezt Ti szedtetek ossze, Ti dolgoztatok meg erte, Ti ertetek el, nem mi, ez Titeket, vagyis mostmar Teged illet. Mi mindketten meg fogjuk teremteni a sajat exisztenciankat, es amit ki tudunk hozni magunkbol, azzal fogjuk beerni. Szoval azert jomodu kiscsaladbol is kerulnek ki olyanok, akik nem annyira csapnivalo felnottek.

Szabad-e az az ember, aki valaki másért él?

Mi lesz, ha az az ember valamiért már nem lesz?

Érdemes-e olyan célt kitűzni, ami egy másik ember boldoggá tételét jelenti?

Sosem fog sikerülni.

Magunkat kell boldoggá tenni, ez fog a legtöbb boldogságot adni a környezetünknek, párunknak, gyermekeinknek.

Sokan mérik le magukat azon,hogy mijük van.

Pl.ha megtudom venni ezt a kocsit,klassz ember leszek,imádni fognak a csajok.

Vagy,ha többet keresek,akkor a feleségem jobban szeret,mert jobb ember leszek.

Stb.

Ezek nem helyes beállítódások.

Én azt gondolom, hogy nem szerencsés ellenoldalra állítani a kettőt.

Egy ember akkor lesz igazán boldog, ha mindkét oldala jól működik.

Ha full sikertelen és szegény, akkor rengeteg energiája megy el alap dolgokra és bajosan lesz igazán boldog.

Az egyensúly.

Mindenkinek meg van, hogy milyen pénzügyi szinten lehet igazán kiegyensúlyozott. Nem kell ettől ennyire tartani és a pénzt ennyire gonosznak tartani.

Az élethez az is kell és egy sikeres ember nem hajszolja, de meg van neki, amennyire szükséges van.

Mindenkinek vannak rossz pillanatai,de én nem erre gondoltam.

Hanem arra,hogy nem mindegy,hogy a gyerek egy olyan szülőt lát,aki a munkájától és a házasságától szenved,vagy rossz érzései vannak miatta,

vagy

olyat lát,aki kiegyensúlyozott ezektől a dolgoktól.

Nem 100% -ról beszélek....olyan talán nincs....

De van benne nagyon jó szint.

És ez nem jelenti azt,hogy egyáltalán megszűnnek a rossz érzések,csak minimálisra csökken.

Ez most úgy hangzik, mintha egy sikeres ember elve magányra lenne ítélve.

Mi a helyzet az önmagát sikertelennek érző pasival, akit a párja tart el?

Szerinted boldog?

Amíg nem frusztrál be,és nem azért teszem,hogy a "jó vagyok,értékes vagyok" érzést mérem le rajta,és várom el tőle.

Ha csak ellenőrzök,akkor igen,egyet értek.Arra jó.

Hogy miért unom?

Mert nem minden ember hangulat ember, és nem minden ember omlik össze ha valami az életében nehezebben megy/sikerül.

Nézzünk pl-nak egy pasit:

Azt hiszi, hogy ha majd ilyen olyan titulusa stb-je lesz, majd boldog lesz, nem lesz magányos stb.

Aztán ilyen-olyan sulikat elvégeuz eléri a titulust, meg vesz mindent amit csak meg lehet vásárolni(beleértve nőt is)-de a magány ott van,állandó társául szegődött és ott is marad, mindaddig mig rá nem jön, hogy neki kell ez ügyben tennie.

Semmi bajom vele,hogy így gondolod,elfogadom,viszont elmondom,az ami a helyes.:)

Miért unod?,a gyerek utánoz,amit a szülőtől lát az "szentírás" lesz neki,mert ő még semmit sem tud a világról,és amit elsőnek lát,az lesz az alap.

Ez jól hangzik, de mit is jelent pontosan.

Nézzük meg konkrétan.

Nem szeretem a munkámat, nem vagyok boldog párkapcsolatban és semmi nem sikerült, amit eddig szerettem volna.

Akkor hogyan is jöjjön ez a boldogság belülről?

Ha lemérem magam az nekem olyan frusztrált érzést ad.

Akkor vagyok jó,ha elértem ezt és ezt.

Szerintem ez nem helyes így.

Jó vagyok,ezért erre és erre törekszem.

Így már inkább.

Ha elérem jó,ha nem,akkor sem történik tragédia.

"Mitől lesz valaki kiegyensúlyozott és vidám? "

Az emberek hatalmas többsége ezt kivűlrúl várja-holott, az első lépés-belülről jön.