Megszületett a gyermekem, felborult az életem (beszélgetős fórum)

És igazatok van, akinek nem tecc, csinálja meg felmosást, ha böki a szemét.

És ne próbáld szerintem elmismásolni, neked VAN szülés utáni depressziód.

Én Szegeden élek, az egész család Pesten. = NINCS napi szintű segítség = baromi hamar ki kellett rángatni magam belőle, mielőtt totál becsavarodok.

A férjemmel meg már terhesen is 'közöltem', h ha nem segít, akkor petrezselyem leszek. Az elején elég gáz volt, de most már belejött, még ha nem is automatikus nála egy két dolog.

Mennyi idős a kislányod?

Nekem pl. 8 hónapos és ez idő alatt egyetlen barátnőm maradt!

A Férjem 3 hetente jár haza, kamionozik.

Anyukám a másik 5 éves unokájára vigyáz, szóval nincs segítségem.

De én így is boldog vagyok és meglátod, Te is így leszel, csak gondolom még szokatlan a helyzet.

A kislányodban mindent meg talász majd, ami fontos neked!

Próbálj meg egy kicsit pozitívkodni! Ne haragudj, de süt, h bedepiztél. (az elején én is)

Nem kell, h minden csilli- villi legyen, most a babád a legfontosabb és te! Sz..rd le a porcicákat.

Az meg elég gáz, ha nem segítenek... sajnálom.. :(

Különben sose tudtam aludni nap közben, a babákkal se. Szép lassan hozzá szoktam. De a mami félórát a saját lelked miatt próbáld beiktatni. Nem mindegy ám! :)

Képzeld ez régen is így volt, és gondolom másnál is így van. A férjem reggeltől Mikulásig dolgozott, volt 2 kisgyerekem, iskolába jártam, majd dolgozni is.

Nem kell pánikba esni, szép nyugodtan megcsinálni azt, amit kell.

Figyi, nekem kettő lett hirtelen. :) Nálunk az első 6-8 hét ultra gáz volt, utána szép fokozatosan kialakult valamiféle napirend.

Ha tudok főzni, azt is velük teszem, kint 'ülnek' velem a konyhában. Takarításhoz segítséget kértem, mert az ikrekkel ez az, amit nem akarok csinálni.

A 'barátaim' egy része lekopott, ez tény, akinek nincs gyereke, azt hiszi, h csak a kakis pelus tud nálunk téma lenni, pedig annyira örülök, amikor kiszakadok 1-2 órára. ;)

Most 4,5 hónaposak és tényleg egyre könnyebb. Egy kicsit rájuk is kell erőszakolni,h mit akarsz kialakítani, nekik is alkalmazkodni kell a családhoz. Igyekszem észben tartani,h legyen 'mami félóra' a napban.

A férjem? Hümm... :) Sokat segít, mikor hazajön, de amióta gyerekei vannak, mindent elfelejt, a két kedvenc mondata a majd holnap és a mindjárt. Ká idegesítő, egyébként. Főleg,h eddig az évfordulókat nem felejtette el. :( Úgy tűnik, örüljek,h amikor hazaér, babázik... :)

Ha napközben alszok, ki csinálja meg a házimunkát?

Senki sem segít, még akkor sem, ha kérem.

Tudom, mit érzel:)

Szokj hozzá... ez már egy másik élet, és nagyon kell alkalmazkodni. Az elején szinte lehetetlen olyan időt lopni magadnak, amikor csak az van, amit te szeretnél...

Én minél akaratosabb valaki, annál nehezebb... én tudom...:D

Nálam is ez a szitu,ne izgulj meg lehet szokni....

Néha amikor lehet csinálunk egy bográcspartit vagy szalonna sütést és akkor kikapcsolódok egy kicsit,de a szürke hétköznapok sajnos abból áll,hogy gyereket gondozok,háztartást vezetek,magamra nem jut idő.De hát ezt vállaltam,amikor megszültem őket:-)

és nem bánom

A barátok és a család esetleg tapintatból vonult kicsit háttérbe, hogy belerázódj az anyaságba.

Ha neked ez így nem jó, mond el nekik.

Teljesen más lesz így az életed, de nem feltétlenül rosszabb!

Valóban lesznek dolgok, amik háttérbe szorulnak, de ügyesen meg lehet oldani, hogy legyen időd magadra, a párodra és a barátokra is.

6 évig voltam itthon a gyerekeimmel, de nem bántam meg 1 percét sem.

Élvezd az anyaságot, a pici babát, mert olyan hamar felnőnek.....

Miért, mire számítottál?

Először én is azt hittem, na, jön 3 év nyugi. De aztán minden napra volt egy csomó teendő. Fokozatosan kell megszokni, hogy hogyan osztod be úgy az idődet, hogy egy idő múlva tudj főzni, takaraítani is mellette. Nekem szerencsére a nőgyógyász felhívta a figyelmem, hogy "pihenjek rá" még terheskoromban a feladatra, mert utána nem fogok unatkozni...

Szomorú és üres vagyok. Pedig boldognak kéne lennem!

Kaptam egy gyönyörű kislányt, de elvesztettem mindenkit aki azelőtt fontos volt nekem...