Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetős fórum)
Én már nem idegeskedem rajta.
Keresik a metrócsatlakozást.
Azt nem tudom, hogy mit csináljak az ásásukkal.
Tudja, hogy nem ok, de csinálja.
Apa kiakadt.
Hiába kap egy pofont, beküldöm a házába, bemegy és amikor kijön tovább ássa a gödröt.
Édes vagy, köszönjük.
Már nem hörög annyira, beveszi a gyógyszereket.
Rendes csajszi.
Igen, sokkal jobb.
Ma rendesen evett.
Tudom.
Volt kutyám, amelyik a mi cicánkat idegen kutyától az utcán is megvédte: feltartotta a másikat, míg a cica felért a legközelebbi fára.
De idegen cica nemigen jöhetett be.
Persze hogy meg.
Csak a macskával kicsit nehezebb, mert ezt a fajta oktatást a türelmesebb macska is hamar elunja, az ijedősebb eleve pofonnal és fújással indít. Erre a kutya még inkább késztetést érez, hogy odakapjon.
A többi cicát nem is féltem nagyon, itt a probléma az, hogy apró cicáról van szó, akinek eddig nem volt oka egy kutya miatt még odébb se menni, nemhogy elszaladni. Mire kapcsolt volna, már késő volt. Szerencsére elég hamar ott voltam, de hát egy ilyen balesethez egy pillanat is elég.
Két éves volt a tacsink, amikor hozzánk került, és ugye apósom galambászott. A galambok az udvaron ettek, ott volt az itatójuk is, és persze a tacsiban is feltámadt a vadászösztön.
Apósom megfogott egy galambot, oda tartotta kb. 20 cm-re a kutya elé, és amikor az közelebb akart kerülni hozzá, apósom ráütött a kutya fejére, orrára. És ezt így csinálta, a kutya megértette, hogy a galambhoz nem nyúlhat. Akkor kapta meg a jutalom-falatot, amikor már hiába is tartottuk az orra elé a galambot, inkább elfordította a fejét. Attól kezdve sohasem hajtotta őket! Okosak, megértik!
Igen. Ennél rosszabb esetből is láttam már cicát felépülni. Életem egyik csodája volt.
A kicsi megvan, működik, evett pár falatot.
A cicát máskor is akarta már húzgálni, megakadályoztam, rászóltam. Ha más cicával akar játszani, az egyrészt elszalad, másrészt Böngér is megáll az utánakocogásban, ha rászólok. A NEM! szót feltétlenül ismernie kell, sok mindenben gyakoroljuk.
Azért kapott egy taslit azon melegében, ahogy a cicát elvettem tőle.
Meglepetten leült a fenekére, próbálta összerakni, mi is a baj. (De én akkor a cicával jöttem már befele.)
Majd megokosodik, remélem minél hamarabb. Göncölnek bemutattuk, ha volt kiscica, amelyik már "kirajzott": hagytuk, hogy a kezünkben megszaglássza, utána már nem volt gond.
Persze hogy nem volt benne rossz szándék.
A cica kicsit jobban van, mozognak a lábacskái, de nem bírja megtartani magát egyenesben. Valami idegrendszeri sérülés, bízom benne, hogy helyrejön.
Pici még, nem akarta bántani.
A cicák szívósak.
Hát úgy szokta kezdeni, hogy szaglássza, aztán praclizza, most meg már húzta a tarkójánál fogva, de valahogy nem ellenségesen, csak úgy "gyeremááá"...
Hát nem örült a kicsi, de nem is hadakozott,szerintem előtte már kicsit megsütötte a nap. Megvan, itt lábadozik egy cicaboxban az ágyamon.
Na, de most bajt csinált.
Viszont legalább úgy örült közben, hogy csaholni kezdett, így még időben elvettem tőle a kismacskát, aki jelenleg még nincs egészen jól.
Igen! A Böngérke ma a kapu felé ugatott! Igaz, a fiam jött haza, de az inger és a reakció jó volt!
Aztán megint elment a fiam és hazajött, de akkor nem ugatott.
Köszöni szépen. Nem nagyon voltak betegek, 13 évesek, de jó állapotban vannak.
Nálatok minden rendben?
Lilunk beteg lett, kennel köhögést állapított meg az orvos.
Antibiotikumot kaptunk.
Szörnyű hallani.
Enni is nehezen eszik.
Idő mire meggyógyul, de erős csajszi.