Másfél év után jött a Boldogság...
Ez a cikk azoknak szól, akik már belefáradtak a hosszú várakozzással teli hónapokba, évekbe.
Nagy nehézségek árán jött a boldogség a férjem és az én életembe, másfél hosszú év után...(Igaz, vannak, akik 3-4-5 évet is várnak a gyermekáldásra, ahhoz képest nekünk ez semmiség volt.)
A történetünk 2006. december 30-án kezdődött, akkor jöttünk össze Apával. Soha nem jött szóba az első három évben, hogy valaha is szeretnénk babót, vagy összeházasodunk...
Aztán 2009. őszén összeköltöztünk és ott kezdett apa rátérni a gyerektémára. Megmondom őszintén, akkor 18 voltam, fiatal (nem mintha most nem az lennék) és úgy gondoltam, hogy nincs itt az ideje.
Apa egyre többet mondogatta, hogy hagyjam abba a gyógyszert, és rajta, szüljek neki egy Mazsit :D
Egyébként mindenképp fiatal anyuka szerettem volna lenni, mivel anyukám 32 évesen szült és nem sok mindenben értettünk egyet, igaz, a mindenem, nélküle nem tudnék élni... De majd erről később...
Na, hát úgy gondoltuk, belevágunk!
Ugye, úgymond „kis kezdő” voltam ebben a témában, egy hét múlva már teszteltem is, persze negatív lett :( Elmentem dokihoz, aki közölte, hogy három hónapig nem is fogok még, mert körülbelül ennyi idő alatt megy ki a fogamzásgátló hatása, de lehet több idő is... Akkor annyira még nem is zavart a dolog, eltelt 3, 6, 9 hónap és még semmi... Akkor elkezdtem olvasgatni, itt is és minden babás cikket, fórumot, ami sokat segített lelkileg átvészelni.
No, de babó még sehol! A doki szerint makk egészséges vagyok... Ez ment 2011. szeptemberéig, amikor már napi szinten sírásba fulladt minden, ami a babóval kapcsolatos volt, nem éreztem magam semminek, nem tudtam apának örömet szerezni, nem tudtam a magam vágyait elérni... Hatalmas törés volt ez!
2011. szeptember 11-én délután körülbelül 2 órakor pozitívat teszteltem. Isteni érzés volt! Apával nagyon nagyon örültünk! Persze mindenkinek elmondtuk egyből, másnap elmentem dokihoz, aki közölte, hogy nincs baba, várjunk még 1 hetet... Visszamentem: nem látta :( Szeptember 20-án megjött a mensim és valószínűleg akkor távozott...
Életemben nem voltam olyan csalódott mint akkor...
Ezen a ponton úgy gondoltam, befejezem a baba témát. Egy hónap múlva kellett volna mennem peteérés mérésre, de nem mentem, nem volt erőm, nem gondoltunk a babára, csak éltünk.
És újra megtörtént: október 25-én mensi sehol... Gondoltam, csak rápróbálok egy tesztre, apának nem mondom... És láss csodát, egyből pozitív lett! :)
Nem örültem, sőt félve mondtam apinak, aki szintén nem mert örülni! Megbeszéltük: várjunk! Két hét múlva, pontosan november 9-én elmentem orvoshoz, aki megállapította, hogy 7 hetes terhes vagyok! :)
Ott kezdődött minden bodogságunk!
A másfél év alatt komoly dolgokra derült fény, rengeteget tudtam meg a terhességről, babákról és rengeteg minden kipróbálunk. Csak nem kellett volna rágörcsölnünk... Ez volt a megoldás!
2012. június 26-án 17:35-kor világra hoztam Őt, a kisfiamat, 4000 grammal és 54 centivel.
Soha olyan boldogság, békesség nem volt jelen az életünkben. Ma már lassan 5 hónapos nagyfiú, és csoda vele minden perc!
Akik még várnak a boldogságukra: Ne csüggedjetek! Együtt sikerülni fog, én is ebben bíztam! :)
Kép: Oli
Írta: ewoline_anyuci, 2012. november 20. 09:08
Fórumozz a témáról: Másfél év után jött a Boldogság... fórum (eddig 26 hozzászólás)