Mi az, amivel kapcsolatban nem tűröd, hogy mások bele szóljanak? (beszélgetős fórum)
Én egyébként kérdezetlenül akkor mondok véleményt valamiről, amihez semmi közöm, ha az pozitív. Nem megyek oda senkihez, hogy figyelj, de szarul öltözöl, vagy milyen szarul menedzseled a magánéleted, majd én megmondom a tutit. :D És a szeretteimet sem szólom meg, ha azt látom, hogy jól érzik magukat, és senkiben sem tesznek kárt. De tudom, hogy nem vagyunk egyformák.
BELESZÓLNI olyasmibe, ami nem érint, nem egyenlő egy ártatlan véleménynyilvánítással. A fórum nem erről szól, én sem erről írtam.
Az meg nem raeroltetes, ha elmondja a velemenyet. Ha a kulon kerdesig kussolni kell, szerintem ott nem egyenlo felek vannak.
Ertelemsyeruen, ahol van lehetoseg valasytani.
Hm? Aki tényleg szeret, az tisztel is, és nem erőlteti a másikra a véleményét. :D Ha megkérdezem, hogy erről vagy arról mit gondol, mondja csak. Ha nem, akkor hallgasson. Én így gondolom. A szeretetemet azzal is bizonyítom, hogy elfogadom a másik ember döntéseit.
Ha valakit szeretünk, akkor meghalljuk a véleményüket. Amit írtál még nem találkoztál ilyen emberrel. Rövidem ennyi a véleményem.
Egyébként meg BOLDOG BÉKÉS KARÁCSONYT kívánok!
..és az erő legyen veled!:-)
Haha, en sem ertettem eddig. XD Lehet, hogy ugy van az ekezetekkel, mint en:le kellett szokjak roluk, mert a rendszer atalakitja, a sok szam miatt, amit beekelt olvashatatlanna valt az irasom.
..baaazz.. de miért o-val írja? :D :D
TEee.. mi a fene az? :D :D
.. mi az a "kormos csaj"???
Pedig pl. sok munkahelyen bizony kemenyen meg van hatarozva, milyen oltozeket, labbelit, ekszert, frizurat (sminket) viselhet vagy sem, hordhat az illeto.
Elvileg senkinek nem szolhatnak bele az oltozkodesebe, gyakorlatilag meg meresz holmikat kevesen mernek felvenni. Nem is adott emberek a velemenyere, hanem "a kozvelemeny" nagyon is szamit a legtobb embernek. Meg az uzletekben is sokan kerik az eladok tanacsat.
Itt a hoxa forumokon nagyon latszik, hogy bizony sokak eletevel baj van.
Ezt az ujtipusu eletvezetest meg kell tanulni, a szulokrol valo levalas generacios problema, van akinek a szulei mar peldatmutattak, de sokunknal a mi feladatunk, s aki nem lepi meg az atadja a gyermeke(i)nek.
Az embert akarva-akaratlanul befolyasoljak dolgok.
Es nem tehetunk mindig es kizarolag azt, amit szeretnenk.
Ezekbe semmiképpen, de másba sem. Kamasz koromban állandóan azt hajtogattam, hogy azt csinálok, amit akarok, de sajnos manipulációval és erőszakkal, zsarolással (ami nagyon fájó pont) a kedves apám ezt a törekvésemet teljesen letörte. Nagyon bánom, hogy nem úgy döntöttem egy-két dologban, ahogy akartam. Csak senki nem állt mellettem, és úgy nagyon nehéz volt a tízes éveim végén. Most ennek az a következménye, hogy nem az lett a szakmám, ami a szívem vágya volt.
Próbálom ebből kihozni a legjobbat, mert itt is találhatok azért olyat, ami hasonló ahhoz, amit igazán szerettem volna.
De nem szabad hagyni. Sosem szabad hagyni hagyni, hogy az okostojások beleugassanak. Általában a saját életük nincs rendben, arról persze nem beszélnek :) tele vannak irígységgel és rosszindulattal. Ha nekik nem jött össze valami, nehogy már neked sikerüljön.
Nézd meg. Általában a túlsúlyos emberek próbálnak zabáltatni lisztes, cukros cuccokkal. Ugyan már... kevés barátom van és nagyon kevés olyan ember, akikkel bármit megbeszélek. De vannak ilyenek. Ők, ha kérek (ami ritka) úgymond tanácsot, akkor objektíve rávilágítanak a kérdésemre olyan megközelítésből is, amit én esetleg nem vennék észre. De nagyon intelligensek, nem hülye módjára rinyálnak, hogy mit csináljak szerintük.
Semmibe nem szóljanak bele :) nagyon ritkán kérdezem meg valakinek a véleményt, szökő évente egyszer :)Ha meg kéretlenül tanácsokat osztogat, esetleg kritikusan, holott semmihez semmi köze, akkor utána nem osztok meg vele magamról semmit.
Már gyerekkoromban is mondtam. De más mondani és mást produkál az élet. Lehet akármilyen erős akaratod, az érzelmeid eltántoríthatnak. Egyszer csak azt veszed észre, hogy legkevésbé magadnak felelsz meg.
Nekem kb. harmadjára esett le h nem korom hanem köröm. :'D
Felőlem mindenki azt mond, amit akar, én meg azt csinálok, amit akarok.
El nem tudom képzelni, hogy 14-15 év felett bárkinek valaki beleszóljon pl. az étkezésébe, de mondjuk a barátkozásába sem. Igaz, vannak extrém esetek, de egyébként ez nekem nagyon fura...
Én mióta "leváltam a szüleimtől" csak magamnak akarok megfelelni, mindenki csak utánam jön. A 100%-os leválás szerintem meg kell hogy történjen a munkába állással egyidejűleg, ha ez nincs, ott baj van.
Nem zavar, maximum nem fogadom meg.
:)
Még mindig kormos a csaj? :D
Köszönöm a válaszokat.Az eredeti fórum kérdésben ott volt hogy hány éves kordtól nem hagyod, de ezek szerint azt hosszúnak találták a modik és levették onnan. Azért kérdeztem, mert én csak így harminc felett jutottam el odáig, hogy nem különösebben érdekel ki mit tanácsol, tilt stb... Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy eddig mindent megfogadtam, csak próbáltam megfelelni , és ha nem ment, feszültséget okozott nálam.
Keretlenul is?
En nagyon nem szeretem, amikor xyz velemenyt nyilvanit, hogy szerinte mit kellene tegyek egy bizonyos szituacioban. Mas az, ha kerem a tanacsat.
Nincs ilyen jószándékú tanácsoakt bármiylen területen emghallgatok, rossz szándúakat pedig iygekszem elengedni a fülem mellett, de szerencsére ilyeneket nem igazán kapok.
Van, aki észre se veszi, hogy felnőttként gyerekstátuszba sodorja magát, mert ez számára a normális, főleg ha egész életében el volt nyomva.
olyan ember tanácsát kell megfogadni, aki abban a témában kompetens vagy sikeres. a többiekét nem.
Mivel én sem avatkozok senki életébe, más se avatkozzon az enyémbe kéretlenül. Nem tűröm, vagy rosszul tűröm. :D Ennek ellenére mindig akad valaki, aki jobban tudja és/vagy közléskényszere van. :D A hangulatomtól függ, mennyire veszem rossz néven. De nem igazán befolyásol. Komoly ügyekből teljesen kizárom a külvilágot. Nyilván begyűjtöm a szükséges infót, mindennek alaposan utánajárok. És eddig az idő engem igazolt. Nem hozok rossz döntéseket. Fiatal koromban :P egy-két alkalommal előfordult, hogy másra hallgattam. Kíváncsiságból. Mert úgy gondolom, hogy nem kifizetődő szemellenzősnek lenni. De nagyon meg kell nézni, hogy kinek a tanácsát fogadod meg. Szóval azt is megbántam. Az én életem, én tudom a legjobban, mi a jó nekem.
Erdekes megfogalmazas: altalaban kamaszkorban szoktuk kivivni ezt magunknak, aztan van aki kesobb es van aki soha...
Mondjuk az etkezesben mar a kisgyermek is megprobalkozik vele, az oltozkodesben a lanyom mar 3 evesen velemenyt nyilvanitott....
További ajánlott fórumok: