Megváltoznak-e a férfiak, ha kiélték magukat fiatalon? (beszélgetős fórum)

Férfiszemmel-vagyis csak a sajátommal:

Sosem gyűjtöttem a skalpokat,inkább elfogadtam az élet ajándékait. Harminc után találtunk egymásra párommal. Exem barátnője volt,s egy könnyű éjszakán... Mondhatnám,lassan megzabolázott. Harmonikus házasság ,szinte semmi féltékenység-csak amikor volt miért- gyerekek s.t.b. DE ... Kutyából a vér nem válik vízzé, és

Nőként mondom, attól függ, milyen feleséget találnak maguknak. Ha olyan feleséget találnak, aki teljesen lenyűgözi és akit "féltenek másoktól", inkább válnak otthon ülőkké.

Amelyik férfi pedig csak kiemelek egyet a tömegből magamnak, hogy kéznél legyen, amikor kell... de ha úgy tartja kedve, továbbra is eljár otthonról.

Van ilyen is, olyan is, nem hiszem, hogy van előre meghatározható séma.

Embere valogatja. Nokent szolok a temahoz.

Ferjem megismerkedesunkkor ragasztott beceneve a volt a Casanova. Mara szereto csaladapa es biztos pont az eletemben. Elmondasa alapjan hajtotta a noket meg azok is ot...de mar akkor is tudta ha feleseget valaszt akkor mar csak o lesz az eletben es senki mas.

Szerintem ilyen nincs, hogy kiéli magát vagy nem éli ki, hanem vannak olyan férfiak, akik soha nem tudnak megnyugodni, lehiggadni, mindig hajtja őket valami vágy valami izgalmas, mindig más felé, meg vannak, akik a nyugodt, monogám életet szeretik.

Másrészt viszont függ ez szerintem a kapcsolat mélységétől is, ismerek olyan "kicsapongó" férfit, aki miután igazán szerelmes lett, már csak azért a nőért élt, családdal, gyerekkel, stb.

Ja, nő vagyok, elnézést.

Első sorban pasik tapasztalatára/ véleményére lennék kíváncsi, hiszen az lenne a leghitelesebb, de a nők vélemènye is érdekel.

Ha egy férfi fiatalabb korában kiéli magát (értem ez alatt, hogy bulizott, csajozott rendesen, azt csinálta, amihez kedve volt), utána "felnőttebb" korára (35-40 körül) lenyugszik, és családot szeretne inkább, monogám kapcsolattal, vagy szívesebben folytatná a kicsapongó életet szerintetek?