Mi az amit nagyon bánsz, hogy kihagytad az életedből, pedig lett volna rá alkalmad? (beszélgetős fórum)

Ha visszagondolok, egy dolgot bánok talán: nem próbáltam ki a szingli létet, tehát a szülői házból mentem férjhez 28 évesen.

A házasságom jól sikerült, de valahogy jó lett volna 20 éves korom körül elköltözni otthonról, és 5-6 évet önállóan élni akár bérelt lakásban.

A fehér menyasszonyi ruhát.

Azt, hogy középiskola után nem mentem főiskolára.

Azt, hogy nem "ébredtem fel" előbb.

De vigye kánya, itt élek a mában. "A ma lesz a tegnap holnapja", tehát vigyázok, hogy a jövőben semmit se bánjak meg utólag :)

"Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben."

Márai Sándor

Azt, hogy nem beszélek a magyaron kívül legalább 3 nyelvet.

Soha nem bocsátom meg magamnak, hogy nem tanultam meg oroszul, pedig 8 évig tanítottak.

Mondjuk angolul talán nem adnának el, de a német nyelv is beleférhetett volna. A többiről nem is beszélve.

Egy évig voltam kollegista. (aztán kirúgtak:D)

Valóban felejthetetlen élmény:)

Sziasztok!

Én az sajnálom, hogy nem olyan iskolába jelentkeztem (gimi, fősuli), ami messzi van az otthonomtól. Így kihagytam a kollégiumi éveket, amit nagyon sajnálok!

Van még pár dolog, amit kihagytam, de most csak ez ugrott be hirtelen...

Jó pár évvel ezelőtt lehetőségem lett volna a Kis-Karib térségben munkát vállalni.

Kihagytam.

Aki miatt kihagytam, már sehol sincs az életemben (pedig nagy szerelemnek indult).

A barátnőm, aki viszont helyettem ment ki, életre szóló élményekkel gazdagodott. Ott ragadt évekre. Az ott megismert élete párjával, a jelenlegi férjével.

Ancy, Mona31, Krisztinke!

Miért beszéltek múlt időben?

Ezekről az álmokról ráértek lemondani hanyatt fekve!

Miért maradt ki a világlátás? Szinte fillérekből lehet utazni, csak elhatározás kérdése.

Egyre nagyobb divat a különböző táncklubokba járni. Hidd el, nem csak gyerekek tanulnak ezekben.

Sőt, a táncversenyeken is van még szenior kategória is - negyven felettieknek:-)))

Molyka, nagyon megértelek..

Mindig találtam kifogást amiért nem utaztam a hétvégén Mamámhoz... aztán már nem kellett:-(((

De ezt sem lehet egy életen át hurcolni.. Szánj egy kis időt rá, és bocsáss meg magadnak!

Tizenéves koromban megtanulhattam volna autót vezetni, apu vett is volna egy trabantot nekem. De nem mentem bele, mert féltem, hogy állandóan dirigál majd, vezetés közben.

Sajnos azóta sem volt kocsim, vezetni sem tudok, pedig nagyon-nagyon szeretnék.

Nagymamámmal nem bántam úgy, ahogy kellett volna. Nagyon szörnyen érzem magam, mert sokszor csúfoltuk a háta mögött, sőt... ő viszont olyan édes kedves, mosolygós, szeretnivaló ember volt, aki sosem nyaggatott, hogy miért nem megyünk hozzá, hanem örült, ha ott voltunk. Ja és mindig leült velem társasjátékozni:)

Jó lenne most vele lenni, és beszélgetni vele. Nagyon nagyon bánom, olyan hülye voltam...

Még többször mondani kellett volna az anyámnak,mennyire szeretem,tisztelem és hálás vagyok neki,hogy felnevelt.Meghalt 2002-ben de még máig nem hevertem ki.Többször ki kéne mennem a temetőbe de képtelen vagyok.:(:(

Ja és korábban el kellett volna válnom!!!