Méltósággal megöregedni (beszélgetős fórum)

intelligencia kérdése, mint a nyugatra, keletre hivatkozás/mutogatás!

Volt kor, amikor a születést gyászolták és a halált ünnepelték.

Onnan eredhet a ma is létező "Halotti tor"?

Jó cikk, gondolatébresztő.

Nálunk a családban most kezdenek szüleink időskori problémái felgyülemleni, egészségi gondok, megfogyatkozott erő... de nem hiszem, hogy veszve volna minden. A változásokat el kell fogadni, és abból kihozni a legjobbat.

Szerintem a családnál kezdődik minden. Egy társadalom jellemzői abból tevődnek össze, hogy kicsiben mi van a családokban.

Én csak abban bízhatok, amit a gyerekembe nevelek. Vagyis, hogy sokat köszönhetünk a felmenőinknek, még ha ők megfáradtak is. Hogy felelősségünk róluk is gondoskodni, főleg foglalkozni velük, megbecsülni őket.

Nekem ez pedagógusként is dolgom, és hiszem, ha csak egy gyerekben elvetettem a jóérzés magját, már megérte.

Én még fiatal vagyok, a 37 évemmel, de már most vannak terveim a nyugdíjas éveimre! Például könyvet írni, maratont futni, és mindennek örülni, amíg csak lehet.

Szerencsémre abszolút optimista vagyok, nehéz ezektől eltántorítani. :-)

"Sajnos én is azt tapasztalom, hogy egyre többen vannak, akik folyamatosan panaszkodnak." - nem egyre többen, mert mindenki, vagy majdnem mindenki panaszkodik vagy dicsekszik.

Az én -szerény!- meglátásom szerint teljesen kiveszőben van a "szerénység" és az "alázat"!

Vagy sikerul vagy nem. Van aki , ha nem tudja elmondani, hogy milyen beteg let, mert az ura igy es ugy, mert menyit dollgozot, mert szegeny stb... Enek ellenere ismertem en olyan idos bacsit, koztuk az en nagyapam is , aki ugy meselt, hog fajt a hasam a nevetestol.

Kisgyerek koromba volt egy bacsi, nagyapam szomszedjba, az utcarol az osszes gyerek begyulekezet hozzajuk hallgatni milyen meset mond a Feri bacsi ulltunk a locan es tatot szajjal hallgatuk.En meg nappal is atsetenkedtem, hisz ott lakot a kozvetlen szomszedsagba.

A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

19 feb

A legfőbb művészet, tudod mi?

Derűs szívvel megöregedni!

Tenni vágynál, s tétlen maradni,

igazad van, mégis hallgatni.

Soha nem lenni reményvesztett.

Csendben hordozni a keresztet:

Irigység nélkül nézni másra,

ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,

s hagyni, hogy gondod más viselje.

Hol segítni tudtál régen,

bevallani alázattal, szépen,

hogy arra most már nincs erőd,

nem vagy olyan, mint azelőtt.

Így járni csendesen, vidáman

Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?

Ha abban a szent hitben élünk,

hogy a teher, mit vinnünk kell,

örök hazánkba készít el.

Ez csak a végső simítás

a régi szíven, semmi más.

Eloldja köteleinket,

ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet

megtanulni nehezen lehet.

Ára öregen is sok küzdelem,

hogy a szívünk csendes legyen,

s készek legyünk beismerni:

Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja

nekünk a legszebb munkát tartogatja:

Ha kezed gyenge más munkára,

összekulcsolhatod imára.

Áldást kérhetsz szeretteidre,

körülötted nagyra, kicsinyre.

S ha ezt a munkát is elvégzed

és az utolsó óra közeleg,

hangját hallod égi hívásnak:

„Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!“

németből: Túrmezei Erzsébet

En is emberekel dologosztam ( csak amikor a szukseg uzent akkor ultem kamionba ) de van egy megfigyelesem arra hogy szerintem azt kapunk vissza amit adunk.

Igen a romak nagyon bökezuek ( de van sok extrem is ) a szeretet megnyilvanyulasaban. Pl. Egy roma gyerek nem takarja reflexiven magat ha ez ember feleje nyujtja a kezet. Sajnos sok gyerekben ez a reflex ugy muködik mind a Pavlovnal beiktatva van a szulöktöl - sajnos.

Mi nap a magyar tv. bemutatta a Forrest Gump cimu filmet es a vegen volt egy jelenet ahol a Forrest a kisfia utan kiabal mielött felszal a buszra azt mondja neki hogy szeretlek !

Erre en rakerdesztem a parom hogy neked hannyszor igy utanad szoltak a szuleid ?

Paromnak könnyes lett a szeme a valasz az volt - soha !

Mi mindketten egy elatkozott generaciohoz tartozunk ( mind ketten uj nyugdijasok ) de ez egy sajnalatos faktum az a generacio nemtudott szeretni , gyerekek csak azert szuletek mert akkor lakashoz ut könnyebb volt es hasonlo .

Az emlitett generacio ha egy kicisit ertelmileg volt bealitva akkor a gyerek keresztul szerette volna megelni amit ö neki nem jutott. Ezert volt a sok meddö alom hogy a gyerekböl es vagy ez legyen es gyurtak nyirtak ahol tudtak .

Az emlittett kismamma öntudastosag nekem annyira nem jön be mert a maga a megnevezes ( nem vagyok magyajku csak a parom es mar sokszor vitattkosztunk az on a megnevezesen ; kimamma .

Nekem nagyon de nagyon olyan pont a forditottja az önbizalom megnyilvanyulasaban.

Kismama valami olyan mindha " jaj segitseg ittt egy tehetettlen nagyhasu - tolato es mindenkinek haptakba kell alnia .

Lehet tevedek de de ez be van iktatva az emberek gonodkozasaba .

Amikor anno mar jo par eve kamiont vezettem es 6 honapban voltam emlekszem hogy a kelet europai ferfi kolegak nem tudtak el könnyvelni ezt a fenoment . Hiaba magyarasztam a terheseg es anyasag enm betegseg az egy pozitiv alapot es kesz nem kell se misztikalni se felturbolni.

Amit irtal hogy neked mentek az egy jo adag bunkosag es nevelletlenseg .

2 megjegyzésem van.

1. ) Nem minden öreg kapált gyerekorában, anyáink, sőt nagyanyáink korosztálya is nevelkedhetget polgári körülmények között, előttük is nyitva voltak a középiskolák és az egyetenmek nagy része és egy részük méltósággal öregedett meg.

2. Mivel emberekkel foglalkozom, sajnos azt látom, - és meg is döbbentett az a tény, hogy a cigányok különbül viszonyulnak öregeikhez, jobban tisztelik őket, mint a magyarok nagy része pld. soha nem adnák szüleiket otthonba. É s tényleg tisztelik öregjeiket.

Nagyon jó volt ez a cikk! Öröm végre "valódi problémákról" cikket olvasni a fogyókúrán kívül. Félreértés ne essék, ez sokunknak örök harca és problémája, de na másról is szól az élet.

Szóval én magam is abban látoma problémát, amit Ti is írtatok, hogy nagyon sokan az idősek közül kifejezetten szeretik sajnáltatni magukat, ami az emberek nagy részéből szerintem negatív érzéseket vált ki. További gond lehet az is szerintem, hogy a nekik járó előjogokat -amit sajnos legtöbbször nem kapnak meg...-kikövetelik, szinte kierőszakolják maguknak, ami szintén "erőszakot szül". Nekem sem tetszik, se az, ha a fiatalabb korosztály, (különösen a férfiak, de ez már megint hosszú téma lenne) nem engedi át a helyét az idősebbeknek; sem pedig az, ha ebben az esetben a delikvens a szatyrával elkezdi lökdösni az illetőt vagy hangos megjegyzéseket tesz a másikra.

Elég nagymérvű szerintem a kamaszok és a 60-70 évesek közötti különbség is a neveltetésben, életvitelben, stb. Elég nagy hatással lehet egy emberre, ha kisgyermekként kapálnia kellett, de már az egyszerű fiatalok által végzett munkavégzés sincs meg manapság. Óriási a különbség a neveltetésben is, míg akkor kifejezetten konzervatív elveket vallokat általánosságban, napjainkban nagyon liberálisak a szülők.

Kíváncsi leszek ennek is mi lesz a vége, bár bízom benne, hogy előbb utóbb megtaláljuk az egyensúlyt. Jellemző az emberekre az énközpontúság, ezért sem figyelnek az idősebbekre, ahogy általánosan egymásra sem nagyon.

Gyakran találkozom kismamákkal is, akik...mai divatos szóval élve elég öntudatosak úgymond. Ők is előszeretettel kikövetelik maguknak az elsőbbséget minden téren, illetve érzékelhető rajtuk egy számomra elég érdekes magatartás, ami teljesen azt sugározza, hogy "rajtam kívül, még soha sneki nem szült gyereket, csak én tudhatom miylen nehéz az anyák sorsa, de én itt is megállom a helyem ebben a mocsok világban". Egyik kedvenc iylen történetem, amikro sétáltam a járdán és leguggoltam bekötni a cipőfűzömet; közben pedig egy fiatal anyuka nekem tolta a babakocsit, amiért nemhogy nem kért bocsánatot, felháborodott azon, hogy nem tudta teljes egészében a sima burkolatú járdán tolni a babakocsit, mert én ennyire leszarom, hogy nem vagyok hajlandó elengedni...

Na de, hogy visszakanyarodjak a témához. Találkozunk azért néha üdítő kivételekkel is, és ezek csak olyan 70%-ban igazak az érintettekre. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy mindenki annyira saját magával van elfoglalva, minden téren, hogy ezzel kicsit átestünk a ló túloldalára szerintem. Túlzottan a társadalom érdekei elé helyezzük önös érdekeinket, így, hogy is születhetne kompromisszum...:)

Nagyon jo !

Szep napot !

Úgy tudom, hogy a ledolgozott évek után és a befizetett járulék után állapítják meg a nyugdíjat. Pár volt munkatársam amikor nyugdíjba ment, meglepődve tapasztalta, hogy többet kap, mint előtte fizetést. Rosszul értettem volna?

Ha még a kedvezményeket (bkv bérlet, könyvtár, kiállítás, utazás, stb) is hozzá vesszük, lehet nem is olyan rossz a helyzet?

Feltételezem, hogy aki évtizedek óta nyugdíjban van, annak tényleg alacsony. Vagy aki "zsebbe" kapta a pénzt és nem volt bejelentve, vagy minimálbérre. Biztosan vannak igazságtalanságok, mint minden területen.

Köszönöm hogy elolvastal ( nem könnyu a tangent miatt )

Öltöszkedesel is ugy vagyok mindeg sportosan es praktikusan . Fittnes volt böven a gyerek falka melett . Egy dolog ami meg nagyon fontos hogy az ember belatja idöben hogy mi az ami fontos szamara igy sporol sok idöt maganak.

Nem festem magam igy voltam igy ismernek ez a identitasam , belsöleg optimista es utalom a szomorusagot es a panaszkodo embereket .

Reszemröl az elet kiosztot olyan csapasokal hogy ha meg boxskesztyut öltenek es igy kezdenek hadakozni a mitten tudom a" kiosztoval "de nem ernenek egnek akorsem a karjaim !

Hat akkor inkab mind miattam es mind a környekem miatt elfogadam de nem engedem hogy a bu es a banat feszket rakjon a szivembe.

Sajnos anyam volt egy ilyen szomoru haboru es vele jaro minden ... de en pont emiattsoha nem fogok olyan lenni mind az a szerencsetlen ( beke ra )

Bár elköszöntem, úgy érzem kell írnom néhány szót! :) Igen, talán a legfontosabb, hogy megtartsuk azt a fajta nyitottságot és érdeklődést a világ felé, ami fiatal korunkban megvolt. Sajnos én is azt tapasztalom, hogy egyre többen vannak, akik folyamatosan panaszkodnak.Más témájuk szinte nincs is. (betegség, gyógyszerek, rokonok, szomszédok, világ stb.)sajnos a tapasztalatom az, hogy azok kapnak rá a panaszkodás ízére, akik másképp nem tudják magukra vonni mások figyelmét, mert több törődést igényelnének de nem kapnak.

Én magam is olvastam az egyik közösségi portálon keringő, állítólag Gárdonyi idézetet, miszerint a szomorú embereket el kell kerülni, mintha bizony elkapható lenne. Én azt mondom, hogy az okot kell megszüntetni, ami miatt szomorú és az ő közelében is jó lesz lenni!Tehát sokkal mélyebben kell keresni az okokat. De a meglátással teljesen egyet értek! :)

Nekem is nagyon tetszett a cikked,elolvastam a címet és már nem tudtam abbahagyni,annyira érdekelt a tartalma.

El is mentettem-köszönöm szépen!

Köszönöm a hozzászólásokat! Én még nem vagyok nyugdíjas, de közeleg a bűvös 40 éves szolgálati idő elérése (2 év még), nyitott szemmel és füllel járva felvetődtek bennem a cikkben említett gondolatok. Külön köszönöm Az "életvezetési 10 parancsolatot" **-**-nak és a többi kedves véleményt!:)

Én azok közé tartozom, vagy szeretnék azok közé tartozni, akik nem adják meg magukat egykönnyen az öregedésnek. Elfogadom, hogy erre az útra mindenki csak odafelé kapott menetjegyet, de közben szeretném magam jól érezni a bőrömben minél tovább. Szeretek alkatomnak megfelelően szépen öltözködni, valamelyest követni a divatot. Azt mondom nem korfüggő, hogy ki mit vesz fel, milyen színekbe öltözik, ha az összhangban van az egyéniségével, mert egyébként valóban bohócosan hat.

Az a legjobb, amikor valaki önmaga tud maradni. Amikor hű tud maradni önmagához, az elveihez és ebben jól érzi magát, Muraja erről beszélt.:)

Ez mindenkinél másképp nyilvánul meg. Én legalább 30 éve festetem a hajam, először mert tetszett, aztán meg azért, mert így szoktak meg mások is. :) Ahogy érettebb lettem rájöttem, hogy tennem kell az egészségemért. Nem járok fitnesz edzésekre (talán nem is bírnám), de időnként valamilyen mozgást mindig beiktatok, itthon! :) Bevallottan néhány kilótól is meg szeretnék szabadulni:)

Szóval szeretném megadni magamnak vagy inkább megtartani, a belső méltóságot, lehetőleg egészségesen és emelt fővel lapozni a naptáron! :)

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki elolvasta az írásomat.

Nagyon tetszett a cikked..köszi az élményt !

Jó kérdés a miért..a világ megbolondult..talán azért..

Az adtol fugg hogy az ember mitt akar meg nyugdijasan is.

Nem kell haptakban alni a gyerekek - unokak szervalasara. Igen is kell a egypar

lepesnyi tavolsag.

Nalunk ( mar mind ketten nyugdijban vagyunk) pont forditva van . Szamomra meg meg nagyon fiatalon is a kor az egy cifra volt es kesz. Akkor sem ma sem soha nem festettem magam sem a hajam es nem vagyok ketlabon jaro drogeria. Hajam suru meg alig van öszhaj benne . Soha nem volt ( nem tudom a magyar nevet ) de beterkve hogy sokaig az emberlanya inkab birkara hasonlitott .

Ruha szamban annak dacara hogy egy kisseb falka gyerekem szuletett meg sem lettem tehen ! Nem , nem örultem futkarosztam a merlegre es hasonlo baromsagok. Merleg soha nem volt nalunk. Ehes voltam akkor ejszaka közepen is nyugodtam leultam es etem egy jot. !17 eves koromtol ugyanaz a ruha szamom se nem hisztam se nem fogytam van egy marginal 3 - 4 kg es abban mozgok es kesz . Egesszsegesen elunk , en vego vagyo vagyok mar nagyon regen de aprom sem hizott el, sokat jarunk byciklizni , korcsolyazni es utazunk rengeteget.

Paromnak egy komoly diagnozatt adott az orrvos de maig sem teljesult be az örulet profeciaja itt van es keszul az uj utra Honduraszba .

Igen ujra attol fugg mitt akarunk , ha valaki az ellsöunokanal tetszvemhez lesz es nem tud egy napot kibirni hogy ne lassa es ott csiszolja a kilincset a gyerekinel. Vagy azonnali komandora ott terem mert a ö nelkule össze dul a vilag . Nem beszelve sokan meg a elköltözött felnött gyerekuket teljes kiszolgalasban reszesitik. No az ilyen ember ne sirankozon az idös eveire es ne tegye martira magat .

A vilag olyan amilyenne teszuk az eletunk olyan amilyene mi krealjuk .

Leg nevetsegesebb amikor az ember kezdi magat botoxozni , hajat festeni plane ferfi egyszeruen pojaca .

Én még úgy tanultam, hogy az ősi időkben, amikor a családban a legidősebb, legerősebb férfi vezette a közösséget, és ő gondoskodott az élelemről, vadászat, stb. stb. az idősebbek, akik már ezeket a megterheléseket nem bírták fizikailag, de az élet-tapasztalatuk, az évek alatt összegyűjtött bölcsességük alapján pontosan ez miatt, a fiatal gyerekek tanítását, nevelését bízták rájuk.

Ezt a fajta bölcsességet, belső tudást, tapasztalatot tisztelték, becsülték bennük, hiszen minden új generáció az előttük jártaktól tanult mindent.

Nem csak tiszteletből végighallgatták, az öregek voltak akkor a "tankönyvek, az internet, stb. stb."

És az öregek ezért nem érezték magukat megtűrt, "már semmire sem vagyok jó", kegyelemből tartott személynek, hanem igenis érezték a megbecsülést a családon belül.

Innét jutott el az emberiség a mai korba, ahol már valóban inkább nyűgnek érzik az időseket, bedugják, bedugjuk szeretet-otthonba, .... nem részletezem, mindenki tudja, milyen ez a világ, amelyben élünk.

Hónapokkal ezelôtt találtam rá erre a cikkre; érdemes átelmélkedni!

TUDNI KELL SZÉPEN IDŐSÖDNI Életvezetési tanácsok túlkoros bakfisoknak és kamaszoknak

Soha ne add fel! Ha nem megy valami így, hát majd megy úgy. Ha nem megy ma, hát majd megy holnap. Ha már nem tudsz magasra ugrani, nem baj. Mondd azt, hopp, és lépj fel a járdára. Az ember apránként hal meg. Amivel felhagysz, azzal egy darabot odavetettél magadból az enyészetnek.

Soha ne felejts el nevetni! A nevetés a legjobb megelőzés minden betegség ellen (kivéve a köhögést). Ne felejts el nevetni - önmagadon. Az ember néha ügyetlen, és hülyeségeket csinál. Kész egyszemélyes kabaré. Ingyen röhöghetsz magadon.

Soha ne fényezd magad! Főként a rokonaid, a szomszédjaid és az ismerőseid előtt. Bennük már úgyis él egy kép rólad, és ezt megváltoztatni nincs időd. Meg aztán minek?

Soha ne mondj le semmiről! Engedd át magad az örömöknek. Ha kívánsz valamit, szerezd meg. Pénzbe kerül? Na és? Spóroltál eleget életedben, a vágyad meg már úgysem egy luxusjacht. Azt a fél kiló epret vagy azt az üveg jó bort tedd magadévá lelkiismeret furdalás nélkül!

Soha ne hagy magad fosztogatni! Gyermekeid, unokáid, rokonaid nélküled is meg fognak élni. Az ő igényeik miatt ne mondj le a magadéról. Küzdjenek ők is, ahogyan te tetted hajdan.

Soha semmihez nem vagy öreg! Ne szégyelld, ha szerelmes lettél valakibe, ha most ismerkedsz a számítógéppel, ha megveszel egy szokatlan fazonú ruhát. Azért persze viselkedj a korodnak megfelelően, mert ha nagyon viháncolsz, a társadalom kivet magából. A társadalom ugyanis öregebb és házsártosabb, mint te vagy.

Soha ne csak a holnapra tervezz! Legyenek hosszú távú terveid. Ez nem pénzkérdés. Írd meg az emlékirataidat (vagy mondd hangrögzítőre), és ne törődj vele, ha az első mondataid ügyetlenek, mert a történeted kihozza belőled a teljesítményt. Nyaralj ott, ahol élsz. Vagyonokat fizetnek emberek azért, hogy a turista szemével nézzék a városodat. Nézd meg te is, neked ez szinte ingyen van. Használd ki a lehetőségeidet, és vonatozz egyet évente. Ne feledd, mindig találhatsz új dolgokat. Ha ateista vagy, hallgass meg egy misét, ha keresztény vagy, menj el egy zsinagógába, ha pedig zsidó vagy, hát nézz körül a Bazilikában.

Soha ne gondold, hogy az élet igazságtalan! Ne hidd, hogy neked több járt volna, ám ha mégis, akkor ma már nem mindegy? Ezt dobta ki a gép. Vond meg a vállad és szedd össze a szép perceket, a lélekemelő pillanatokat, és emlékezz azokra, akiket szerettél. Szeresd az életet, mert csak így távozhatsz nyugodt méltósággal egyszer, a remélhetőleg távoli jövőben.

Aztán újjászületünk! Remélhetőleg nem hangyának, mert az strapás.

Érdekes, ahogyan szembeállítod a nyugati-keleti családok közötti különbséget.

A nyugatiak a pénzükkel "tudják le" az idősek iránti tisztelet, megbecsülés kinyilvánítását.

A keleti világban (kína, japán, de még az eszkimók, sőt vannak még afrikai népek is!), ahol a valóságos szeretet, megbecsülés övezi őket. Az ő szemükben az öregek = tudás, bölcsesség forrásai, őrzői, és ilyen alapon övezi őket a tisztelet, megbecsülés, szeretet.

Egy ilyen környezetben persze lehet tisztességgel, méltósággal viselni, fogadni, várni az öregséget.

A nyugati, pénzhajhászó világban, még akkor sem lesz ilyenfajta belső békéje az idős embernek, ha egyébként nincsenek anyagi gondjai. Ha pedig még az is társul hozzá...

Hát ezt kell elviselni méltósággal itt és most!!!