Mi a jó/jobb a cicáknak? (beszélgetős fórum)

Nálunk volt már olyan, hogy két cinyónk volt, egyik be volt tervezve, és hozták, a másikat az utcán találtam és hazahoztam, mindkettő 8 hetes körül volt.

Ők szerették egymást, még mosdatták is egymást, összebújva aludtak a teraszon. De csak kiskorukban.

Megnőttek, és utána már teljesen külön mászkáltak telken belül, meg kívül is.

Egyébként szerintem nem igénylik a társaságot a cicák.

Nálam az első időkben 40 méterre elkerülte a kisebbet az akkori kandúrom, de egy hét alatt összeszoktak.A nőstényem mindet elfogadta(voltak nálunk tavaly átmeneti elhelyezésre is ketten)Ezek szerint óriási mázlim lehet a cicáimmal.Most is együtt alszanak, esik az eső.

A kicsi beszorult a múltkorában a bukó ablakba, csúnyán megsérült a két hátsó lába.Az egyéves kandúrom azt se tudta, hogy vigasztalja, nyalogassa a picikét.Ha megunja, egyszerűen otthagyja a törpét, vagy felmászik egy olyan helyre, ahova a kicsi nem tudja követni.Na azt kéne látnotok, a kicsi torkaszakadtából ordít, hogy tegyem fel őt is.:)Nálunk ez a legnagyobb feszültség közöttük.

Egyáltalán nem, sőőőt. A fiú macska hátán fát lehetne hasogatni (persze ha valami nem tetszik neki morgolódik, de a 13 év alatt még sosem emelt "karmot" ránk), a lány pedig olyan óvatosan jár-kel a házban, hogy alig látjuk, ő inkább félénk, visszahúzódó, ha idegenek vannak nálunk akkor elbújdokol és egész nap nem is látjuk.

A nem-brit cicák ha néha-néha nekikugranak játszani, akkor is inkább csak hárítanak és arrébb mennek.

No ez van a mi frissen, a patakparton összeszedett cirka 3-4 hónapos kandúr cicusunkkal.

Hozzánk bújik, dorombol, eldobja magát, hogy lépni sem lehet tőle, gyerekeknek hagyja magát "nyomorgatni", erre "elvert" 2 erősebb, öregebb cicát... :(

Mikor egy macska nézeget kifelé vágyakozva, akkor sokszor csak az van a fejében, hogy milyen jó lenne elverni a másikat.

Még a gazdihoz bújós macskák sem biztos, hogy másik macskához odabújnak. Meg pl. a régi környék hímje macskánk otthon a világ legbújósabb kandúrja volt, de az utcán nem hagyta magát. Nem tudom, talán mások előtt bzisnak tartotta volna, vagy ki tudja :D

Nem feltétlen kell nekik társ.

Volt olyan időszak amikor 6 cicánk volt, voltak olyanok, akik mindig együtt aludtak és olyan is, hogy az egyik nem volt hajlandó még csak megközelíteni sem a másikat.

Most 4 cicánk van; a sziámi és a házimaccs nagyon jól elvannak egymással, mosdatják egymást, sokszor együtt alszanak és rengeteget játszanak. Mindkettő ivartalanított kandúr.

Van még 2 britünk, ők a brit különítmény, a másik 2 cicával semmilyen kapcsolatban sincsenek, kvázi levegőnek nézik őket, de igazából egymással sem foglalkoznak, csak eléldegélnek egymás mellett. Mindekttő ivartalanított az egyik fiú, a másik kislány.

Télen kellett elaltatni az ivartalanított himalájai kandúrom ő mindenkivel jóban volt, néha egyik-másik brittel aludt és szívesen beszállt játszani a sziámi és a házimaccs játékába is. Viszont az esetleges zsákmányát csak és kizárólag a brit lánnyal osztotta meg.

Szerintem ez macskaszemélyiségfüggő, hogy hogy viszonyul a többihez, de jól elvannak egyedül is.

Szerintem ha azt látod, hogy nagyon unja magát, akkor egy ivartalanított hím kiscicát szerezz be. :)

Most beszélgettem a Férjemmel a macska dolgunkról és arra jutottunk, hogy valószínű nálunk az a gond, hogy a kiscicának már erős kanszaga lehet, ezért ment el a nagy ivartalanított.

Azt nem tudom mi lesz, ivartalanítás után, visszatér-e a nagy? Szeretném ha visszajönne, mert olyan finom szőrű nagy medve-cica volt, ha mentünk valahová mindig elkísért egy darabon, pedig nem is mi neveltük... Hiányzik! :(

Egyébként tényleg a macska egyéniségétől függ, no meg attól min ment keresztül...

Pl nálunk az "ős" nőstényünk, aki immár 5 éves, de nem nagyobb egy 4 hónapos cicánál, nagyon magának való. Még velünk is olyan "idegenül" viselkedik. Sokszor csak jön eszik és megy tovább, nagyon ritkán kér simogatást, játékot.

Szia!

Szerintem ez macskafüggő. Nekem anno azért lett másik macskám (kislány az ivartalanított fiú mellé), mert a fiú cica, ahogy te is írod, elég magányos volt. Egész nap csak ült, és nem csinált kb. semmit, játszani velünk csak kölyökkorában volt hajlandó, felnőve már nem.

Szóval mi beszereztük a kislányt (azóta ő is ivartalanítva van), hát az első idők bizony elég hajtépősen mentek, kb. 2 hétig állt a bál.:) De aztán megszokták egymást. Érdekes a viszonyuk. Utálni nem utálják egymást, néha van egy kis mosdatás, egymás mellett alvás, de ilyen naaaagy bizalmas viszony azért nincs. Verekednek sokat, viszont egyiken sincs soha semmilyen sérülés, ergo ez sem komoly, inkább játék. Féltékenyek egymásra, hogy mikor melyikük kap több simit.:) Viszont az eredeti cél, hogy a fiú cicám élénkebb legyen társaságban, teljesen bejött, még az étvágya is jobb, mióta van társa. Szóval megérte, most már nem is tudnám elképzelni, hogy "csak" egy cica legyen a háznál.

Ez "szívbeli". :)

"A macskák jól bírják a magányt, de szerintem nem tagadják meg a társaságot sem. Úgy tartom, hogy ez is inkább a macska személyétől függ. Ha van ismerősöd, akinek van cicája megpróbálhatod megmutatni a cicákat egymásnak és meglátod, hogy a cicád szereti-e a másik cica társaságát. Ha kifejezetten örül (ritka, de van ilyen is), akkor, ha nem jelent gondot, adj neki egy társat."

Ebben mintha lenne valami, de azt veszem ki, hogy lehet tényleg nem is olyan jó nekik, ha van egy másik macs a háznál...

"Nem egyszerű feladat egy újonnan érkező cicát olyan otthonba vinni, ahol már más macska is él.

A macskák társas lények, de szeretnek néha egyedül is lenni. Még azok a macskák is veszekedhetnek, akik egy alomban nőttek fel. Mire elérik a nagyjából kilenc hónapos, illetve az egy éves kort, a játszadozásaik egyre agresszívebbek lesznek, és kialakul a csoportban a dominancia rangsora. Csak ezután élnek békésen egymás mellett.

Egy felnőtt macska, aki egyedül nőtt fel egy otthonban, valószínűleg ellenségesen fog viselkedni, amikor egy új macskát hoznak a területére. A legtöbb macska azonban megtanulja tolerálni a másik jelenlétét – és némelyek élethosszig tartó társak lesznek: együtt alszanak és esznek, sőt probléma nélkül használják ugyanazt az alomtálcát. Az átmeneti időszak azonban nem mindig egyszerű. Az Ön feladata az, hogy ezt az átmeneti időszakot a már otthonában élő macskája számára olyan stressz mentessé tegye, amennyire csak lehetséges.

Felnőtt macskák és kiscicák

Egy felnőtt macska számára könnyebb lehet egy kiscicát befogadni az otthonába, mint egy másik felnőtt macskát. Egy kiscica valószínűleg nem jelent fenyegetést az idősebb macska területére nézve, és könnyebben elfogadja annak dominanciáját.

A karantén időszaka

Először is, az újonnan érkezett macskát legjobb egy rövid ideig a ház egy elkülönült részében tartani, mondjuk egy hétig. Ez az elkülönítési időszak – karantén –lehetővé teszi az Ön számára, hogy megfigyelje, nincsenek-e az új cicán betegségre utaló jelek, amelyek az új otthonba költözéssel járó stressz csökkenése után jelentkezhetnek.

Az esetleges betegség terjedését minimalizálhatja azzal, hogy külön tartja a macskákat, külön étkezteti őket, valamint külön vizes tálkát és külön alomtálcát biztosít a számukra. Bizonyosodjon meg arról, hogy első macskája megkapta minden addigi oltását, új cicáját pedig olyan hamar vizsgáltassa meg az állatorvosával, ahogy csak lehet, hogy meggyőződhessen arról, hogy egészséges, nincs fertőzése és mentes az élősködőktől (mint például bolhától vagy bélféregtől), amelyet átadhat a másik macskájának.

A különválasztás időszaka lehetővé teszi a macskáknak, hogy megszokják egymás szagát és hangját, ugyanakkor biztosítja a kellő távolságot is. Amikor szemtől szembe találkoznak, akkor fog kiderülni, hogy a cicák mennyire lesznek egymással szemben toleránsak vagy éppen intoleránsak. Ez az időszak azt is lehetővé teszi az új jövevény számára, hogy létrehozza saját területét a ház egy részén belül. Körültekintően válassza meg az új cica területét – ha az első macskája szeret az Ön ágyán aludni, akkor a hálószobája ne tartozzon az új cicus területei közé.

Szemtől szembe

Amikor készen áll arra, hogy a macskák találkozzanak egymással, akkor ezt fokozatosan tegye lehetővé a számukra. Például engedje, hogy egy ajtón keresztül találkozzanak. Amikor szemtől szembe állnak egymással, akkor készüljön fel arra, hogy bőven lesz morgás és fújás. Amennyire csak teheti, engedje, hogy a két macska egymás között intézze el a dolgot – de maradjon a közelben egy fecskendős üveggel, hogy vizet sprickolhasson a pofijukra, vagy egy törölközővel, amit közéjük dobhat, ha komolyabb veszekedés támadna köztük.

Ne felejtsen el bőven dicséretet és szeretetet adni az első macskájának jó viselkedésért, és legyen megértő, ha az új szobatárs nyomasztólag hat rá. Annak a kísértésnek is álljon ellen, hogy védelmezés gyanánt az új macskát az ő jelenlétében kényeztesse – ezzel csak azt éri el, hogy neheztelni fog az új cicára.

Mi van akkor, ha nem jönnek ki egymással

Esetenként a két macska továbbra is ellenségesen viselkedhet egymással, még jóval az első találkozás után is, és némely macska egyszerűen nem szokja meg, hogy más cicával is együtt kell élnie. Ha ilyen helyzet alakul ki, akkor bármikor beszélhet erről a viselkedési problémáról az állatorvosával. Az ismétlődő ellenséges támadások azonban veszélyeztetik a cicák (és a gazdi) fizikai és lelki egészségét, és szükség lehet arra, hogy a macskákat végleg különválasszák.

A legtöbb esetben, ha elegendő időt adunk, és türelmesek vagyunk, a két cica megtanulja egymás elfogadását, és harmóniában élhetnek együtt. Még az is lehet, hogy Ön egy nap arra ér haza, hogy két édes szőrmókot talál összefonódva, ahogy békés elégedettségükben-csendben dorombolnak."

Az előző hsz.-hez... Én soha nem hittem az ilyen és ehhez hasonló kijelentésekben. Szerintem ők külön kis egyéniségek, persze hasonló ösztönökkel, de mégis mások.

Én is szeretem őket, de nagyon meggondolom, hogy jó gazdi tudok-e lenni. Meg nagyon megvisel, ha elvesztem őket ezért inkább ezerszer átgondolom, hogy hogyan is. Most is Olinak szeretnék jót, mert nekem elég lenne ő is, de ő nem csak döglik, hanem néha rendesen azt látom, hogy unja magát, de nagyon és nem biztos, hogy a én "hülye" műegérdobálásom meg dögönyözésem kielégíti az igényeit. Kár, hogy nem tudok macskául.

Huhh... neked aztán van tapasztalatod, de nem túl pozitívak. :(

Keresgélek, de nem igazán írnak erről úgy "szívből", csak a tipikus leírások, amit sejtettem is. Na meg kicsit béna is vagyok ebben, mert nem szoktam megtalálni az értékelhető leírásokat, de majd kérek segítséget és ha olvasok valami jót, akkor majd mindenképpen bemásolom.

Szia,

Azért írok, mert éppen a macskás-társ dologgal kűzdünk...

Próbálok rövid lenni, több tapasztalatom is van.

Az első, nem ivartalanított kandúrt kezdtem pici korától nevelni (panelba), majd 1-2 éves korában hoztunk mellé egy nem ivartalanított kandúrt. Arra már nem emlékszem mi történt az első alkalommal, de arra emlékszem, hogy együtt aludtak, éjjel együtt szedték szét a lakást. Azután kertesbe költöztünk, nem bírták a változást, szétszéledtek.

Másik, már kertesben. Kicsi nem ivartalanított lány cicát hozott haza a Férjem, egyedül iszonyúan vinnyogott, erre közöltem vele hozza el a tesóját is. Elhozta, nagyon jól elvoltak egymással, amíg a nem ivartalanított tesót (hím) elütötte az autó.

Köv. tapasztalat, emellé a nőstény cica mellé aki akkor 1-2 éves volt, elhoztunk egy ivartalanított hímet a NOÉ-ból. Találkozás fújásokkal teli, el voltak egymás mellett, de soha sem játszottak együtt. (ez a hím 2 év múlva leukózisban elhunyt)

Mostani tapasztalás...

Megmaradt az immár ivartalanított nőstény. Idén tavasszal megjelent nálunk egy ivartalanított hím (valószínű meghalt a gazdija vagy vmiért kitették), a nőstényünk iszonyúan fújkál rá, nem játszanak egymással soha, külön kapnak enni.

Igen ám, de pár napja a patak parton összeszedtünk egy pár hónapos kiscicát, aki nem ivartalanított hím. No most ott tartunk, hogy a kiscica valószínű elverte a két cicánkat a "háztól"....

Szóval teljes képzavar macska ügyben, mi legyen a kicsivel? Ha marad ivartalanítás, de a nagy hím cica már nem hiszem, hogy vissza jönne. A saját ivartalanított nőstényünk ma reggel szintén abba hagyta az evést, amikor a kicsi megjelent....

A gondom az, hogy a gyerekek ragaszkodnak a picihez, én meg ragaszkodnék az ivartalanított nagy hímhez, a nőstényünk az úgy sem ígényli a társaságot....

Szóval nem egyszerű a macskák egymáshoz szoktatása...

Ha olvasol ezzel kapcsolatban valami jót, leírod?

Tavaly 8-an voltak a macsekok, így alakult.Van olyan fotóm a cicás naplómban, ahol együtt napoznak a teraszon, a rangidős szoptatja a saját 3 kölykét, meg a 2 vendég betelepültet is.

Most is együtt alszik Zsömle és Mazsola, le is fotóztam őket.

Nálunk három cica is volt. Egy-egy évvel követték egymást életkorban. A két ivartalanított fiú nagyon gyorsan összeszokott, "szerették" egymást, de a következő évben jött lánycica csak úgy volt, nem bántották, de nem is kedvelték egymást túlzottan.

Egyébként úgy gondolom, olyan, mint az egyke gyerek, vagy ahol vannak testvérek teljesen másként viselkednek.

akkor az én macskáim a kivételek.Mindegyik szerette eddig, ha volt másik cica is a háznál.Sokka jobban esznek, imádnak télen összebújni a kályha mellett.Most van egy 1 évesem, ő kandúr, és kaptunk hozzá pár hete egy kislányt, 3 hónapos.Imádják egymást, a kiskandúr mosdatja kiscsajt, és ha sírdogál, megvigasztalja.Képes hazajönni a szomszédból is, ha sírni hallja Mazsolát.

De én is hallottam ismerőstől, hogy utálják egymást a cicáik.

Nem kell. A macska nem az a másikkal összebújást igénylő állat. Nyilván van kivétel, de nem ez a jellemző. Nálam a 2 macsek még sosem bújt össze, és amint látom, nem is fog.

A macska egy öntörvényű egyeduralkodó állat.

Sziasztok macskások!

Foglalkoztat a kérdés, de egyelőre csak gondolatban és gondoltam megkérdezem tőletek, hogy nektek mi a tapasztalatotok a macskák "társaséletével" kapcsolatban.

Mi a jó a cicának, ha egyedül van vagy ha van neki olyan társa, aki szintén az ő kis terében mozog? Egy ivartalanított kandúrhoz melyik nem a legmegfelelőbb? Mondjuk ha fiú, ha lány tuti megint ivartalaníttatnám... Ez egyáltalán számít? Néha magányosnak látom a macsekom és ezért agyalok, a többiekkel (kinti, más macskák) azért mégsem olyan a kapcsolata, velük nem bújik össze, nincsenek túl sokat együtt stb. A macskáknak egyáltalán kell ilyen? Most még utána is nézek, de a tapasztalatok szerintem többet érnek, mint a sima leírások. Ha esetleg van kedvetek ebben segíteni és leírni mit gondoltok/tapasztaltok, azt megköszönöm.