Mi a véleményetek a Hit Gyülekezetéről? (beszélgetős fórum)

Az ingadozó hívő nem mondható hívőnek. Ez persze semmiképp sem jelent lekicsinylést, hisz mindannyian, hívők, innen indultunk, egy ember sem születik hívőnek. De innen Istennek hála, megvan a lehetősége az embernek, hogy továbblépjen isten felé:-)

"A vallások pedig - szerintem - az Isten iránti szeretet kifejezésének formái." - csak a kereszténységről tudok beszélni: a keresztény hitnek természetesen része, alapja az Isten - és mindenki más - iránti szeretet, de ez természetesen felületes, és ezáltal téves jellemzés.

"Melyik az igazi, melyik nem?" - ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Ez profánul hanzik, az is, de nem lehet erre jobbat mondani. Nem szeretném azt írni, hogy a kereszténység, mert minden vallás ezt mondja (bár őszintén szólva a vallás és a hit nem ugyanaz, de lehet köztók kapcsolat, attól függően, hogy mit értünk alattuk), és attól, hogy én ezt mondom, feltehetőleg nem sokan fogják elhinni, de még inkább senki.

Fontos megvizsgálni a különböző vallásokat, hogy "mit kínálnak", milyen bennük az Istenkép (Allah, akitől szinte rettegnek vs. a keresztény egy Isten), milyen tanításokat fogalmaznak meg. Persze így is nehéz dönteni. Vagy itt van Jézus kereszthalála, amihez hasonló tudtommal nincs egy másik vallásban sem.

De ami a legfontosabb, hogy az ember nyitott füllel és nyitott szívvel álljon az ilyenekhez, és ha az ember képes erre, akkor a Szentlelken keresztül Isten megmutatja a világosságot.

Jobbakat jelenleg nem tudok, sajnos...

A katolicizmust szerintem ne mossuk össze a keresztény hittel, mivel a katolicizmus nem vallás! Ami itt lényeges, hogy a kereszténységben nincs vallásalapítás. A különböző felekezetek kialakulása pedig egészen más kérdés, ott értelmezésbeli különbségek vannak (amik néhol egészen abszurdak, lásd a katolikus felekezt Bibliától idegen elvei: főbűn, bocsánatos bűn, tisztítótűz, gyónás, szentek kitalált értelmezése stb.).

Nem beszélünk tökéletességről. Azt hiszem, félreértés van, én nem azt mondom, hogy minden egyes hívőnek ugyanolyan a hite, de pontosabban szólva a "hitgyakorlása" - ez egy kifejezetten rossz tartalmú szó, de jobbat nem tudok - úgyanúgy viszonyul Istenhez, hogy fordul hozzá stb.; hanem arról, hogy a hit, a keresztény hit, amit az apostoli hitvallás fogalmaz meg ("Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában..."), egyértelmű, nincs olyan, hogy én így vagy úgy hiszem. Hiszem vagy sem, az a kérdés.

Ahogyan nincs olyan sem, hogy x vagy y bűn olyan bűn, amit Isten sem bocsát meg. Ha hiszem, ami a Bibliában áll erről ("Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden hamisságtól." - nem teljesen szó szerinti idézés), akkor tudom, hogy bűneim megbocsáttatnak, Jézus Krisztus kereszthalálának köszönhetően. Nincs "de", "mégsem" vagy "talán" és hasonlóak.

Hat bocsanat, lehet hogy rosszul fogalmaztam. :)

Nalam is volt ingadozas korabban, de azt az en esetemben inkabb keresesnek nevezhetnenk.

Veled van vitám!:)

Biztosan vannak szilárdan hívő emberek és konok ateisták. Én ingadozó vagyok, biztosan sok ilyen is van. A vallások pedig - szerintem - az Isten iránti szeretet kifejezésének formái.

Melyik az igazi, melyik nem? Nem lehet tudni, illetve csak egy példa: az iszlám vallást Mohamed alapította, egy ember. Összegyúrt valamit a kereszténységből és a saját eszéből. Ez lett egy vallás, aminek azóta elágazásai vannak és rengeteg ember úgy hisz benne mintha az, és csakis az lenne az igaz! Vagy a mormon vallást Kovács Jóska (druszám), azaz Joseph Smith. Vajon a katolikus hogyan lett "megcsinálva"? A régmúlt ködébe vész! A Hit Gyülekezetét is csinálta valaki, olvastam, de nem emlékszem rá.

Szia!

Belemenjek vitába? Ne, mert magam is tudatlan vagyok. Nem is Veled van vitám, inkább az utánad szólóval. Semmi sem tökéletes, a hit sem és a hit gyakorlása semm. Dr Lipp László mondta azt valakinek, hogy aki nem hisz de szeretne az ne erőlködjön, inkább keressen valakit, egy öreget vagy beteget, akárkit a környéken és segítsen neki amiben csak tud. (Volt valamikor egy betelefonálós Tv műsor az M1-en.

Szia!

Igen, erre utaltam én is.

Azt sem lehet, hogy a Bibliát részben elfogadom, részben nem. Ebből lesz a "Megvan a magam hite.", ti. az ember azon részeket nem fogadja el, amik az ő életét szerinte hátrányosan érintenék. Hozzáteszem, akarva-akaratlanul megvan ez majd minden - ha nem az összes - keresztényben, persze olyanok parancsokra, tanításokra gondolok, amik nem egyértelműek.

Sziasztok.

Szerintem nincsenek atmenetek a hivosegben: Vagy hiszel vagy nem!!!

Nem?

Szia!

Amit írsz a hitről és a különböző átmenetekről, az egyértelműen tévút a kereszténységben. Akkor hiszek, ha épp szükségem van Istenre? Az természetes, hogy bajban jobban érzi az ember, hogy Istenre van utalva, de nagy gond, ha az embernek akkor jut eszébe Isten, ha bajban van.

A különféle átmenetek pedig lehetnek akár a "Nekem megvan a magam hite." típusos példái, ami általában nem jelent jót.

(Ezeket mint hívő keresztény írom.)

SEMMI JÓ!

Az én családom ezért esett széjjel mert a nagyszülők odamentek és mindenáron azt akarták hogy én és családunk is menjen oda. A pénzük nagy részét(amihez semmi közöm/közünk beleölték mert azt hiszik hogy így majd jobb életük lesz.Ekkor kezdődtek a gondok mikor elfogyott a pénzük és mivel mi nem csatlakoztunk ehhez a gyülekezethez akkor már minket kezdett el marni majd lassan a saját lakásunkból akart kitenni) A véleményem az mindenki oda megy ahova akar de ne akarjon senkit befolyásolni.

Azóta nem tartjuk a nagyszülőkkel a kapcsolatot.

és nem vagyok rájuk egy cseppet se kíváncsi csak az fáj hogy szüleimet bántották illetve nincs nagyszülőm!

Valami rosszat szóltam?

Vannak az enyémtől jóval sommásabb vélemények is!

Én azt hiszem, hogy a hit és a nemhit között végtelen árnyalat létezik. A legtöbb embert ilyennek gondolom. Egyszer hisz, egyszer nem hisz, kételkedik, töpreng. Magam is ilyen ingadozó vagyok. Akkor szokott erősödni az ember hite, amikor bajba kerül. Hátha mégis van Isten és segít.

Eszembe jutott Szent Pál esete: Ő is nagy keresztényüldöző volt, de egy éjszaka álmot látott. Isten beszélt hozzá, azt mondta neki, hogy megvakítja és akkor adja vissza a látását, ha elhiszi, hogy van Isten. Pál elég hamar megtért (volt mozivációja, a ma emberének nincs, bár sok csodálatos gyógyulásról lehet olvasni) és ezután ő lett a legnagyobb keresztény. Innen ered a pálfordulás kifejezés. Jómagam meglehetősen darabosan írtam ezt le, egy pap biztosan bőven találna pontosítanivalót.

"Számomra a hit független bármilyen felekezettől, vagy vallástól."

Igaz, de amíg egy felekezet tagja vagy, elfogadod annak elveit, és gyakorlatát és a szerint élsz.:)

"Nem vagyunk egyformák, és mindenki más utat jár..."

Igen, ezt kéne nekünk elfogadni.:)

/Mondjuk a többi sem más, de a lényeg a jóindulat és szeretet!)Kreált/

Akkor honnan tudod, mit hogy nem lehet, és kit riasztanak el miért?

Aki hisz Istenben azt nem lehet riasztani, megtántorítani. Annak nem csak a hite de a gyülekezetéhez való ragaszkodása is szoros.

Ezért az ilyen jellegű kritikát nem kéne közkinccsé tenni.

Egyetértek, azt hiszem egyről beszélünk, meglehet rosszul fejeztem ki magam... Én is úgy gondolom hogy a probléma nem a hittel van. Számomra a hit független bármilyen felekezettől, vagy vallástól. Ebben az esetben nekem a "kifejezési formája" (nem biztos, hogy meg tudtam fogni a megfelelő szóval) nem "fekszik"...

De egyébként semmi bajom vele, meg azzal sem, aki pont itt találja meg önmagát... Nem vagyunk egyformák, és mindenki más utat jár...

Nem a hittel, hanem a Hittel. Tehát eme kreált egyházzal. (Mondjuk a többi sem más, de a lényeg a jóindulat és szeretet!)

Egyébként aki komolyan hisz valamiben az nagyon sokat ér!

Egyik munkatársunkat hívta a testvére egy alkalomra, és kérte menjen ki, mert régóta kínozta a derekát valami betegség. Kiment, de képtelen volt elesni, így szépen kitessékelték. Állitólag nem volt hite.

Pedig volt.....

Hittel bármi lehetséges, még a dohányzásról való leszokás is, ebben semmi kétségem, hisz én is így élek. egy rokonom tette le a drogot egyik napról a másikra, tünetmentesen, ő nem hit gyülis volt.

Nem a hittel van itt a probléma..)

Egy munkatársam vallás nélkül nőtt fel, ateistaként. Szülei sem voltak vallásosak. Az én jóbarátom felnőttkorában úgy érezte mégiscsak közelítenie kellene Istenhez és mindenféle misékre, istentiszteletekre, szertartásokra eljárt, úgymond végigpróbálta az összes vallást. Végül a Hit Gyülekezet bizonyult számára a legszimpatikusabbnak. Most már oszlopos tagja a gyülekezetnek, szüleit is megtérítette, akik hálásak gyermeküknek. Hát szóval érdekes és furcsa. De még ez így is jobb mint hit nélkül, sötétben bolyongó szánalomra szerencsétlenként leélni az életet, bár gondolom a legtöbb pap furcsállaná a vallásválasztás eme módját. Feltételezésem szerint egy hívő ember sokkal békésebb, sorsába jobban belenyugvó, békétlenséget, háborút elítélő.

Más forrásból viszont azt hallottam, hogy vannak olyan próféták a gyülekezetben akik rábeszélik a hívőket arra, hogy adják be mindenüket a közösbe és éljenek hívő, boldog szegényemberként! A prófétáknak viszont gyarapszik a vagyonuk. De honnan?? A pszichiátriákon vannak emberek akik vagyonuk elvesztését mégsem úgy élik meg ahogyan kellene! Érdekes!

Szóval nem árt odafigyelni. Jómagam nem vagyok benne, hit és nem hit között ingadozó szerencsétlen tévelygő vagyok római katolikus neveltetéssel.

Bartus László : Fesz van című könyvét olvasva,

akiról azt kell tudni szintén tagja volt a Hit Gyülekezetnek. Megdöbbentő, és szomorú egyben ami ott folyik :(