Megbocsátani, vagy végleg elengedni? (beszélgetős fórum)

hát a kapcsolatunk azota olyan : megdöglött a kutyéánk de azért megytartjuk stílus

semmi, szánalmasnak érzem magam , szért ami történik , mások szerint bom ba csaj avgyok , olyan bomba csaj aki 1000 éve nem megy buliba , igy ahol megjelenik , a pasik elhalgatnak , bámulnak , de odalépni egy sem mer , és egyedul kovájgok a tánctéren

ezért ragaszkodom hozzá még most is annyira , mert vele soha nem voltam egyedul

apám folyton azt hajtogatja : aki egyszer elment annak mennie s kell

ő szerinte ha egyszer elhagyott máskor is megteszi

ezen agyalok , ti hogy látjátok ?

neeeeeeeeeeeeeemmmmmmmmm

engem is drága anyuka évekig fúrt, és azért csak eljött az én időm is. 4 év kellett, hogy a páromnak is feltűnjön, hogy valaki ellenünk van és nem velünk. Szóval időt kell adni a "gyerekeknek", hogy felnőjenek,és leváljanak anyuciról.

Sajnos az a mese nem létezik, hogy valaki csak velünk lehet boldog vagy épp jókedvű. Gondolj arra, (amire én is próbálok), hogy a párod kipróbált mást is, és ezzel együtt választ téged, és nem azért mert ki sem próbálhatott mást.

Amúgy az enyém még azt se várta meg, hogy elköltözzek, már volt valakije.

Sajnos ekkora barmok. Oké én is hibás vagyok, de vagy kilépünk egy kapcsolatból vagy nem, az hogy kettőben vagyunk benne félig az úgy nagyon nem szép.

Megértem minden nehézségedet. Rettenetes ezt feldolgozni. De tényleg el kell felejteni a múltat. Nincs értelme. Csak a jelen számít. Még a jövő sem, hisz ki tudja mi történik holnap?!

Anyukát meg szépen lassan hatástalanítani lehet, de sok türelem, és nagy nyelések kellenek hozzá!

Húúú, hát a párod.. túl nagy befolyást enged a szüleinek, valószínűleg még nem nőtt be a feje lágya.., nem függetlenedett anyukától. Sajnos. Erre én nem nagyon tudok mit mondani. De, mégis, egy példát.. az én életemből. Nekem szintén nagyon fontos anyám véleménye, sajnos. És ő sem rejtette véka alá sosem a véleményét. sajnos, azt kell mondjam, nekem is rontott már bele párkapcsolatomba. Tudom, ez szégyenletes, de így van. De! Azt gondolom, mégis, hogy ha az anyám véleménye ennyire hatott rám, és képes voltam "átvenni" az ő véleményét, akkor AZt az illető férfit nem szerethettem valóban, igazán..

Sajnos. Ha szerettem volna, akkor szartam volna anya problémáira, és inkább anyuval vitáztam volna, ha úgy érzem, nincs igaza..

Tehát, függetlenül attól, igazak -e ezek a vádak ellened, vagy nem, a lényeg az, kiáll -e érted a párod, és képes -e az anyja véleményével szembeszállni.. Mert ha nem, ha ilyen színben leszel feltüntetve, mindig.., akkor szenvedés, és egyenlőtlen az egész, ebben igazad van..

Sok sikert! Majd írj, mi történt!

megint nöszevesztunk ... most épp a jóédesanyja miatt .

ugyanis a drága anyuci engem nem igazán kedvelt, az egy évvel ezelőtti szakítást is kb 50 % ban vagy nagyobb arányban neki köszönhetjuk, mert napról-napra, újra meg újra, dururzsolta az én egyetlenem fülébe hogy milyen " aranyos " leányka is vagyok , és ugye a mama szava szent. ennek következtében ő már csak a rosszat látta bennem , mindig. és tulajdonképpen azért nem akartam megbeszélni vele semmit mert a megbeszélések csak arról szóltak, hogy mik a hibáim és miben kell változtatnom . amint leültünk komolyan beszélgetni ( tehát nem napi megnézendő filmek vagy jó receptekről stb...) kettőnkről akkor én nem olyanokat hallgattam tőle hogy én így úgy szeretlek ,. vagy én így úgy tervezem veled a jövőt vagy így úgy megölelgetnélek vagy szép vagy vagy bármit amit egy nő szeretne hallani , NEM én csak azt hallgattam hogy szivem mond már meg tudsz valaha változni és jött a lista hogy miben. ugy állitotta be minta én egy nagyon kellemetlen jelenség lennék , de a felsőrőlt hibák 70% alaptalan volt , és azt hogy én mit turtem el neki , mit néztem el , mennyi mindenre mondtam azt hogy "mertém ", olyan dolgokra amit kevés nő turt volna el , azokat szinte letagadta vagy természetesnek vette.

és egy idő után azt vettem észre hogy ez mind mind a mama által látott hibáim , amik nem is igazán léteznek , vagy nem olyan formában , és az exemnek ( mert konkrétan még most jöttünk össze de szerintem már nem is fogunk) fel sem tűntek hogy ezek a dolgok nem is így vannak.

az ujrakezdésről az exem nem szólt a szüleinek egészen tegnapelőtt délig , na este már jött az hogy de változzak én ebben meg ebben meg ebben , mikor befejette a listát csak annyit kérdeztem " mondtad anyádnak hogy békülünk ?" ő nem értette hogy honnan jöttem rá hogy elmondta ...

nincs ennek így sok értelme ha mama főzi ellenem a ki levét a fiacskájában , és ő mégis az anyja ellene nincs esélyem . a exem olyannak fog látni engem mindig amilyennek a mama akar

Hülye vagy, hogy megnézted őket! Hisz' mondta, hogy ne tedd, igaza volt. Akkor kellett volna vele kitöröltetni őket.. Na, de azóta már biztosan kitörölte őket!

Figyi, fogd fel úgy, az hogy rosszul esett tök természetes. Az lenne vér ciki, ha nem esett volna rosszul, akkor ott már gondok lennének.

Tudomásul kell venni, sőt, jó lenne, ha ez részedről is így lenne, hogy amíg nem voltatok együtt.. is történtek dolgok. És miért nem tudsz neki, tul.képp, örülni, hogy addig is boldog volt?! Miért is vagy ilyen önző!?

Mi a párommal ezen szoktunk nevetgélni. Én pl. kifejezetten szoktam sajnálni (persze inkább viccesen, de..) hogy vannak olyan múltbeli nőügyei, amiket nem aknázott ki teljesen.. Nem kell sajnálni a párunktól a nélkülünk töltött idő örömét! Szerintem ezt próbáld tisztázni magadban.

Szegénykék, ha most minket választanak, akkor egy ideig (akár örökre már) ebben nem lesz részük, ugyebár..! :-)

Ez sztem a mai kor divatja, hogy féltékeny vagy még a múltjára is a párodnak. Természetes.. néha, de mégsem olyan szép dolog. Merthát, egy emberi lelket, szívet nem tudunk birtokolni. A múltat meg főleg nem. Nem is érdemes.. ő ezekből biztosan sokat tanult! :-)

Remélem, kicsit megnyugtattalak.

Figyu! Ez akkor volt, amikor a képeek készültek.

Ma mi van, az a lényeg! Veled van? Igen. Ne bolygassátok ilyen formán a múltat. Valóban nem jó ötlet neked nézegetni ezeket a fotókat. Nem így tapasztaltad? Hiszen felkavart. Pedig most ehelyett a örömteli dolgokat kellene keresnetek a Mában, a Mostban, ha ezoterikusra veszem a figurát:))). Szerinted?

a randi jó volt beszélgettünk sétáltunk , a múltat fel sem említettük. azóta is telefonon tartottuk a kapcsolatot , tegnap is volt randi.

régen a mi kapcsolatunk a lehető legbizalmasabb volt , mobil telefon , email címek , közösségi oldalak mindenhova szabad bejárásom volt , neki is az enyémbe . ezért volt bátorságom tegnap elvenni a mobilját , nem is tiltakozott , szeme láttára néztem át a képeit , ara már szolt hogy nem kéne , nem akarom én azt , még nem törölte ki a réggieket. na igen volt kép a volt barátnőjéről , közös képek , meg hogy a csaj ágyában alszik és hasonloak , sziven ütött , látta rajtam utána csak halgattam már beszélkgetni sem volt kedvem

ő meg bocsánatért esedezett magát lehordta mindennek , de nem az fájt hogy láttam a képeket , meg nem is az hogy még megvannak a telójában , hanem az hogy boldognak tűnt rajta , hogy mással volt boldog ,pedig állítólag akkor is még engem szeretett igazán , de akkor miért van vagy 10 kép a csajról , ha nem szerette miért volt a képekre igénye , mert valamiért csak csinálta őket

meg együtt mosolyognak meg ilyenek

, na most is sírok ...

lemondtam volna a randit ha hagyja , ő határozottan látni akart , nem bántam meg , valami elindult

egy lassú, lassú folyamat ,NAGYON LASSU :S

Szia!

Én csak egy idézetet vágnék be ide:

Aki szeret, annak varrd fel kabátja gombját,

Mert meglehet, hogy felvarrja más;

Aki szeret, annak hallgasd meg baját-gondját,

Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más;

Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert

Könnyen meglehet, hogy rámosolyog más;

Aki szeret, szeresd! Öleld meg naponta, mert

Könnyen meglehet, hogy megöleli más,

És akkor hidd el, nem ő a hibás!

Szerintem ez lehetne a mottótok, amennyiben képes vagy elfelejteni, hogy ő volt mással is.

Egy dolgot tarts szem előtt, ha megbocsájtasz onnantól ezt nem vághatod a fejéhez!!!!!

Ha nem tudod lenyelni ezt akkor nincs értelme az újra kezdésnek....

Remélem jól döntesz!

A félelem megvalósítja a rossz dolgokat az életünkben. Légy bátor, és bocsáss meg, de nem neki kell megbocsátanod. Előbb magadnak azt, hogy úgy megbántottad a megértésed hiányával, hogy elment.

"...az ember nem arra haragszik valójában aki neki rosszat tett, hanem arra, akinek ő tett rosszat..."

Valójában a haragod, a csalódottságod, amit rá irányítasz, a saját legbelül felismert hibád miatt érzett önvád, de az önvédelmi rendszere az embernek már csak ilyen... ilyen faramuci módon áthárítja a sértettre. Az ovisoknál kristály tisztán megfigyelhető ez a jelenség. Ez azonban egész életünkben így működik, mert olyan nehéz az egonk ellenében bevallani magunknak, ha hibázunk.

Igazán becsületünkre válik, ha sikerül megtenni. Meg aztán olyan sok jót hoz az ilyesmi az életünkbe, hogy nem is gondoljuk előtte.

Sziasztok! Elnézést, hogy beleszólok, én egy pasi vagyok... Alapvetően arról nem tudni, hogy ez a probléma egy periodikusan visszatérő probléma, vagy egyszer történt meg, és vége is lett. Ha visszatérő, az azt jelenti, hogy jött, megpróbáltátok megbeszélni, pici nyugalom, aztán újra a probléma. Általában így szokott történni. Hogy érdemes-e újrakezdeni? Ha egy fazékba mindig ugyanazt az alapanyagot teszem, mindig ugyanaz lesz a kaja. Ha egy probléma periodikusan visszatérő, az azt jelenti, sosem változott semmi. Ha ugyanazt teszed a fazékba, nem érdemes újrakezdeni, de ez csak az én véleményem.

Ha pedig attól félsz, hogy nem tudod megbocsátani azt, hogy mással is volt, akkor nem is tudod megbocsátani. Akkor sok értelme nincs az újrakezdésnek, de ez is csak az én véleményem.

Elnézést, nem akarok okoskodni, csupán én erről ezt gondolom, és leírtam, hátha segít.

Ha tényleg nem tudod, akkor nem érdemes belemenni. Megbocsájtás nélkül nincs esély, hogy új lappal induljatok.

De objektíven: Te is - ha nem főleg Te - tehetsz róla, szóval, nem kellene az ŐŐŐŐ bűnén, inkább a sajátoddal gondolkodnod. Akkor van esély, ha magadban is meglátod a hibát!

Úgy gondolom, hogy nem így van. Melletünk is képesek egy "röpke" kalandra BÁRMIKOR. Ez pedig biztos... legalábbis így látom.

Szóval, ettől még szerethet. A kérdés inkább azt, hogy Te hogy birkózol meg ezzel a tudattal.