Mi a legnagyobb belső félelmed? (beszélgetős fórum)
Nem volt semmi komolyabb gond!:)))) A szülőit utálom, mióta van az ikreknek egy képmutató oszt.főjük! Nagyon kész vagyok tőle! Egyszerűen nem pedagógusnak való!:(((
Jelen pillanatban az, hogy mit fogok hallani a szülőin! Az ikrek nagyon nem akarják, hogy elmenjek!:/:)
Hogy tehetetlen, másoknak kiszolgáltatott "teher" leszek, és már arra se lesz erőm vagy agyam, hogy elirtsam magam.
Félek attól, hogy valakit elveszítek családtagjaim közül, vagy én leszek beteg ill. halok meg idő előtt. Félek a közlekedési balesetektől, a drogosoktól és részegektől, az agresszív elemektől. Háborútól, járványtól... bár ezt a mexikóit szerintem túllihegik.
attól félek, hogy a félelmeim legyőznek
ennél rosszabb nem történhet
Túlaggódó vagyok.Félek a haláltól,hogy elveszítem a gyerekeimet vagy a férjemet vagy én hagyom itt őket.
hogy nagyon beteg lesz a kislányom ,netán egyszer elveszítem
mindentől félek, főleg az élettől
Úgy halok meg, hogy nem volt részem kalandban.
Én a kutyáktól félek retenetesen. Oly anyira hogy a negyediken lakom és ha meghallom a kutyák ugatását,össze szorúl a torkom. Vagy ha megyek az utcán és meglátok egyet hát képes vagyok inkább több kilómétert is gyalogólni hogy kikerüljem.
nem kevered a magányt az egyedülléttel?
igen tényleg kinövöd, méghozzá pont akkorra, mikor végérvényesen megöregszel:)
Én inkább attól félek, hogy beleesek egy mély kútba, aminek az alján egy nagy, tátott szájú viziló vár. Ez komoly, már zsenge gyerekkoromban is ettől tartottam. (mindenesetre eddig még nem követkzett be)
Azt hiszem, legjobban a félelemtől félek
" mi a legnagyobb rémálmod?"
" az, hogy egy nap a kukacom nélkül ébredek"
Az,hogy egy napon márn em fog tetszeni amit a tükörben látok.Persze,most sem vagyok 100százalékosan elégedett magammal,de ez még a normális szint,ami minen nőben munkálkodik,mint elégedetlenség,de rettegek,hogy egy napon már nem leszek a vonzó a férfiak szemében.Persze furán hangzik,hogy ez a legnagyobb belső félelmem,de ez a hiú emberek átka,ráadásul az én szakmámban,ez fokozottan előforduló félelem a lányok körében...csak abban bizom,hogy egyszer kinövöm:)
tegnap egy tök jót hallottam:
az emberek azért félnek a magánytól, mert nem szeretik saját magukat, és folyton visszaigazolásra van szükségük (szép vagy, szeretlek drágám, jól csinálod, stb...)
ha megtanuljuk szeretni magunkat, akkor már nem is lesz olyan borzasztó egyedül lenni.
nagyon jó, ha ott van vki mellettünk, de ha nincs, akkor sincs semmi baj.
szerintem ez nagyon igaz,ezért is osztottam meg veletek =)
A félelem minden pillanatban velünk van és arra vár, hogy az egonkon keresztül mikor vetheti ránk a félelmköntösét.
A napnak több pillanatában elöbukkan a félelm belölem,ami egy kis aggodalommal van füszerezve.
Valamikor kis dolgokkal kezdödik és a végére a gondolatok segitségével igazi félelemé válik.
Igen, - ez az amit nem lenne szabada megengedni.....
De mi emberek sokat aggodunk, félünk stb. : (
Èn ugy vagyok az én félelmeimmel,hogy megprobálok velük megbarátkozni, akár mennyire is fájdalmas,de elbeszélgetek velük (félelmemmel).
A kédésre válaszolva sok mindentöl.
Most jelen pillanatban semmitöl.......nem, remélem ez el is fog tartani egy darabig. : ))
*életem (már írni se tudok)
hogy ilyen szörnyű marad az éltem...
Hogy az egész életemet magányosan, család nélkül kell lenélnem. Elég jól haladok efelé.:)
Ha valami történik a gyerekeimmel és én nem tudok rajtuk segíteni.BRRRRRRR Még belegondolni is rémísztő
És ettől félni kell? :o))
Azért félek,mert lehet ,hogy nem félek semmitől?:)
Az a szorongás, amikor nem tudod konkrétan, mitől félsz. :o)
Mivel nem tudom szavakba önteni,ezért erre sem tudhatom a választ.
:)
További ajánlott fórumok: