Mi az a Hellp szindróma? (tudásbázis kérdés)
Ciasztok!
Betöltöttem a 24. hetet és még mindig rendben van minden. Most volt májfunkcióm, az is jó, bár még személyesen nem láttam az eredményét, csak a doki mondta. Nem vizesedem és a vérnyomásom is oké! De lelkileg sajna néha nagyon nehéz. Amúgy 2 hete voltunk uh-on azt mondta a doki, hogy 530gr körül van. Jó lenne ha már a 30. hét körül járnék... De a legjobb az lenne, ha már itt lenne a kezemben!
Szia!
Nagyon jó dolog hogy foglalkoztok ezzel a témával, sajnos én túl nyuszi vagyok egy tévés megszólaláshoz, de ha bármi mással segíthetem a munkát, akkor szívesen.
Ciasztok!
Pár napon belül 21 hetes leszek. Még nyoma sincs vizesedésnek!
sziasztok!
Az rtl fókusz című műsora forgat a Hellp szindrómáról, elég kevesen tudnak róla ( én magam sem hallottam, hiába van már gyerekem) a témához keresnék megszólalókat. A közvetlen e mailem az adatlapomon van. előre is köszönöm.
Sziasztok!
Ma voltunk uh-on és kislányunk lesz :)
Eddig minden rendben, makk egészséges a kisasszony!
Sziasztok!
Hétfőn megyek Uh-ra remélem végre kiderül a neme! Nincs gyakrabban vérvétel, én mondtam az orvosomnak, hogy csináljunk májfunkciót, mert néha szurkál a májam! Nekem ez a szülés óta megvan, pedig rendben vannak a májenzimeim, lehet csak pszichés :) Eddig minden leletem oké. A védőnők szintén nem foglalkoznak velem, mert én is az vagyok, bár veszélyeztetett terhesként kéne kezeljenek. Én szoktam magamnak méregetni a vérnyomásom, a szülés után vettünk egy komolyabbat és van vizelet tesztem is, a fehérje miatt, bár az az előző terhességemnél sem volt a vizeletemben. Szóval egyenlőre ennyi. Hétfőn megint írok! Most is mocorog a bébim... :)
Ciasztok!
Végre valahol olvashatok mások eseteiről is! Hát én 2010. júliusában szültem Hellp-el a kisfiamat! 33. hétre 1830gr és 43 cm volt! Ma 17 hónapos és 11 kg :)! Róla már 4 hónaposan nem mondta meg senki, hogy koraszülött volt! A bal füle nem jó, de azt nem tudjuk, hogy a koraszülöttségtől, vagy mástól, egyébkén egy "kisördög"! Nos én belevágtam, a 2. babánkat várom! Jelenleg a 17. hétben vagyok és nincs semmi panaszom, de a kisfiammal se volt! Úgyhogy még aggódom rendesen. Nekem a fiammal úgy kezdődött, hogy a 20. héten bedagadt a lábam, majd a 25. héten úgy hogy többet nem is ment le az ödéma! a vérnyomásom magamhoz képest megemelkedett, 120/85-re de ez sem az agyvérzéses kategória, előtte 100/60 volt! Fehérje nem volt a vizeletemben még aznap éjszaka sem, amikor szültem! Én épp nyaraltam Szekszárd mellet, már hetek óta éreztem, egy májtájéki fájdalmat, de nem volt vészes, a dokim nézegette is a májenzimeimet, de nem volt eltérés, még 1 héttel a szülés előtt sem! Aztán egyik este úgy elkezdett fájni az egész gyomrom, hogy azt hittem meghalok! Bementünk Szekszárdra, az első orvos aki megvizsgált, attól már halott is lennék, mert konkrétan leszart, azt mondta reggel labor, megnézte a méhszájamat, annyit nem, mondott, hogy zárva, vagy valami és ott hagyott. Aztán jött a megmentőnk Vinkler doki. Ő azt mondta azonnali labor és Uh. Az Uh azt mutatta, hogy a fiam vígan elvan, a májam nem nagyobb. Azonban a labor megmutatta mi a baj, a májenzimeim 10-szeresek voltak, a trombocitám meg a béka feneke alatt. Azonnali császár. Peti 10/10 Apgarral született 2010. júli 09-én. Én 4 napig intenzíven, ő 3 hétig koraszülöttön. Nekem a dokim azt mondta hogy 10% hogy ismétlődik. Én védőnő vagyok és úgy emlékszem a tanulmányaimból, hogy ennél jóval kevesebb, lehet hogy ő a toxémiákat is ide vette. Ha érdekel titeket írok szívesen a jelenlegi terhességemről, hogy mi van velem. Nagyon szorítsatok nekem, hogy ne legyen ismét baj!
Üdv mindenkinek: Tündi
Szia! Találtam egy tanulmányt a Hellp-ről. Az egészet érdemes elolvasni, de az ismétlődésről a 13.-oldal alján ír.
Eddig még semmit nem mondtak :(
Csúszik a 6 hetes kontroll, mert a doki beteget jelentett.
De mindenképpen megirom itt és mamamin is, mert vagyunk egy páran kérdésekkel, válasz nélkül ez ügyben!
Szia!
Hűű, elég durva az eseted, ehhez képest én akkor csak jót mondhatok, én Békéscsabán voltam. A szülésznő, az ápolónők és az orvosok is kedvesek és figyelmesek voltak velem. De felvilágosítást nem igazán kaptam, és utána kontrollon, amikor kérdeztem a dokit hogy javasol e második babát, akkor csak legyintett hogy majd akkor megbeszéljük ha aktuális lesz. De én csak azt szeretném tudni hogy bele éljem e magam hogy lehet másik, vagy törődjek bele hogy nem. Kíváncsi vagyok hogy neked mit mondanak.
Azt nem irtam le, hogy kb. 15 kg-al lettem nehezebb. Leginkább viz volt. Amikor kijöttem annyi voltam mint mikor terhes lettem. Szépen lassan kb. 1 hét után kezdett el apadni.
A vérnyomásom amikor a v.cukrot is nézték 150 felett volt. Amúgy 90-100 között szokott lenni! Az is sokára állt vissza.
A zárójelentésre Súlyos praeeclampsia ( terhességi magas vérnyomás ) , hydramnion ( nagy mennyiségű 2 liternél több magzatviz ) és HELLP syndróma van irva.
A súlyosságát tekintve.: a kislány zárójára külön feltüntették, hogy HELLP syndrómából született!
Sziasztok!
Tegnap elolvastam ez eddig irtakat.Kiváncsi voltam mennyi szó esik a HELLP syndromáról.
Úgy látom inkább a toxémia ismertebb, sajnos!
Nos, remélem az irásom egy kicsit jobban megismerteti az ide látogatókat erről....
Nekünk 2 hónapja volt. Megpróbálom a kezdetektől leirni.
Terveztük a kisbabát. ( 2. gyermek ) A januári teszt negativ, a februári már pozitiv lett.
Márciusban már a körzeti terhesgondozáson voltam. Minden rendben volt!
A 16. heti vérvételen a hematokrit érték 38,0 volt. Az értékhatár 37,7 - 50,0 között van! Jó tudni. Én sem tudtam, hogy az értékhatár nem állapotos emberre van irva, vagyis normál labor értékhatárai!
A körzeti nőgyógyász amikor nézte a laboromat, felhivta a védőnők figyelmét, hogy erre figyeljenek oda, mert ennek a terhesség folyamán alacsonyodnia kellene, tehát 37,7 alá kell mennie! ( Itt azért megemliteném, hogy az én védőnőm sem volt jobb, az itt olvasottaknál. Hozzánk nem járt, csak a körzeti rendelésen 1 hóban 1x találkoztam vele. ) Figyeltem mit mond a doki, és meg is kérdeztem utána a v.nőt, hogy akkor most mi van... annyi volt a válasz, hogy ha nagyon kezdek vizesedni, szóljak!
Nos, telt múlt az idő... itt pécsett csak 16 és 36. héten van labor, közte a cukorterhelés.
Vizesedtem szépen lassan, mindig szóltam is, de azt mondták, hogy ez természetes.
A 36.heti labor 2011.09.28. volt + aznap uh. is .
Következő héten mentem terhesgondozásra ( 10.04 ) . Ott kiderült, hogy a hematokrit nem alacsonyodott, sőt! 41,7 lett!!! Uh. eredmény.: Kórosan több magzatviz. 22 cm és 2 újjnyira nyitva vagyok.
A doki azt mondta, hogy be kellene feküdnöm. Nem a hematokrittal magyarázta, hanem a több vizzel. Nehogy elfolyon és (mivel koponya végű fekvés volt) a kis keze v. a köldőkzsinór kicsusszanjon a viz sodrásával. Én a doki pedig nyugtatgatott, hogy higgyem el baj lehet....nos másnapra előjegyzett!
Bementünk reggel, felvettek a patológiára. Napközben volt egy Uh. vizsgálat . Kiderűlt, hogy a viz nem 22 cm, hanem 23 cm. egy hétre rá, mint előtte mérték!
Volt hüvelyi vizsgálat egy állat dokival, aki majdnem lelökött a vizsgáló székről, olyan durva volt! Az asszisztensnő a vállamnál fogva tolt visszafelé.... ( megjegyzem aznap a szobatársaim is igy jártak )
Eltelt a nap ( a vizsgálat miatt elkezdtem vérezni ) a viziten mondtam is. Azt modták, hogy el lehetséges.
Este volt, 8 óra elmúlott amikor rosszul lettem.
Fájt a hátam, utána a gyomorszájam. Később remegni kezdtem. Mentem szólni a nővérnek ( egyedül volt az egész osztályra ) felfektetett az NST re és hivta az ügyeletes orvost. Az hüvelyi úton megvizsgált és kért vizelet tesztet. Elindultunk pisilni, de előtte voltam úgyhogy nem fűztem sok reményt hozzá. Közben nagyon remegtem és nagyon fájt továbbra is. A nővérke vezetett, a kezelőből kijőve. Mondtam neki, hogy hányingerem van. Elszaladt egy vesetálért és már jött is belőlem mikor elém tartotta.
Mennyünk pisilni, mondta. Mikor már kihánytam magamat. Nem sikerült.
Vissza az NST re. Megint hivott orvost, most a másik ügyeletes jött le. ( 2 volt összesen) Ő állt az ágy mellett és nézett. Kérdezte, hogy mit ettem, nem -e gyomorrontás. Látszott rajta, hogy gondolkodik. Nagyon szenvedtem. Kapkodtam a levegő után. Alig tudtam az ágyon megmaradni úgy fájt a gyomorszájam és továbbra is remegtem. Kért vércukor vizsgálatot ( 5,4 lett ) és egy labort. Hozzám fordult és azt mondta, hogy felvisznek a szülőszobára. Fél 10 felé járt az idő. Felvittek, ott végig NST-n voltam. Leginkább egyedül, egy sötét szobában. Amikor megint hánytam és próbáltam a nővérnek szólni, csak nagy nehezen hallották meg a nyöszörgésemet.
Majdnem 11 óra volt, mikor bejött a doki és azt mondta, hogy nem lett jó a laborom és meg fog még az éjszaka császározni. Igy is lett, éjfél előtt pár perccel elvittek.
Továbbra is rosszul voltam. Bevittek a műtőbe, lekötöztek. Mondták , hogy el fognak altatni. Közben a doki (aki először volt lent nálam) elkezdett lefertőtleniteni. Lekente a hasamat és egyszer csak a szétfeszitett lábam közé benyomta a fogós micsodáját a betedinos gézpamaccsal. Én felnyögtem. Úgy szóltak rá a szülésznők és az aneszteziológus, hogy " nincs még elaltatva, miért nem szólsz neki " . Megint belém nyomta és szólt, persze utána. aludtam el. Nem tudtam , hogy mi lesz velünk, és azt se ,hogy addig mi volt.
0.20 perckor megszületett a kislányom 2.730grammal és 49 cm-el. 7 és 9 es apgarral. Kapott oxigént is. Engem ott felébresztettek, megmondták, hogy kislány és visszaaludtam.
Később az intenziven ébredtem. 2 nővérke dolgozott rajtam. Lemosdattak és mivel nagyon fent volt a méhem, nyomták erősen a hasamat. Ömlött belőlem a vér.
Mondtam nekik, hogy hivják fel a férjemet, mert nem is tudja, hogy megszületett a kislány. Mondták, hogy ők nem hivhatják. Majd én reggel hivjam fel. 6 óráig többször felébredtem, néztem mennyi az idő. Jöttek, többször is lemosdattak.
Kaptam szteroidot, morfiumot, oxigént egész nap. Véralvadásgátlót, méhösszehúzót. Nem tudom még miket.
Folyamatosan nézték a laborokat egész nap. Hozták a kislány is szoptatni. Nagyon ügyes volt. Szerencsére neki semmi baja nem volt és azóta sincs.
Az eredményeim nagyon rosszak voltak. Másfél napig fektettek, nem állhattam fel. Volt katéterem, 2 drén a váladékoknak. 2 kanül a kezemben. A szülés után 2 nappal kaptam vért 3 egységet. Belázasodtam tőle. Levitték a lázamat, úgy folytatták tovább.
Közben már fájdogált a hasam, mondtam és mutattam a nővérnek. Azt mondta, hoz rá jeget és jegelnem kell. Jobb és bal oldalt lett a varrás felett egy-egy ömleny. A bal oldali tenyérnyi a jobb olyan fél tenyérnyi volt.
Csütörtöktől hétfőig voltam az intenziven. A többit a mátrixon. Összesen 2 hetet.
A hasam gyulladásban volt, vöröslött az egész. 8 napig kaptam gyulladáscsökkentőt. Végig kaptam a véralvadásgátlót, fájdalom csillapitót és a méhösszehúzót.
Menni nem tudtam, a hasam úgy fájt. Begörnyedve tudtam csak közlekedni, továbbra is jegelni kellett. Egyszer csak egy hét után kifakadt, a drén helyén talált magának utat és ott kezdett el folyni a gennyes váladék. Reggel volt, a viziten lett szólva. Mennem kellett a kötözőbe és kinyitották az amúgy szépen összeforrt és nem csúnya sebet. 2 lyukat csináltak rá, azon jött ki a váladék. Mindig átmosták betadinnal. Fecskendezték bele, és nyomták ki a gennyet. Végül az ahogy ürült, az én hátam úgy egyenesedett.
2 hét után kiraktak, hogy ezentúl kötözzön a háziorvos. Hétvégenként meg mennyek vissza a klinikára és majd átkötik.
Érzelmileg és idegileg padlón voltam, sok volt ez nekem. A baba csodás, de amikor rágondoltam, hogy ott maradhattunk volna, hát csak sirni tudtam.
Mint később kiderült a 14.000 trombocita helyett 16.000 vittek a műtőbe és 32.000 hoztak ki.
A hasam 1 hete nincs kötözve. Több mint 7 hétig volt! A seb most kezd begyógyulni.
Azóta voltam már MR -en is, mert úgy fájt a fejem heteken át. Lehet a transfúziotól.
Jobban vagyunk! Szoptatok, mosható pelenkázunk és MT ben hordozunk!
Jó lenne, ha a médiában és a kismamáknak szóló kiadványokban, nem csak mindig a jót irnák le. Van rossz oldala is a szülésnek, vagyis lehet!
A kisfiam természetes úton 39. hétre született, igaz akkor 19 éves voltam. Most meg 27. De hogy mit lehet okolni ezért, hogy ez történt. Nem tudom.
Szerettünk volna 3. at, de amikor már kezdett kivilágosodni, hogy mi is volt velem, hát megmondom őszintén, nem mernék ilyen kórelőzménnyel még egyet vállalni.
Holnap megyek vissza a dokihoz aki a császárt csinálta. Szeretném a véleményét kikérni több dologban is, ha mond érdekeset akkor megosztom!
Tudom, hogy hosszúra sikerült, de meg akartam osztani veletek, hogy ilyen is van!
Szia!
Nekem is Hellp szindrómám lett a terhesség alatt. Szerencsére már 34 hetes terhes voltam és így azonnal megcsászároztak amikor a véreredményem rossz lett. Azt kérdezném tőled az ismétlődéséről mit tudsz és a babádnak lett e ettől a szindrómától károsodása? Köszi válaszod Berni
Hát igen, én is tudom, hogy Mo-on nem lehetett volna babám, ezt meg is mondták a női klinikán, hogy nem érdemes próbálkozni, mert mindig ugyan az lesz a vége, vagy mégrosszabb :(
Sőt, itt kint azt is megállapították, hogy mitől van a borda alatti fájdalom ami nálam olyan erős volt, hogy morfiumoztak, míg otthon minden vizsgálat ellenére is csak annyit tudtak mondani, hogy a HELLP-pel jár :( Kiderült, hogy az okozza a fájdalmat, hogy szó szerint kisebesedik a máj, mert a pici erek elpattannak benne, és mivel ezek olyan sebek, mint a tályog, nagyon erős fájdalmat okoznak. Nálam kétféle fájdalom volt, az egyik a késszúrós szerű mozgásra, a másik pedig mint egy folyamatos izomgörcs a gyomor alatt, ami iszonyú volt. Csak forróvizes fürdőben volt elviselhető eleinte, később pedig csak morfiummal, miután a császárral nem lehetett forró ülőfürdőt venni. Ez ment 3 hétig szülés után, mellette fejtem és látogattam a babámat a koraszülött intenzíven. Én egy héttel jöhettem előbb haza mint ő, szerencsére mindkettőnk számára jól végződött az eset. Azért írok ennyire részletesen erről, mert tapasztalatom, hogy rengeteg kismamának fogalma sincs arról, hogy ilyesmi történhet a terhesség alatt, pedig a preeklampszia nem olyan ritka manapság már, sajnos egyre gyakoribb, és ha valakivel előfordul az azonnali kezelést igényelne, de a többség a jeleket sem ismer fel, mivel senki nem is említette nekik, hogy ilyesmi is létezik.
van 2 nagyon ritka immunológiai alap betegségem:
Lupus
Anitfosfolipid Szindróma
Ennek köszönhetően hajlamos vagyok trombózisra, tüdő embóliára (már mindkettőn túl vagyok) és a terhesség alatti HELLP szindrómára.
Az 1. terhességemnél még nem tudták, mi bajom, csak azt, hogy valami autoimmun probléma, nem is kaptam semmit, 18 hetesen halva született meg a babám.
A 2. terhességemnél azt hitték már tudják mi a bajom, így kaptam Fragmint, de a 25. héttől kórházba kerültem erős vizesedéssel. Néhány napra rá nagyon erős bal borda alatti fájdalmam volt folyamatosan, mindent kihánytam, nagyon magas volt a fehérje a vizeletemben és a vérnyomásom úgyszintén. De Székesfehérváron nem találtak semmi eltérést, és egyébként is három napos ünnep volt, így nem foglalkoztak velem, csak hétfőn, amikor visszajött a dokim szabiról. Rohammentővel Bp. Női Klinika, másnap sürgősségi császár, a lányom 580g-mal született, 2 napot élt.
Ezek után jött a java, tüdő embólia, trombózis, tüdő gyulladás, mellhártya gyulladás, meg egy csomó apróság. Augusztusban szültem, novemberben jöttem kivégleg a kórházból.
Ezek után lettem kivizsgálva, és megállapították, hogy Antifoszfolipid szindrómám van. A következő terhességnél végig ellenőriztek, fragmint és aszpirint kaptam, 24 hetesen sürgősségi császár ismég, a lányom 2 napot élt. Ezek után azt mondták, hogy nekem nem lehet gyerekem, mert minden terhesség kora szüléssel fog végződni, és valószínűleg mindig egyre korábban, és már volt két császárom, tehát ne próbálkozzunk nagyon.
Ezek után néhány évig próbáltam minden másra koncentrálni. Kiköltöztünk Angliába, kb. 10 hónap múlva elváltam, mert megváltoztak az érzéseim a férjem iránt, és már inkább mint egy báttyra gondoltam sem mint férfira :( Közben találkoztam egy fantasztikus férfivel, ő skót volt, én még angolul is alig tudtam, de áthidaltunk minden nyelvi akadályt :) Összeköltöztünk, rá fél évre, Valentin napon (!) teherbe estem :)Persze engem a frász tört ki, de ő nagyon örült. Na innentől kaptam olyan kezelést, amiről magyarországon nem is álmodhatnék...
Kaptam egy nőgyógyászt (teljesen mást jelent mint otthon, ő végig kíséri a terhességed mindenféle szempontból, de nincs belső vizsgálat egyáltalán), vele hetente volt UH az elejétől kezdve, volt egy hematológus szakorvosom, ő egyeztetett nekem egy időpontot Londonba egy speciális klinikára, amit Lupus Klinikának hívnak. Itt is lett egy szakorvosom, és még a legelején felajánlották, hogy ha vállalom, akkor kipróbálnának rajtam egy új kezelési módot, ami jelenleg kísérleti stádiumban van, hátha segít. Persze igent mondtam, hiszen nem volt veszteni valóm, enélkül úgyis 25. hétre szültem volna :( Szóval itt ALAPOSAN kivizsgáltak, és kiderült hogy az Antifoszfolipid Szindróma mellett van Lupusom is, ami együtt nagyon nagyon ritka. Kaptam a véravadás gátlót, kaptam az aszpirint, ez ugyan az volt mint magyarországon, de mellette kaptam még 2 másik szert. Az egyik szteroid volt, hogy gyorsítsák a baba fejlődését és növeljék a súlyát, a másik pedig immunosuppressant (nem tudom hogy van magyarul) amit olyan betegek kapnak, akiknek szervátültetésük volt, hogy megakadályozzák a testet hogy kilökje az új szervet. Na ezt kaptam én, lényegében legyengítették az immunrendszerem, hogy a testem ne utasítsa el a babát.
Ezekkel a kezelésekkel és gyógyszerekkel született Rebeka 32. héten. Isémt volt HELLP szindrómám, de legalább megérte, hiszen ma már 2,5 éves a kislányom.
Bocs ha hosszú volt.
HELLP szindróma
A HELLP szindróma fogalmát mintegy 10 éve ismerjük a szülészeti gyakorlatban. Lényege, hogy ez a kórkép az úgynevezett terhességi toxémia, vagy preeclampsia igen súlyos formája, amikor az alaptüneteken (magas vérnyomás, fehérjeürítés a vizeletben) túl jelentkeznek a májanyagcsere súlyos problémái, az alacsony vérlemezke szám, és a vérsejtek szétesése. Előfordulása 0,5% körüli az összes szülésre vonatkoztatva. Mindenképpen életveszélyes kórkép mind az anyára, mind a magzatra nézve. A babánál a HELLP szindrómához nagyon gyakran társul a növekedés visszamaradása. A HELLP szindróma általában a terhesség 20. hete után
jelentkezik. Kockázati csoportok a késői először szülők (30 év felett), az ikerterhesek, bizonyos vesebetegségekben, és autoimmun betegségekben szenvedők. A leggyakrabban először szülőknél alakul ki.
Az ismétlődés előfordul, de lehet, hogy a következő terhesség lefolyása teljesen normális. Kérdésként felmerült a szelénhiány szerepe, de ez csak feltételezés. A kórkép eredete igazából nem ismert, lényege, hogy a lepény választ ki valami olyan anyagot, ami aztán e fent leírt tüneteket létrehozza. A szülés után általában gyorsan javul a kép, bár vannak súlyos esetek, amikor még ilyenkor is romló állapotot észlelünk. Sajnos vannak olyan esetek, amikor a legkomolyabb intenzív kezelés ellenére is elveszítjük az édesanyát, bár ez szerencsére igen ritka. Lényeges, hogy ez a kórkép csak terhességben fordul elő, és gyakorlatilag csak embernél, állatoknál nem ismert. Kezelésében feltétlenül fontos, hogy az édesanyát a kórkép felismerésekor a kezelésben jártas, intenzív terápia lehetőségeivel felszerelt klinikára kell szállítani, itt jó az esély arra, hogy mind az édesanya, mind a magzat egészségesen térjen haza.
Dr. Ács Nándor
Szia!
Hogy sikerült 3x is???? Megírnád a tapasztalataidat?
Kedves Harmatcsepp!
Csak dícséretet érdemelsz a figyelmességedért, mert Én már "öreg" vagyok és mégsem hallottam
erről a betegségről!
Tehát köszönet Neked a tájékoztatásért!
Minden jót kívánok Neked: Fiti
A kérdést azért tettem fel, mert kíváncsi voltam, hogy ismerik-e ezt a kórképek a kismamák... Itt a portálon ugyanis nagyon sok kismama fordul meg és nem árt, ha tudják, hogy mi ez.
Én is túléltem egy ilyet, de nem lettek volna olyan komolyak a szövődmények, ha hamarabb kiderül a baj. Ha ismertem volna a tüneteket, akkor hamarabb megcsászároznak és gyorsabban rendbe jövök.
Ezzel a kérdés-felvetéssel figyelmet szerettem volna felhívni erre a kórképre. Ha csak egy kismamának segíthetek ezzel, már megérte....