Megtartani a nagymamát (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Megtartani a nagymamát
Nekem az jutott eszembe, hogy láttam már újságban is olyan hirdetést, hogy "pótnagymamát keresek ilyen és ilyen korú és nemű gyermekeimnek ebben és ebben a városban". Szerintem nyomtass néhány ilyen papírt és tedd ki valamelyik helyi faliújságra, boltokban az üzenőfalra... Biztos van sok nyugdíjas néni és bácsi, akinek nincs vagy távol él a családja és sok szabadideje van. Helyi újságban is adhatsz fel hirdetést, bár az pénzbe kerül.
A második terhességed idejére is tudsz hirdetés útján segítséget keresni, aki elmegy bevásárolni, esetleg megfőz vagy egy fél órára leviszi a fiúcskát ovi után a játszóra valami kis órabérért.
Sok sikert és vigyázz magatokra! Anyósodat pedig fogadd el ilyennek, megváltoztatni már nemigen fogod tudni.
Arra esetleg még nem gondoltatok, hogy anyósod depressziós? Tudom, sokan ezt "úribetegségnek" gondolják, pedig nem az, hanem betegség.
Egyébként azokkal értek egyet, akik szerint nem kellene ebből ekkora ügyet csinálnod, szerető, jó kis család vagytok, a nagymama pedig nem olyan mint amit te szeretnél. Fogadjátok el őt ilyennek. Van egy kedvenc idézetem a Bridget Jones naplójából: " olyannak szeret amilyen vagyok" :)
Szia.
Nagyon szép és boldog családod van. Ha a nagyi nem kifogástalan, akkor hát nem az. Ne törődj ezzel. A fiad ismeri az anyai, az apai gondoskodást. Nem ismeri a ngyszülői gondoskodát..... Nem hiszem hogy ez akkora tragédia. Figyelj arra, hogy milyen szép családod van, ne pedig arra hogy mi nincs.
Vicces, hogy a családom szerkezete miatt a lányomnak 4! nagymamája van. Néha ez sem szerencsés.
Mehettek hozzá . Van. Ennyi..:(
Mit tennél akkor ha el se fogadott volna? Mint az én lányomat az anyós? 8 éve,hogy megszűnt a kapcsolat mert babát vártak. Azóta van már egy 6 éves is. Még csak nem is látta. Nem kíváncsi rá? Sőt a saját fiára sem. Akkor mi fér bele ??
Igazad van!
Végülis én mit (kit) veszíthetek? Semmit(senkit).
Csak egy illúziót, hogy mi lehetett volna.
Igazad van!
Végülis én mit (kit) veszíthetek? Semmit(senkit).
Csak egy illúziót, hogy mi lehetett volna.
szerintem akárhogy pörögsz rajta, max végül magadat sajnálgatod.
Ha nincs nincs. nem tudod erőltetni. Inkább a férjeddel beszélgessetek.
Az meg tök jó, hogy a nővéred segít! próbálj még más külső segítséget keresni esetleg. többre mész vele, minthiogy sajnálgatod magad anyósod nemlétező nagymamasága miatt.
Értem, hát sajnálom, tényleg furcsa.
De szerintem ha neki belülről nem jön több, és közös programokra sem vevő, nem tudom lehet-e tenni bármit is.
Elhiszem. Örülök, hogy Neked is jó nagymama adatott meg, nekem is ilyen volt a nagymamám.
Viszont mi hiába visszük el az unokát hozzá pár havonta, akkor sem foglalkozik vele. Ad neki egy puszit amikor megérkezünk és amikor elmegyünk. Betereli a szobába, hogy játsszon, ő meg kinn van a konyhában. Oda sem megy egy percre sem az unokájához. Tehát nincs igénye arra, hogy vele legyen.
Persze, megértelek. És egyet is értek, mert én is így látom.
De ez egyébként pont a saját nagyimra gondolva írtam. 3 gyereket nevelt fel, mellette dolgozott, és nagyiként már nem akart sokat vállalni. Azt mondta, olyan nehezen élte meg az anyaságot, mert korán jöttek a gyerekek, hogy nem igazán akarta kivenni a részét az unokázásban. Anyunak ez sokáig fájt, és most úgy látom kellett volna, hogy többet segítsen.
De ennek ellenére nagyon szerettük a mamát. Azt az időt amit velünk foglalkozott azt nagyon tartalmasan tudtuk eltölteni, és mindannyian nagyon szerettük. És nagyon fájt amikor elment.
Csak egy kérdés.
Aktív idősként pont a család nem fér bele?????
Szia!
végigolvastam a cikkedet, és elég nehéz véleményt mondani. Nem ismerjük a mama hátterét, igazából nagyon sok apró dolog alakítja a dolgokat olyanna, amilyenek lesznek. Viszont egy dolog megfogalmazódott bennem, és remélem nem bántalak vele. Ha kölcsönösen megadjátok egymàsnak a tiszteletet, úgy vélem nem igazán lehetnek a másikkal szemben további elvárásaink. Miért kellene a mamának úgy viselkednie, ahogy Te szeretnéd, ha ő nem olyen személyiség valamilyen oknál fogva? Szeringem nem kell.
Nem olyan borzasztó ő, azért ha nagyon kell, jön. Nem bántó. Nem sír nálatok, hogy adjatok neki pénzt, ahogyan ezt sok helyröl hallom...
Lehet az is, hogy neki nem volt jó kapcsolata az anyósával, állandóan szenvedett, macerálta őket mindennel, és ő nem akar ilyen lenni.
Vagy csak elfáradt, és még aktív idősként a saját életét szeretné még élni.
Ki tudja...
Az viszont biztos, hogy szintem ezt eröltetni nem lehet, és szerintem a sztrájkból sem jönne ki semmi jó, csak a párodnak is fájna. Így kell őt szeretni.
Másrészt sokan cserélnének veled, a ló másik oldalára esett anyós rosszabb lehet.
Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást!
Legtöbben azt írjátok, hogy Carjam le magasról. Nem lehet. És higgyétek el, nem magam miatt, hanem a férjem miatt, aki szereti az anyukáját és nagyon bántja, hogy ilyen a kapcsolat mára. Próbált már vele beszélni nem is egyszer, de nem ment vele semmire. Anyós konkrét választ nem adott a miértekre.
Most 7 hetes veszélyeztetett kismama vagyok, ágyban fekszek. És a férjem nem hívja az anyukáját, hogy segítsen ellátni a fiamat, mert nem akar csalódni a nemleges válaszban. Pedig nincs senki, aki segítene. Párom külföldön dolgozik, csupán hétvégente jár haza, a 4 éves kisfiamra egyedül vagyok. Nővérem segít, most abban, hogy elviszi oviba a fiamat és hazahozza. De minden mást nekem kell megoldani.
És eddig nem is segítséget kértem anyóstól. Csak hívtam, jöjjön el és legyen pár napot az unokájával. Ha akkor nem jött, most miért is jönne, mikor baj van? És ne mondja senki, hogy megér egy próbát, csak fel kell hívni és el kell neki ezt mondani. Mi ismerjük őt és tudjuk, hogy milyen és mi lenne a reakció.
Férjem elmondaná, hogy babát várok és veszélyeztetett vagyok, azonnal közölné, hogy jaaaaaaj a szomszédjában is van egy éppen hasonló eset és ez meg ez történt. Nem érdekel. Erre nem vagyok kíváncsi.
Csupán bánt. Nagyon.
Nem öreg egyáltalán. Nem beteges. Ideje is lenne.
Csak éppen nem érdekli a családunk.
Az én fiamnak egy nagymamája volt: az anyósom. Imádta az unokáját, elkényeztette, ahogy tudta, mindent megcsinált érte. Néha bántott is, mert rám maradt a fenyítés. Engem is nagyon szeretett, én is őt. Amikor kértem, legyen egy kicsit szigorúbb, azt mondta, emlékezzen rá szeretettel az unokája, mert ki tudja meddig él. Neki lett igaza.
Édesanyám jó anya volt, ellátott rendesen, mesélt, játszott velünk, vitt bennünket mindenhova. Aztán elkezdett betegeskedni. A betegség nagyon megváltoztatta, önzővé, nyűgössé vált. A bátyám gyerekeivel sem törődött, soha sem vállalta a nagymama szerepet. Meg sem próbálta, így kellett elfogadni a helyzetet.
Néha elgondolkodom, hogyan lehet ennyire megváltozni? Lehet a gyereknevelést akkora tehernek érezte, hogy nem kért belőle újból? Kamasz- és fiatal felnőtt korunkban – néha jogosan, máskor feleslegesen – sokat aggódtak miattunk a szüleim. Lehet, ebből a szemszögből tudta már csak nézni a az unokákat is?
Nem irigyellek, és bocs, hogy kibukik belőlem, de:
lassan 22 éve vagyok férjnél, anyósom 3-4 hónapig fogadott el(nem szeretett, csak elfogadott!), holott mindig jó szívvel álltam hozzá. 3 gyermekünk van, anyósomék legutóbb 5 éve járt nálunk - de elvárja, hogy hetente menjünk hozzájuk(a Párom miatt bele is megyek). 15 km-re laknak, de soha meg nem kérhettem, hogy vigyázzon a gyerekre.
Szóval, innen nézve talán nem is annyira rossz a helyzeted, bár kétségtelen: akit sose szeretett az anyósa, az nem tudhatja, hogy az milyen, így talán nem is tud annyira hiányozni ...
Igaz, az én anyukám - hála Istennek - él és egészséges, így van szerető nagymama. :)
Kívánom, hogy rendeződjenek a dolgok! :)
De rossz volt ezt olvasni, süt az írásodból, hogy ez nagyon bánt Téged...
Szerintem is probáljátok megbeszélni...mond el ezeket a gondolatokat neki, esetleg mutasd meg a cikket amit írtál!?
Lehet hogy átérzi mit gondolsz....érzel...
Remélem rendeződik...!
Nem neked kell megoldani, hanem a párodnak.
Ha ő nem jut előrébb vele, te se fogsz. Ha a párod nem is akar, nem tesz érte, akkor meg pláne...
Kommentek elolvasasa nelkul vmi defekt van az agyaban. Ami nem megy, nem kell eroltetni. Lehet, X ev mulva meg majd nem erti, hgy az unokait miert nem fogja erdekelni...
Ha valoban megtettel mindent a helyzet javitasaert, akkor varj, hatha " megjon a nagyanyai erzese"
Ahogy én látom: a kezdeti barátkozás nem úgy tűnt, mint anyós és meny kapcsolata. Inkább barátnőt keresett és talált benned, aki mellesleg neveli a fia lányát is. Jól kijöttetek, mert ő viszonylag lazán élt a mostani párja mellett, neked meg még nem volt egyéb kötöttséged. De akkor, amikor bejelentettétek, hogy közös baba lesz, akkor ráébredt, hogy ti nem vagytok mégsem barátnők, mert te egyrészt jóval fiatalabb vagy nála, másrészt egészen más jellegű elfoglaltságaid is lesznek, amiből ő már régen kinőtt. Én irigységet látok a viselkedésében. Egy amolyan : te akartad, akkor most idd a levét! - stílus. Eltávolodott, mert ahol ő barátnő akart lenni, nagyi nem lesz, számára ez nem megfelelő státusz.
Ha ő képes így, ennyire betartani, akkor nem érdemes kapaszkodni utána. Néha jobb egy jó szomszédnéni, mint egy ilyen nagyi. Ne bánkódj a dolgokon, fogadd el, ez van! Szerintem ha körülnézel találsz kedves és szeretetre méltó pótnagyit is a gyerkőcöknek!:)