Meghaltakkal kapcsolatos élmények (beszélgetős fórum)

Pedig bihtosan arra vár, hogy elengedd....

El kell őket engedni, mert akkor tudnak ők is és Te is egészen megnyugodni.

Sziasztok!

Először is részvétem nektek.

Nekem olyan élményem van, amit még eddig soha senkivel nem osztottam meg, hogy 2006. decemberben meghalt anyukám testvére, Ő olyan volt nekem, mint az apukám. Kb. fél évig nem tudtam sötétben aludni, pánik beteg lettem. Akkoriban az ágyam mellett volt egy asztal és azon a kislámpa felkapcsolva. Sokszor arra ébredtem fel, hogy neszt hallok és olyan volt, hogy ott ül a széken és hallom ahogy szuszog. Néztem a széket és tudtam, hogy vigyáz rám.

Mostanában megint vannak ilyen érzéseim :(

Nem tudom a mai napig elfogadni, hogy elment tőlem és itt hagyott.

Én is hiszek az ilyen dolgokba. És szerintem is eljött még hozzád, hogy tudd jó helyen van és azt is, hogy ott is szeret téged. Érdekes dolgok ezek nagyon.

Nekem is volt hasonló élménye. Az én Édesapám 6 éve halt meg (tragikus körülmények között). A testvérem és én nagyon nehezen tudtuk feldolgozni. A halála után pár héttel a barátainkkal elmentünk szórakozni kicsit. Persze sírva ballagtunk hazafelé (mert bevallom koccintottunk pár pohárral), beszélgettünk Apáról. Majd a ház elé értünk és a testvérem nagyon zokogni kezdett, leguggolt és a kezeibe temette az arcát,én mellé guggoltam és átöleltem. Majd hangos és határozott ugatást hallottunk. Az éjszaka közepén állt az orrunk előtt egy nagytermetű fekete kutya, fajtát nem tudnák mondani, de a közvilágítás fényénél jól látható volt. Miután ugatott, hosszasan nézett minket. Mi a testvéremmel egymásra néztünk és mire újra a kutyára emeltük volna a tekintetünket az már nem volt sehol. Eltűnt. Gyorsan körbe néztünk de semmi neszt és mozgást sem láttunk hallottunk.

Az a meggyőződésünk, hogy Apa jelent meg így előttünk. Soha nem szerette ha sírunk, pláne miatta.

Anyu 2 éve halt meg, akkor volt a lányom pár hónapos. Volt olyan, hogy pelenkázás közben mögém nézett és mondogatta, hogy "mama"...

Aztán kb. fél évvel később történt, hogy a férjem egyedül dolgozott a telkünkön, épp fóliából csinált fészert. Furcsa volt, mert úgy érezte, hogy anyu ott van. Először, mintha a fólián keresztül látott volna egy hozzá hasonló alakot, rögtön utána pedig az ingzsebében kattogott anyu telefonja (akkoriban azt használtuk), ahol tuti, nem ő nyomta meg a combjával, mint ahogy a nadrágjába téve szokta. Megnézte, kimenő hívás volt rajta anyu húgának a számára.

Ezek nagyon furcsa dolgok.

Szerintem az egész, csak az agy szüleménye. Elvesztettél valakit aki fontos volt neked, és nem tudtad elengedni, ami teljesen normális dolog.

Az agyad pedig emiatt egy érdekes játékba kezdett veled.

Nagymamám még most is hasonló neszeket, zörejeket hall, holott nagyapám, már 5 és fél éve meghalt.

Ő sem tudta még mai napig sem elengedi.

Ez azért van mert érezni akarod a közelségét, és ebben van segítségedre a képzeleted.

A hideg futkos a hátamon, ahogy olvastalak. Igazából én nem hiszek az ilyesmiben, de sosem lehet tudni.

Anyósomnak meghalt anyukája. Ő mesélte, hogy teljesen ki volt borulva a halála miatt, de egyik éjjel mintha egy fényben látta volna megjelenni anyukáját, aztán eltűnt. Anyósom utána teljesen megnyugodott, mert érezte, hogy anyukája jó helyen van.

Az én nagypapám 13 éves koromban halt meg. Mielőtt meghalt, álmodtam vele. Valami hatalmas nyugalmat éreztem, pedig tudtam hogy meghalt. Talán ő így köszönt el tőlem.

Nem tudom, van-e valaki köztetek, aki már átélt hasonló élményt:

Férjem 3 éve halt meg, és halála után pár nappal éjjel felébredtem arra, hogy az ajtó mintha megnyílna. Nem kifejezetten az ajtónyílást hallottam, hanem valami halk neszezést. Erre ébredtem fel. Az oldalamon feküdtem, és éreztem, hogy a hátam mögött valami puha anyag enyhe nyomással mellém "fekszik". Nyitva volt a szemem, tehát biztos, hogy nem álmodtam. Ezt a puha nyomást egész testemen éreztem. Meg sem mertem moccanni. Mereven feküdtem, és egyfolytában éreztem, hogy van mellettem valaki, vagy valami. Nagyon érdekes volt, nem féltem, de különleges érzés volt. Mintha egy pihével telt könnyű valami hozzámsimult volna. Ez eltartott kb 2 percig, utána megin a surrogó hang, amit nem tudok semmihez sem hasonlítani.

Reggel, hogy biztos legyek a dologban, megkérdeztem a lányomat, hogy véletlenül nem jött-e be éjjel a szobámba. Nem jött. Szóval ez egy nagyon érdekes élmény volt, biztos vagyok benne, hogy Ő járt nálam elbúcsúzni. Többször nem volt hasonló élményem. Mit gondoltok erről?